A kutyák-macskák műtéti
ivartalanítása nehéz döntést jelent a tulajdonos számára, pedig a
nem tenyésztési célból tartott egyedek ivartalanítása hasznos mind
az állat, mind a gazdája számára.
Az ivartalanítás fő célja a rendszeresen jelentkező ivarzások és nem kívánatos párzások megelőzése. A véletlen párzások eredményeképpen a kidobott, kóbor állatok száma oly mértékben nő, amivel az állatvédő egyesületek és menhelyek képtelenek lépést tartani. Noha a gyógyszeres fogamzásgátlás, illetve vetéltetés is megoldható, ezek a beavatkozások a kutyák - macskák (és részben a tulajdonosok) számára sok kellemetlen mellékhatással járhatnak.
Tüzelő szukák esetében a kan kutyák távoltartása kitartást és állóképességet igényel. Nőstény macskáknál nem elhanyagolandó szempont, hogy ivarzás során az állatok viselkedése jellegzetesen megváltozik, ami a tulajdonos számára sokszor nehezen tolerálható. Mindezektől a problémáktól ivartalanítással mentesülhetünk, de több betegség rizikója is csökken, erre néhány példa az alábbiakban.
Az emlődaganatok az öt évesnél idősebb, nem ivartalanított nőstény kutyák leggyakoribb rendellenességei közé tartoznak, ritkábban macskákon is előfordulhatnak. Az ivartalanítás ténye mellett annak időpontja és életkor az is jelentősen befolyásolja az emlődaganatok gyakoriságát. Az első tüzelés jelentkezése körüli életkorban elvégzett ivartalanítás bizonyítottan csökkenti az emlődaganatok kockázatát.
Idősebb állatokban nem ritka a lappangva kifejlődő gennyes méhgyulladás, amely gyógykezelés nélkül halálos kimenetelű. Bár 3 évesnél fiatalabb tenyészállatoknál gyógyszeres terápia is szóba jöhet, többnyire a petefészkek és a méh műtéti eltávolítása a legbiztonságosabb megoldás. Sajnos az idős, beteg állatok altatása és műtétje jóval nagyobb kockázattal jár, mint a fiatal korban megelőző céllal elvégzett ivartalanítás. Bár a csekély kockázat és a kedvező sebgyógyulási erély a mielőbbi (kölyökkori) műtét mellett szól, nem hallgatható el a túl korai ivartalanítás egyik lehetséges késői következménye, a vizeletmegtartási zavar (incontinentia).
A petefészek és méh daganatos elváltozásai viszonylag ritkábban előforduló betegségek, melyek ivartalanítással ugyancsak megelőzhetők. A hüvelyelőesés bizonyos fajták laza konstitúciójú egyedeiben a tüzeléshez kapcsolódó állapot, mely legtöbb esetben műtéti beavatkozást igényel.
Miután a műtétre elszánta magát, humanitárius szempontból sok tulajdonos az állat nemi életének megtartása érdekében a petefészek eltávolítása helyett a petevezető lekötését kéri. Jó lelkiismerettel az állatorvos ilyen beavatkozást nem vállal, mivel a lekötött petevezető mellett bent hagyott petefészek könnyen elcisztásodik, aminek folyamatos ivarzás, rosszabb esetben végzetes kimenetelű gennyes méhgyulladás lehet a következménye. Az is gyakori tévhit, hogy a kutyának és macskáknak ivartalanítás előtt legalább egyszer szülnie kell. Valójában az ivarérés körül, a teljes testi fejlettség után, de még a tenyésztésbe vételi kor elérése előtt ivartalanított állatnál számos gond elkerülhető, amelyek a vemhesség, az ellés vagy a kölykök felnevelése során adódhatnak. Kutyánk vagy macskánk nem lesz boldogtalanabb, ha soha nem születnek utódai és nem élheti át az anyaság érzését.
Néhány szót a hím ivarú állatokról is. A kan kutyák és macskák ivartalanítása (kasztráció) szintén jó megoldás számos probléma megelőzésére. Közismert a kandúrok elcsavargása és verekedése, amelyből sokszor súlyos sérülésekkel kerülnek ki, de a penetráns ivari szagú vizelet ürítése is nehezen viselhető el. Kutyánál az agresszív viselkedés, a kellemetlen szexuális magatartásformák jelentenek gondot, melyekről kedvencünk megfelelő tréninggel és kedvességgel sem szoktatható le, viszont ezek a problémák ivartalanítással az esetek túlnyomó többségében megszűnnek vagy csökkenthetők. Az sem elhanyagolható érv, hogy az intakt kanokban gyakori rosszindulatú heredaganat kialakulása kasztrációval megelőzhető, illetve kezelhető. Végül pedig a kasztráció különböző prosztata betegségekre (pl. cysta, hyperplasia és daganatok) szintén jótékony hatást fejt ki.
Összegezve tehát, a fiatal korban történő ivartalanítással a kutyák és macskák számos komoly szülészeti jellegű betegsége megelőzhető, illetve kialakulásának esélye jelentősen csökkenthető.
A kutya ciklusdiagnosztikájáról
A kutyatenyésztésben – mivel a szukák évente csak kétszer ivarzanak – rendkívül fontos a tüszőrepedés idejének előrejelzése. Mesterséges termékenyítésnél, különösen mélyhűtött sperma használatakor, jó fogamzási arány csak a megfelelő időben és technikával végzett inszeminálástól várható. A tüszőrepedés általában a prooestrus (a péraduzzanat és vérzés) kezdetétől számított 11-13. nap között következik be (1. ábra).
A tüzelés külső tünetei (vérzés, péraduzzanat, a kanok közeledésének elfogadása, stb), amelyeket főleg az ösztrogének változó szintje befolyásol, csak nagyon pontatlanul tájékoztatnak a közelgő tüszőrepedésről. A luteinizáló hormon (LH) hirtelen emelkedése 48 órával a tüszőrepedés előtt (prae-ovulációs LH-csúcs) sokkal pontosabban mutatja, mikorra várható az ovuláció. Ma már az LH koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is kaphatók, amivel meghatározható a ciklus 0. napja, sajnos azonban a prae-ovulációs LH csúcs igen rövid és túl gyakori mintavételezést kíván. Ezért a fedeztetés optimális idejének meghatározásához a nagyon informatív klinikai hüvelycitológiai vizsgálat mellett inkább a progeszteron (P4) koncentráció változását követjük nyomon. Más módszerek, pl. a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbízhatóság szempontjából elmaradnak a hormon vizsgálatoktól és csak kiegészítő vizsgálatként értékelhetők.
1. ábra. A kutya szabályos ivari ciklusa
A fejlődő tüszők által termelt ösztrogének magas szintje az LH csúcs jelentkezésével egyidejűleg csökkenő tendenciát mutat. Számunkra jól használható jelenség, hogy az eddig alacsony szinten ingadozó progeszteron fokozatosan emelkedni kezd és kb. az LH csúccsal egyidőben éri el a 2 ng/ml-es koncentrációt (2. ábra). Az ösztrogének szintjének csökkenése és a progeszteron koncentráció egyidejű emelkedése nagyjából egybeesik az "álló ivarzás" idejével, vagyis a tűrési reflex megjelenésével. Az álló ivarzást azonban - csupán a klinikai kép alapján - sokszor nehéz megállapítani, mert a viselkedésbeli változások nem feltétlenül jelzik pontosan a tüszőrepedés idejét. A ciklus diagnosztizálásában tehát értékes segítséget nyújthat a vérszérum progeszteron szintjének meghatározása. A tüsző eredetű progeszteron koncentrációja az LH csúcsot megelőzően alacsony, utána viszont folyamatosan emelkedik az ovulációig. Az ovuláció az LH csúcsot követő második napon, egyben a progeszteron küszöbérték (2 ng/ml) fölé emelkedésétől számított második napon várható. A levált petesejteknek további 2 nap érési időre van szükségük, ezért a szuka fertilis periódusa az LH csúcs (~ progeszteron emelkedés) utáni 4-7. napra tehető. A már lezajlott ovulációra fajtánként és egyedenként eltérően a 4-8 ng/ml-es P4 koncentráció utal.
A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0-4 (5) napos időtartam. A mesterséges termékenyítésre legalkalmasabb időpont friss vagy hűtött spermával az ovuláviót követő 2-3. nap, míg mélyhűtött sperma használata esetén a 3-5. nap. Mélyhűtött spermánál azonban a hüvelybe inszeminálás nem elegendő, a termékenyítésnek feltétlenül a méhbe kell történnie!
2. ábra. Az ivari hormonok és a tüszőrepedés kapcsolata
Progeszteron vizsgálatra az első mintát célszerűen akkor ajánlott gyűjteni, amikor a hüvelyvérzés csökkenése, illetve a kan közeledésének elfogadása (esetleg a hüvelykenet állapota) az oestrus kezdetére utal. Ez általában a prooestrus kezdetétől számított 9. napon történik. Amennyiben a ciklus kezdetének megállapítása bizonytalan, tanácsos a mintavételt a 7. napon elkezdeni. Korai tüszőrepedés gyanúja esetén ennél korábbi mintavételre is szükség lehet.
Élettani háttere
A petefészken fejlődő tüszők ivarzáskor fölrepednek és kiszabadul belőlük a petesejt, ez a peteleválás (ovuláció). A levált petesejtek vagy oocyták a petevezetőbe sodródva 24-72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, amíg elérik a megtermékenyüléshez (fertilizáció) szükséges állapotukat. Életképességük átlagosan 2-4 nap. A megtermékenyülés, valamint az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd az embriók 32- ill. 64-sejtes szedercsíra (morula) stádiumban jutnak le a méhbe. A méh üregében az embriók tovább osztódva még néhány napig szabadon vándorolnak, mielőtt megtapadnak a méhfalon (beágyazódás). Ezután megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. A magzati élet végén, az 50-55. nap körül indul meg a tüdő érése, ami azonban csak a születés után, a légzés megindulásával fejeződik be. Húsevőkben az anyai és magzati vérkeringés kevéssé különül el, mert a méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz és emiatt a vemhesség idején számos gyógyszer, fertőzés szinte változatlanul jut át az anyából a magzatba. Elléskor a méhfalról leváló placenta következtében a „csupaszon” maradó erekből vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes zöld (macskában sárgás) elszíneződését okozza.
A petefészken fölrepedt tüszők helyén sárgatestek fejlődnek, amelyek a vemhesség fenntartásban fontos szerepet játszó sárgatesthormont vagy progeszteront (P4) termelik. A P4 két ivarzás közti alapértéke 0.5-1 ng/ml, amely az ovuláció után rohamosan növekszik és 10-15 nappal később akár az 50-90 ng/ml csúcsértéket is elérheti. A sárgatest elégtelensége a 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenéséhez és nem látható embriófelszívódáshoz, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10-15 nappal a P4 mennyisége fokozatosan kevesbedik, majd az ellést 36 – 48 órával megelőzően hirtelen 2 ng/ml-re csökken.
A szaporodásban jelentős szerepet játszó másik anyag a tüszőhormon vagy ösztrogén, amelynek magas szintje az ivarzás kezdetén okozza a tüzelés külső tüneteit. A tüszőrepedést követően azonban szintje lecsökken és a vemhesség végéig alacsony marad, és csak az ellést megelőzően emelkedik ismét, ezáltal előkészítve a szülőutat az ellésre, az emlőket a tejelválasztásra. A tejelválasztás megindulásáért közvetlenül egy másik hormon, a prolaktin felelős, amelynek koncentrációja a vemhesség második harmadától kezdve fokozatosan emelkedik és az ellést megelőzően kiváltja a tejelválasztást.
A vemhesség megállapítása
Kis testű, laza hasfalú állatok vemhessége már a 20–30. nap között kitapintható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a méh, hanem a magzatok vagy magzati testrészek is tapinthatók.
Röntgenvizsgálattal a vemhesség csak a csontosodás megindulása után (42-45. naptól) diagnosztizálható egyértelműen, de az ultrahangkészülékek széles körű elterjedése és a magzati sugárártalom veszélye miatt kevésbé használatos.
Bár a vemhesség fenntartásáért a progeszteron hormon felelős, szintje a fogamzott és nem fogamzott (álvemhes, lásd később) egyedeknél nem különbözik lényegesen, ezért nem alkalmas a vemhesség kimutatására. Ezzel szemben a placenta által termelt relaxin vemhesség-specifikus hormon, vagyis vemhes állatokban jelentősen magasabb, mint nem vemheseknél, ezért a 24-28. nap között jó eredménnyel használható a vemhesség diagnosztizálására. Kereskedelmi forgalomban már kapható relaxin meghatározásra alkalmas gyorsteszt, ami az ovuláció után 17-25 nappal már megbízható eredményt ad.
A jelentős technikai fejlődés és a csökkenő ár az utóbbi években egyre elterjedtebbé teszi a valós idejű ultrahang készülékeket a vemhességi rutindiagnosztikában. Gyakorlott vizsgáló jó minőségű készülékkel már a 21. napon diagnosztizálni tudja a vemhességet a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal megvastagodás és folyadék felhalmozódás alapján, azonban a negatív vizsgálati lelet ilyen korai időszakban még nem zárja ki a vemhességet. A vemhesség 25-27. napján viszont már elkülöníthető a magzati szívverés és a 34-36. naptól a magzati mozgások is. A 38-40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk.
Gondoskodás a vemhes kutyáról
Emberek esetében is gyakori tévhit, miszerint a várandós anyának „kettő helyett kell ennie”. Ezzel szemben vemhességük első két harmadában a kutyáknál semmiféle többlet energiabevitelre nincs szükség. Különösen oda kell figyelni a robosztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a korai vemhesség alatt fölszedett túlsúly a későbbiekben tovább halmozódik és ellési komplikációkhoz vezethet. Mindössze az utolsó harmadban lesz annyira erőteljes a kölykök növekedése, hogy az anyakutya napi egyszeri étkezéssel már nem képes elegendő táplálékot fölvenni. Ennek oka nemcsak a rohamosan fejlődő magzatok növekvő táplálóanyag-igényében, hanem a vemhes méh által összenyomott gyomor korlátozott befogadóképességében is keresendő. Tartós energiahiány esetén az anyakutya anyagcseréje kedvezőtlen irányba változik, mérgező anyagok halmozódnak fel a vérében és kómaszerű állapotba kerülhet (vemhességi toxikózis). Ezért az utolsó három héten naponta többször is adjunk enni a szukának, lehetőség szerint jól hasznosuló, magas energiatartalmú vemhességi kutyatápot. Nincs szükség tehát emelt tápanyagbevitelre a vemhesség első két harmadában, sőt kifejezetten helytelen, ha túlzott gondoskodásból a szoptató állatok részére szolgáló, kalciummal dúsított tápot, illetve magas fehérjetartalmú kölyöktápot adunk! Az előrehaladottan vemhes szukával ne végeztessünk túlzottan kimerítő feladatokat, de rendszeresen sétáltassuk és engedjük mozogni.
Az esedékes védőoltások beadásánál és féreghajtásnál gondolni kell arra, hogy a szerek a placentán átjutva bekerülnek a fejlődő magzat szervezetébe. Ezért féreghajtásra vagy bármely más kezelésre csak olyan készítmények alkalmazhatók, ahol a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel a vakcinázás védő hatása elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhes állatoknál kizárólag elölt vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott kutyáknál használatuk indokolatlan.
Várható időpontja, a közelgő ellés jelei
A kutya
vemhessége átlagosan a fedeztetéstől vagy termékenyítéstől számított
63 (szélső értékek: 58 - 68)nap, amelytől azonban több napos eltérés
is lehetséges. A fedeztetés és a peteleválás időpontja ugyanis
többnyire nem esik egybe és így a tényleges termékenyülés ideje
attól függ, hogy fedeztetéskor a szukában már megtörtént-e a
tüszőrepedés, illetve befejeződött-e a petesejtek utóérése. A
vemhesség fenntartásáért felelős progeszteron szintje az elléshez
közeledve gyorsan csökken, amelynek hatására a szuka
testhőmérséklete a várható ellés előtt 6-24 órával átmenetileg
leesik. Ez a jelenség fölhasználható az ellés megindulásának
előrejelzésére oly módon, ha a vemhesség 55. napjától kezdődően
naponta kétszer megmérjük a szuka testhőmérsékletét,
ami
a normális 38,5-39,0°C-ról lecsökken 37,5°C alá, gyakran 37,0°C-ra.
Kutyánál életképes kölykök születésére az 57-67. vemhességi nap
között van esély. Az előbb kezdődő szülés esetén koraellésről vagy
vetélésről, a később megindulóknál túlhordásról beszélünk. Mindkét
esetben a magzatok szervezete olyan súlyosan károsodik, ill. oly
mértékben fejletlen, hogy az élve született egyedek is rövid időn
belül elpusztulnak. Néhány nappal ellés előtt a szuka viselkedése
megváltozik, félrehúzódik a zajos és forgalmas helyekről és
„fészeképítésbe” kezd. A megduzzadt emlőkből tejszerű váladék
fejhető, majd az állat közvetlenül ellés előtt étvágytalanná válik,
néha hányás is előfordul. A péra megduzzad, belőle áttetsző váladék
ürül.
Amire szükség lesz elléskor
A szülő állatnak állandó 22-25°C hőmérsékletű, nem huzatos, könnyen tisztán tartható és nyugodt helyre van szüksége, ahol szabadon mozoghat. Az ellés megindulása után ne engedjünk hozzá idegeneket, a családból is csak az legyen vele, akiben feltétlenül megbízik. Legyen kéznél tiszta törölköző a kölykök szárazra dörzsöléséhez, szemcseppentő és fültisztító pálcika a légutak szabaddá tételéhez, fonal a köldök lekötéséhez és Betadine fertőtlenítő oldat a köldökcsonk ellátásához.
Maga az ellés három, egymásba átmenő szakaszból tevődik össze. A 4-36 óráig tartó megnyílási szakaszban a méh ritmikus összehúzódásai a még ép burokban lévő magzatokat a belső méhszájhoz préselve a méhnyakat fokozatosan megnyitják, ezáltal a szülőút föltágul. A méh első (számunkra nem feltétlenül látható) összehúzódásai miatt a tágulási szakaszban a szuka nyugtalan, liheg, körbe jár, lefekszik és felkel. A viszonylag rövid kitolási szakaszban a méhkontrakciók erőssége és gyakorisága fokozódik, amit már látható hasfal-összehúzódások is kísérnek. A magzatburok fölrepedése és a magzatvíz elfolyása után 4 órán belül az első kölyöknek meg kell születnie. Sötétzöld színű méhváladék a placenta kezdődő leválására és romló magzati oxigénellátásra utal, ilyenkor legfeljebb egy óra telhet el az első kölyök megszületéséig. A magzat szülőútba jutása után fokozódnak a méh és a hasfal összehúzódásai, és percek alatt (fejjel vagy farral, mindkettő szabályos) a külvilágra kerül a kölyök. A hosszú köldökzsinór miatt a kiskutyák gyakran burokban születnek, máskor viszont a burok felreped és csak a köldökzsinórral kapcsolódik a kölyökhöz. Tapasztalt szuka gyorsan felszakítja (és megeszi!) a magzatburkot, majd a köldökzsinórt elrágva nyalogatással megtisztítja az újszülött orr-és szájnyílását és serkenti a légzését. A magzatok 30-60 percenként, nyugalmi periódust követően jönnek a világra, miközben az anya látszólag semmit nem csinál, csak felkészül a következő kölyök megszülésére. Ezek a pihenési szakaszok a szülés előrehaladtával és a méh izomzatának fáradásával egyre hosszabbak: a kezdeti 5-15 perc helyett 30-60 percesek lesznek. Ha a méhben még magzat van és a nyugalmi szakasz a két órát meghaladja (fájásgyengeség), haladéktalanul állatorvoshoz kell fordulni. Az ellés a magzatburkok megszületésével és a kiürült méh erőteljes összehúzódásaival (utószakasz) fejeződik be. Ha a köldökzsinór a magzatburok megszületése előtt elszakad, akkor a burok csak egy bizonyos idő (5-15 perc) elmúltával fog eltávozni úgy, hogy a következő magzat tolja maga előtt, esetleg csak a következő kölyök után születik meg. Mivel az anya általában megeszi a magzatburkokat, számon kell tartani, hány született meg, hogy az ellés végeztével tudjuk, maradt-e a méhben magzatburok. A magzati függelékek elfogyasztása élettani jelenség, de népes almoknál hasmenést, hányást okozhat. Miután az összes kölyök világra jött, a szuka megnyugszik, ápolja és szoptatja kölykeit. Az ellés utáni hetekben ürülő méhváladék, az ún. lochia nyálkás vagy vízszerű, kezdetben sötét zöldesbarna színű, esetleg vért tartalmaz, de semmiképpen nem bűzös, nem kenőcsszerű. A méh vissza-alakulásával színe egyre világosabb lesz, mennyisége fokozatosan csökken.
Ha a szuka nem szakítja fel a magzatburkot
Az első szülésnél a szukák néha ügyetlenek az újszülöttjeik ellátásában, ezért segítségre szorulnak. Ha egy perccel a megszületés után a kölykön a burok még mindig ép, akkor a burkot föl kell tépni - az orrot és szájnyílást szabaddá téve - lehetőséget adva az anyának, hogy nyalogassa kölykét. Ha még ekkor sem ápolja az újszülöttet, akkor távolítsuk el az összes burokmaradványt, kössük le a köldököt kb. fél cm-re a hasfaltól, vágjuk el a csomó fölött egy cm-rel, és fertőtlenítsük le a csonkot Betadine oldattal. Az első légvételt és az egyenletes légzés beindulását tiszta törölközővel végzett dörzsölgetéssel serkentsük. Amikor már dörzsölgetés nélkül is rendszeresen vesz levegőt és erőteljesen sír, visszaadhatjuk az anyjának.
Ha a kölyök nem lélegzik
Tegyük egyik kezünk mutató- és hüvelykujját a könyök mögött a mellkas két oldalára, hogy érezzük a szívveréseket. Ha a szív ver, szemcseppentő segítségével szívjuk ki a váladékot az orr- és szájnyílásból, és tisztítsuk meg környéküket fültisztító pálcikával. Törölközővel dörzsölgessük főleg a mellkast, hogy lélegezzen. Csak akkor hagyjuk abba, ha az újszülött már magától is vesz levegőt, illetve ha a szívverés leállása arra utal, hogy a kölyök már nem él.
Az életminőséget befolyásoló fejlődési rendellenességek, örökletes betegségek (köldöksérv, nyitott szájpadlás, rejtett here, stb) szűrését minél korábbi időpontban célszerű elvégezni. Sajnos egyes vérvonalaknál bizonyos öröklődő betegségek (rejtettheréjűség, csípőizületi dysplasia) előfordulása halmozott, ezeket a vonalakat a tenyésztésből ki kell zárni.
Ha a szuka nem szoptatja kölykeit
Az ellés után nyugtalan szuka mellé le kell ülni és beszélni hozzá, hogy megnyugodjon. Eközben próbáljuk meg lefektetni, hogy a kölykök odamászhassanak szopni. Nem feltétlenül szükséges rátenni őket a csecsbimbóra; jobb, ha maguk találják meg az utat a tápanyagforrásig. Ha az anya még mindig ideges, vigyük ki sétálni, hogy vizeletet üríthessen. Olykor az is elegendő, ha a világítást lekapcsolva kimegyünk, azonban 15-20 perc elteltével ellenőrizni kell, hogy szoptat-e. Ha mindez nem használ, állatorvost kell hívni.
Egészséges anyakutya az esetek többségében gondoskodik utódairól, tisztogatja és szoptatja őket, mégis előfordul, hogy némelyik csöppség elmarad testvéreitől a fejlődésben. Nagy létszámú alom gyengébb egyedei a többiektől nem jutnak elegendő táplálékhoz, ezért emberi gondoskodásra, fejlődésük és súlygyarapodásuk nyomon követésére szorulnak. Amikor az anyaállat nem törődik kölykeivel, illetve betegség vagy tejhiány miatt nem tudja gondozni őket, esetleg elpusztul, akkor a feladat teljes egészében a tulajdonosra hárul. Ma már több tejpótló tápszer és eszköz kapható, amelyek segítségével a kölykök anya nélkül is fölnevelhetők. Ilyen esetekben gondozási, táplálási tanácsokkal segítünk.
A
császármetszés sebészi beavatkozás, melynek során műtéttel
távolítják el a méhben rekedt magzatokat. Megakadt ellés esetén
sürgősségi beavatkozásnak számít, de bizonyos nehezen ellő fajtáknál
(angol bulldog), illetve más fajtáknál túlhordás esetén
megelőzésképpen is végezzük (elektív császármetszés). Amikor az anya
későbbi szaporodása nem kívánatos, esetleg az állat életét
veszélyeztetné, a császármetszést ivartalanítással is összekötik.
Előfordul, hogy az anyakutya kezdettől fogva
renyhe szülőfájásokat mutat, máskor pedig a kezdetben megfelelő
fájástevékenység a méhizomzat kifáradása miatt gyengül. Amennyiben a
gyógyszeres fájáserősítő kezelés nem segít, vagy nincs remény az
ellés hüvelyi levezetésére, a magzatok és az anya életének megóvása
érdekében célszerű császármetszéshez folyamodni. Ugyanez vonatkozik
a rendellenes magzati prezentációkra, valamint arra, amikor az anya
medencéje a magzatok méretéhez képest szűk. Amikor a hüvelyből
vöröses-zöld, néha fekete színű váladék ürül, az a placenta
leválására utal a méhfalról, a magzatok méhen belüli oxigén- és
tápanyagellátása fokozatosan romlik és hamarosan elpusztulnak. Az
ilyenkor végzett ultrahangvizsgálat a magzati szívműködés rohamos
lassulását mutatja, és azonnali műtét indokolt.
A többi hasűri műtéthez hasonlóan a császármetszést is általános
érzéstelenítésben végezzük, azonban az altatás módja eltérő. A
placenta szerkezete miatt ugyanis a legtöbb gyógyszer átjut a
méhlepényen. Bár a korszerű anaestheticumok már biztonságosabbak, az
altatószereknek nem elhanyagolható keringés- és légzésdepressziós
hatásuk van, ami a felnőtt állatoknál sokkal érzékenyebb magzatok
pusztuláshoz vezethet. Ezért a császármetszésnél használt kombinált
narkózis a magzatok kiemeléséig egy felületes bódítással kikapcsolja
az állat ellenkezését, biztosítja a hasizmok és a méh ellazulását,
és csak a méh és a hasfal zárásához mélyítik el a szokásos mértékig.
A narkózist általában intravénás injekcióval vezetik be, azután a
légcsőbe vezetett tubuson keresztül kormányozható gépi altatással
tartják fenn a műtét végéig.
A műtét során a méhből kiemelt magzatok fokozott
gondoskodásra szorulnak. Ezért mindenképpen szükség van egy
segítségre, aki az újszülötteket a magzatburkokból kiszabadítja, a
légutakat megtisztítja, az első légvételeket vizes öblítéssel, majd
szárazra dörzsöléssel serkenti és a szabályos légzés megindulása
után a kölyköket meleg helyre teszi. Esetenként légzés-stimuláns
gyógyszerek adása is szükséges lehet. Az anya fél-egy óra múlva
esedékes ébredése után a kölyköket alá kell rakni és ügyelni, hogy
kábult állapotban ne nyomja őket agyon, illetve elfogadja és
szoptassa. A kiürített és összevarrt méh mielőbbi összehúzódását
oxytocin injekcióval serkentik, ami a tejelválasztás megindulását is
támogatja. A műtét után általában az anyát kölykeivel együtt
hazaengedik, az utókezelés antibiotikumok és méhösszehúzó szerek
néhány napos adagolását jelenti. A méh- és a belső hasfali varratok
felszívódó fonallal készülnek, a bőrvarratok eltávolítása 7-10 nap
múlva esedékes.
A szoptatás során felmerülő problémák
Energiahiány:
a szoptatási időszak táplálóanyag-igénye a létfenntartó
mennyiség háromszorosát is meghaladhatja! Amennyire általános a
korai vemhesség alatti túltáplálás, ugyanolyan gyakran feledkeznek
meg arról, hogy a szoptató anya – különösen népes alom esetén - a
tejjel olyan mennyiségű energiát veszít, amit a fölvett táplálékkal
képtelen pótolni. Ezért a kölykeit nevelő állatnak lehetővé kell
tenni, hogy étvágya szerint naponta többször fogyaszthasson nagy
tápértékű eleséget. Forgalomban vannak a megnövekedett
táplálóanyag-igényt kielégítő tápok, amelyek a szoptatási időszak
alatti kondícióromlás veszélyét csökkentik.
Kalciumhiányos görcsök (eclampsia): kistestű állatoknál előfordul, hogy a szoptatással nagy mennyiségben ürülő kalciumot az eleségből felszívódó és a csontokból mozgósított kalcium együttesen sem képesek pótolni, ezért a vérben kalciumhiányos állapot alakul ki. A kórkép kivételesen nagytestű fajtáknál is tapasztalható, gyakran azért, mert vemhesség alatt a szuka túl sok kalciumot (szoptató tápot vagy kalcium kiegészítőt) kapott, ami a kalciumháztartásért felelős mellékpajzsmirigy „ellustulásához” vezet, és az nem képes megfelelő mozgósításra a csontokból. Az alacsony vérkalcium-szint következtében az izomműködés zavart szenved, ami eleinte erőtlenségben, remegésben és kötött járásban mutatkozik. Az állapot súlyosbodásakor a pupilla kitágul, a testhőmérséklet emelkedik, rángógörcsök jelentkeznek és az állat oldalára dől. Amikor a görcsös állapot már nemcsak a vázizmokra korlátozódik, hanem a légzőizmokat és a szívizmot is érinti, életveszélyessé válhat, ezért késedelem nélkül hívjunk állatorvost és vegyük el tőle a kölyköket.
Méhgyulladás: a méhben visszamaradt kölyök vagy magzatburok, esetleg az ellési higiénia hiányosságai okozhatják. Erre utal, ha az ellést követő napokban az anyakutya étvágytalan, kedvetlen, és bűzös váladék ürül a hüvelyéből, kölykeit nem gondozza vagy nincs elég teje, esetleg lázas (testhőmérséklete 40°C vagy magasabb). Ilyenkor haladéktalanul meg kell mutatni állatorvosnak, mert méhgyulladása lehet, ami az életét is veszélybe sodorja.
Emlőgyulladás: A tejet termelő egészséges emlők viszonylag nagyok és puha tapintatúak. A sötétvörös színű gyulladt emlők feszülésig teltek, kemény tapintatúak, melegek és fájdalmasak. Amíg a betegség csak az emlőket érinti, addig az anya általános állapota nem romlik számottevően. Minthogy azonban a fájdalom miatt nem engedi szopni kölykeit, a pangó tej miatt a probléma egyre súlyosbodik. Ilyenkor az állatorvos antibiotikumot ad a szukának, ezenkívül minél gyakrabban ki kell fejni a tejet a beteg emlőkből, előrehaladott esetben a szukát gyógyszeresen el kell apasztani és a kölyköket mesterségesen (tejpótlóval) táplálni.
Állatorvost kell hívni, ha
63 nap eltelt a fedeztetés óta és a szuka nem készülődik az ellésre
4 órája elfolyt a magzatvíz, de nem született kölyök
30-60 perce tartó erőteljes fájások ellenére nem született kölyök
1 óránál régebben sötétzöld váladék ürül, de nem született kölyök
2 percnél régebb óta magzati testrész látható a pérarésben
az ellő szuka 2 óránál régebben pihen, de még van születendő kölyök
az ellés utáni napokban ürülő váladék bűzös, kenőcsszerű és/vagy a szuka láthatóan nincs jól
a kölykök állandóan (etetés után is) sírnak
az előrehaladottan vemhes vagy szoptató szuka remeg, elfekszik, érdektelen a külvilág ingereire
Álvemhesség
Tüzelés és párzás után a kutyák a fogamzás elmaradásakor is élettanilag álvemhesnek tekinthetők, hiszen progeszteron (és prolaktin) szintjük a vemhes állatokhoz hasonlóan magas. Az álvemhesség klinikai megnyilvánulása viszont egyedenként változó. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár 30 nappal meginduló tejelválasztás, a hastérfogat megnövekedése, sőt akár szülőfájások is jelentkezhetnek. Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, az étel és ivóvíz korlátozása és a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres kezelésnél mindig mérlegelni kell az állapot súlyosságát és a beavatkozás mellékhatásait. A hosszú hatású progeszteron készítmények jelentősen befolyásolhatják a későbbi ciklusok jelentkezését, a prolaktin-gátlók viszont hányingert váltanak ki.
Születéstől a választásig
Az újszülöttek életük első napjaiban még képtelenek a testhőmérséklet szabályozására, a szemük zárva, nem tudnak önállóan táplálékot szerezni és reflexműködésük is tökéletlen. Teljes egészében az anyai gondoskodásra vannak utalva, ilyenkor fogékonyak a külvilág mikroorganizmusai által okozott fertőzésekre. Ezért célszerű a környezet tisztaságára és megfelelő hőmérsékletére fokozottan ügyelni.
Bizonyos újszülöttkori fertőző betegségek akár teljes almok kipusztulásához vezetnek, de először általában csak egy-két egyedet érintenek (többnyire a leggyengébbeket), majd a betegség tünetei fokozatosan válnak láthatóvá a többi újszülöttön is. Sikeres állatorvosi beavatkozásra viszont csak akkor van remény, ha nem az utolsó életben maradt, már nagy mértékben legyengült kölyköt akarjuk megmenteni, hanem rögtön az első tüneteknél kezdjük meg a vizsgálatokat, és az azoknak megfelelő kezelést.
A vemhességi idő macskákban 56-69 nap, átlagosan 63 nap. Az ovuláció után a petesejt 3-4 napig a petevezetőben tartózkodik, ahol megtörténik a megtermékenyülés. 4-5 nappal a fertilizáció után a zigóta a méhbe vándorol, ahol a vemhesség 13-14. napja körül beágyazódik. A vemhesség 30. napja után a petefészek által termelt P4 mellett megjelenik a placenta által termelt P4 is és a 40-50. nap között teljesen átveszi a petefészektől a hormontermelést. Ez az oka annak, hogy macskában a P4-hoz kötődő álvemhesség csak az ivarzást követő 1 hónapon belül jelentkezhet, bár klinikai tüneteket - a kutyával összehasonlítva - elenyésző számban okoz. Ismert azonban a kizárólag macskákban – első sorban fiatal állatokban az első ivarzás után – jelentkező hipertrófiás fibroadenoma komplex nevű elváltozás. P4 hatására az emlő szövet, első sorban a mirigyhám gyors osztódásba kezd és a tejmirigy teljes állományára kiterjedő daganatszerű, eleinte jóindulatú elváltozás jön létre. Kezelésének jelenleg leghatékonyabb módja az emlő teljes műtéti eltávolítása.
A vemhesség megállapítása tapintással már viszonylag korán, a 18-20. napon lehetséges. Jó minőségű ultrahang készülékkel már a 15-17. napon az embrió látható, míg a szívverés a 22-24. napon ismerhető fel.
Ivarszervi daganatok
Idősebb szukáknál – gyakoriságukat tekintve – a tejmirigy daganatai nagyon előkelő helyet foglalnak el. Ötéves kor felett már nem ritkák, tízéves kor fölött a nem ivartalanított szukák emlővizsgálata során nagy többségüknél találunk daganatos elváltozást. Nemcsak a fajtatiszta kutyák betegsége ez; pácienseink több mint fele keverék.
A kórszövettani vizsgálattal igazolt daganatos elváltozások jelentős része (80%) rosszindulatú, ezek többsége carcinoma, egy részük kevert típusú daganat, kisebb részük sarcoma. A jóindulatúak közül adenoma, chondroma, lipoma, és kevert daganatok fordulnak elő.
Egyelőre nem ismert a már kialakult emlődaganat növekedését megállító gyógyszer, egyedüli megoldás a daganat sebészi eltávolítása. A műtéti felkészülés és poszt-operatív lábadozás során alkalmazunk kiegészítő gyógyszeres kezelést, ami a műtét hatékonyságát növeli és pácienseink életminőségét javítja.
A betegség megelőzésében nagy szerepe van az ivartalanításnak, ugyanis az első tüzelés után ivartalanított szukákat számottevően kevésbé veszélyezteti emlődaganat kialakulása.
Az emlődaganatok már röviddel kialakulásuk után áttétet képezhetnek. Az első célállomás a környéki nyirokcsomó, majd a daganatsejtek a nyirok-és vérkeringéssel eljutnak a tüdőbe, ritkábban a májba, lépbe, vesékbe. Műtét előtt áttapintjuk a nyirokcsomókat, az esetleges tüdőáttétek mellkasi röntgenvizsgálattal deríthetők fel. Idős betegeknél az altatási kockázat felmérésére vérvizsgálatot, a szívműködés ellenőrzéséhez kardiológiai kivizsgálást javasolunk. A daganatszövet kiterjedésének, áttéteinek felismerése érdekében bizonyos esetekben izotópos vizsgálat szükséges.
A műtét során a daganathoz tartozó nyirokcsomót speciális festéssel tesszük láthatóvá, és a daganattal együtt eltávolítjuk. Az eltávolított szöveteket daganattipizálás céljából kórszövettani vizsgálatra küldjük.
Az operáció utáni időszakban a tulajdonos havonta átvizsgálja állatát. Ha újabb elváltozást talál, konzultál kedvence kezelőorvosával, akihez problémamentes időszakban félévente kontrollra viszi.
Ivarszervi daganatok
Petefészek-, méh- és hüvelydaganatok
Mint a daganatos betegségek általában, a petefészek-daganat is főleg az idősebb kutyák betegsége, kivéve az elsősorban fiatal korban jelentkező teratomákat. Egyes fajták a többieknél gyakrabban betegszenek meg. A kórkép többnyire egy oldalon jelentkezik, bár alkalmanként az ellenoldali petefészken és a méh nyálkahártyáján másodlagos cisztaképződéssel járhat. Bizonyos daganatok (granulosa-, theca sejtes és Sertoli-Leydig tumorok) 30%-ban kétoldali növekedésűek lehetnek.
Amennyiben a petefészek daganata ivari hormonokat is termel, a klinikai kórkép ennek megfelelően változik. Az ösztrogén-termelő daganatok már kezdeti stádiumban véres hüvelykifolyással kísért szabálytalan ivarzási tünetekkel járnak, amely később a méhnyálkahártya túltengéséhez, majd gennyes méhgyulladás (pyometra) kialakulásához vezet. A petefészek-daganatok nagyobbik része azonban hormont nem termel, ezért viszonylag hosszú ideig rejtve maradhat. Amikor tovább növekedve már a környező szerveket elnyomják, igen változatos klinikai tüneteket (depresszió, étvágytalanság, a veseműködés és vízháztartás zavara, hasvízkór) okozhatnak. A petefészek daganatai nem hajlamosak távoli áttétképzésre, ezért a petefészek és a méh sebészi eltávolítása (ovario-hysterectomia) többnyire elegendő. Az áttéttel járó esetekben a kezelés kemoterápiával egészíthető ki.
A méh- és hüvelydaganatok a petefészektumoroknál valamivel gyakoribbak, ezen belül a méhtumorok előfordulása mintegy 12-13%. Általában jóindulatú leiomyomák és fibromák, kialakulásukban a tüzelés rendellenességeinek nincs bizonyított szerepe, viszont a lezajlott vemhességek növelik a daganatképződés kockázatát. A rosszindulatú daganatok közül a leiomyosarcomák és laphám-carcinomák a leggyakoribb típusok. A betegek átlagos életkora 11 év. A nem kívánt vemhesség megakadályozására (nidációgátlás) alkalmazott korábbi ösztrogén (ethinylestradiol, testosteron és megestrol acetat) kezelések azonban - mellékhatásként - méhcarcinoma kialakulására hajlamosítanak! Az áttétképzési hajlam daganattípusonként eltérő, így pl. a leiomyosarcoma nem hajlamos áttétképzésre, ezzel szemben a méhcarcinomáknál a tüdő, vese, máj, mellékvese és pajzsmirigy szöveteiben gyakran találunk metastasist. A jóindulatú és áttéttel nem járó daganatoknál a sebészi eltávolítás kielégítő eredményt nyújt, ami áttétképződés esetén kemoterápiával egészíthető ki.
Pyometra (gennyes méhgyulladás)
Idősebb, nem ivartalanított kutyák lappangva fejlődő betegsége, amely súlyos, nem egyszer életveszélyes állapothoz vezet. A pyometra látható klinikai tünetekkel legtöbbször vemhességhez nem vezető tüzelés után 2-3 hónappal jelentkezik. Korábban a méh fertőződésének tulajdonították, ma már inkább a hormonális egyensúly felborulásával magyarázzuk, amelynél a bakteriális fertőzés inkább másodlagos szövődmény. Nem hallgatható el az sem, hogy bizonyos hormonális beavatkozások, mint pl. a nem kívánt vemhesség megakadályozása a párzás utáni napokban adott ösztrogénnel, vagy a fogamzásgátló tabletták vagy injekció ellenőrizetlen adagolása, hajlamosítanak a pyometra kialakulására.
Az ivari ciklus szabályozásában szerepet játszó két nemi hormon az ösztrogén és a progeszteron, amelyek szerteágazó szerepét a kutya nemi ciklusának tárgyalásánál már említettük. A részleteket mellőzve, az ösztrogének a méh nyálkahártyájában mirigyek fejlődését serkentik, amelyek azután a progeszteron hormon hatására lépnek működésbe: olyan váladékot termelnek, amely a méh üregébe érkező megtermékenyült embriók táplálását biztosítják egészen azok beágyazódásáig.
Amikor a progeszteron túlsúlyba kerül, vagy a méh nyálkahártyája a szokásosnál érzékenyebb a progeszteronra, kialakul a méhnyálkahártya mirigyes-tömlős túltengése elnevezésű kórkép (hyperplasia glandularis cystica). Ezt a nem ritka rendellenességet a mirigyvégkamrák burjánzása jellemzi, amely állandósul. A méhmirigyek váladéka eleinte, a tüzelés körüli időszakban még nyitott nyakcsatornán keresztül eltávozik, és ebben az időszakban a méh egyébként is meglehetősen ellenálló a fertőzésekkel szemben. Az ivarzás befejeztével a méhnyak fokozatosan záródik, ilyen állapotban a méh egyre érzékenyebb a fertőzésekre. Amennyiben a méhnyakon keresztül (felszálló vagy ascendáló fertőzés) vagy a vérkeringés útján (hematogén fertőzés) baktériumok jutnak a méh üregébe, az ott pangó váladék kitűnő táptalajt biztosít számukra és elszaporodnak. A védekezésképpen odaáramló fehérvérsejtek következtében kialakul a gennyes méhgyulladás vagy pyometra. Az egyre nagyobb mennyiségű folyadék az egyébként ceruzavékonyságú méhet jelentősen, sok esetben a vemhességnél is
nagyobbra
kitágítja, amelynek két veszélye is van. Egyrészt a fenyegető
méhrepedés: ez közvetlen életveszélyt jelent a betegre még akkor is,
ha azonnal észlelik és megoperálják. Másrészt a nagy mennyiségű
gennyes-baktériumos váladékból kiszabaduló toxinok a májat, a vesét
és a szívizmot oly mértékben károsíthatják, hogy az ilyenkor már
elkerülhetetlen műtét és altatás nagy kockázatot jelent.
Sajnos a pyometra lappangva fejlődő kórkép, tünetei semmitmondóak. A fokozott vízivás (polydipsia) és gyakori vizeletürítés (polyuria), vagy a hányás és hasmenés sok más betegségnél is jelentkezik. Szerencsés esetben, amíg a még nyitott méhnyakon keresztül a hüvelyből áttetsző vagy fehéres színű váladék ürül, addig észrevehető például abból, hogy a kutya sokat nyalogatja, tisztogatja magát. Az ilyenkor elvégzett vérvizsgálat megemelkedett fehérvérsejtszámot mutat. Később, amikor a felgyülemlő méhváladék miatt kitágult méh súlya megnő, a hátulsó testfél gyengesége észlelhető. A megnövekedett méretű, gennyes váladékot tartalmazó méh alapos ultrahang- vagy röntgenvizsgálattal fölismerhető. Előrehaladott, vesekárosodással járó esetekben a kutya étvágytalan lesz, elfekszik és általános állapota rohamosan súlyosbodik, sajnos többnyire csak ilyenkor derül fény a betegségre.
A betegség ugyan hónapok alatt fejlődik ki, de mire észrevesszük, a toxikus folyamatok miatt a beteg állat már igen súlyos, akár életveszélyes állapotba kerül, ami azonnali beavatkozást igényel. A tenyészérték megóvása érdekében, különösen kiváló genetikai hátterű egyedeknél meg lehet ugyan próbálkozni a gyógyszeres, ún. konzervatív kezeléssel, ám ennek a kimenetele kétes. Még eredményes eseteknél is mindig fennáll a kiújulás veszélye. Amellett, hogy a továbbtenyésztésre alkalmas állapot visszaállítása bizonytalan, a műtéttel való késlekedés az állat életét is veszélyeztetheti. Valójában a pyometra egyetlen gyógymódja a petefészek és méh azonnali eltávolítása (ovariohysterectomia). Abban az esetben, amikor a máj- és vesekárosodás még nem túl súlyosfokú, a műtét kórjóslata kedvező, az állatok gyorsan és véglegesen gyógyulnak. Az előrehaladott esetekkel és rossz általános állapottal együtt járó fokozott műtéti kockázat csökkentése érdekében célszerű az intravénás folyadékterápia, valamint a keringés gyógyszeres támogatása.
A betegség megelőzése érdekében a nem tenyésztésre szánt állatokat célszerű időben ivartalanítani, mert náluk a pyometra jelentkezése gyakorlatilag kizárható.
A műtéti beavatkozáson (altatáson) átesett állattal néhány napig a megszokottnál gondosabban és nagyobb odafigyeléssel kell bánni. Néhány jó tanáccsal segítségére leszünk, hogy a műtét utáni ébredés, majd a lábadozás kedvencének könnyű és kockázatmentes, Önnek pedig eseménytelen legyen!
Mire kell különösen figyelnie?
Az altatott állat (különösen a macska) hőszabályozása zavart és labilis, ezért a műtét után (a külső hőmérséklet figyelembevételével) gondoskodjon meleg elhelyezéséről, betakarásáról, esetleg melegítéséről (melegítőpárna, infralámpa – vigyázat, égésveszély!). Az alvó állatot kizárólag a padlószinten helyezze el, és mindenképpen tegyen alá egy több rétegre hajtogatott takarót, vagy párnát!
Ébredéséig gyakran ellenőrizze az állapotát, testhelyzetét, figyelje meg alvását, légzését. Ügyeljen arra, hogy a légutak folyamatosan szabadok legyenek, pl. az állat ne fúrja bele a fejét a párnába, vagy a takaróba. Az ébredés átmeneti izgalommal, nyüszítéssel, nyálzással, remegéssel járhat.
Az altatószerek teljes kiürülése a fokozatos ébredést követően hosszú ideig eltart, ezért az állat még órákig bóbiskolhat, szundikálhat, ami nem kóros jelenség. Sétálni csak akkor vigye el, ha minden részletében normálisnak ítéli meg a tudatát és viselkedését! Az ébredés során észlelt bármilyen rendellenességről vagy váratlan jelenségről tájékoztassa a műtétet végző állatorvost vagy mindenkori ügyeletesünket (06-1/478-4200)
Bódult állapotban nagy a félrenyelés veszélye, ezért enni vagy inni csak teljes ébredés után adjon az állatnak, amikor már képes állva elfogyasztani. A táplálkozást az első napon nem szabad erőltetni, bízza állatára, hogy mennyit akar és képes enni. A későbbiek során azonban az étvágy jó fokmérője lehet az általános állapotnak, ezért érdemes megfigyelni annak alakulását! A hasűri műtéten átesett betegek varratszedésig csontos ételeket nem ehetnek.
A műtéti sebet Ön ne bolygassa (kivéve amikor erre külön állatorvosi utasítást kapott), azonban a folyamatosan ürülő sebváladékokat vizes ruhával rendszeresen tisztítsa le az állat szőréről vagy testrészeiről. Az állatot a seb gyógyulásáig fürdetni nem szabad. A gyógyulás közben zsugorodó és viszkető műtéti sebet egyes állatok hajlamosak nyalogatni, aminek megelőzésére célszerű úgynevezett védőgallér felhelyezése, hogy a műtéti seb mielőbbi gyógyulását az állat ne tudja zavarni.
Az operált állat aktivitása még napokig elmaradhat a megszokottól. Ha azonban feltűnően melegnek érzi a testét, bágyadtnak a viselkedését, étvágya nincs vagy jelentősen csökkent, akkor könnyen lehetséges, hogy e tünetek hátterében lázas állapot áll. Ilyenkor egy végbélbe vezetett hőmérővel mérje meg az állat testhőmérsékletét. Mind kutya, mind macska esetében a 39 oC feletti értékek lázra utalnak. Ha ezt vagy egyéb váratlan tünetet (jelentős vérzés, helyi duzzanat, láz, rosszullét stb.) tapasztal, lépjen kapcsolatba velünk a fenti telefonszámon!
A megfelelő gyógyulás érdekében az állatnak esetleg néhány napig gyógyszereket kell beadnia. Amennyiben ez nehézségekbe ütközik, kérjük szintén lépjen velünk kapcsolatba.
Az állat utólagos otthoni ápolását, diétás etetését az állatorvos utasításai szerint végezze. Az előírt utókezelések figyelmen kívül hagyásából eredő egészségi károkért a Klinika nem vállal felelősséget!
Tájékoztató az érzéstelenítéssel (altatás, bódítás) járó beavatkozások kockázatairól
A műtétekhez (esetenként a betegvizsgálathoz) szükségessé válhat az állatok gyógyszeres vagy gépi altatása, bódítása. Ennek a mai korszerű gyógyszerek és eljárások esetében egészséges állatokon csak ritkán vannak nem várt mellékhatásai. A műtétre kerülő idős vagy hosszabb ideje beteg állatok máj- és veseműködése azonban már nem kielégítő. A károsodott máj és vese képtelen az altatószerek megfelelő ütemű lebontására és az állatok a beadott gyógyszerekre nem kiszámítható módon reagálnak, ezért időnként előfordulhatnak úgynevezett altatási balesetek. Ilyenkor szerencsés esetben csak elhúzódik az ébredése, de sajnálatos módon az is megtörténhet, hogy a beteg már a műtét előtt vagy alatt elpusztul, illetve a műtét után nem ébred fel.
Ezt az altatással elkerülhetetlenül együtt járó kockázati tényezőt az állattulajdonosnak is vállalnia kell, amikor beleegyezik az altatással vagy bódítással járó beavatkozásba!
A kockázati tényező idősebb, rossz általános állapotban levő, erősen elhízott vagy fiatal és fejletlen egyedekben jóval nagyobb a szokásosnál. Fokozott kockázattal kell számolni a szív-, máj- és vesebetegségben szenvedő állatoknál is. Emiatt az előre tervezhető műtéteknél célszerű a beavatkozást megelőzően az állat alapos kivizsgálása, és a legfontosabb szervi funkciók ellenőrzése, ami a műtéti kockázat mértékét jelentősen csökkenti. Amikor (pl. életmentő műtétek esetében) erre nincs mód vagy idő, akkor vagy a beavatkozást kell elhalasztani (ennek minden veszélyével), vagy vállalni az altatással járó megnövekedett kockázatot. Ebben a döntésben természetesen Önnek kulcsszerepe van, hiszen Önnek kell kimondania ezzel kapcsolatban a döntő szót! Elhatározásának megkönnyítése érdekében az altatni kívánt állat egészségi állapotát előzetesen felmérjük és véleményezzük az altatási rizikó mértéke szempontjából.
Döntését és a tájékoztatás tudomásul vételét egy előzetes beleegyező nyilatkozat aláírásával is meg kell erősítenie! Ez azt jelenti, hogy Ön tudatában van, miszerint a szakmai szabályok messzemenő betartásával végzett altatás is bizonyos kockázattal jár, amiért a beavatkozást gondosan végző állatorvost felelősség nem terheli.