A 2008/6. szám tartalma




SZARVASMARHA
Elek P., Karcagi R., Newbold, J., Gaál T., Wágner L., Husvéth F.: Vérplazmamutatók és a máj lipidtartalma közötti összefüggések vizsgálata nagy tejhozamú tehenekben / 323

BAROMFI
Glávits R., Ivanics É.: Egyes immunszuppresszív hatású vírusos betegségekkel kapcsolatos járványtani és klinikopatológiai megfigyelések / 328

KISÁLLAT
Vörös K., Dudás Györki Z., Hetyey Cs.: Újabb ismeretek a kutyák dilataciós cardiomyopathiájáról. 1. rész. Előfordulás, kóroktan, kórfejlődés / 336
Watson, P.: Macskák és kutyák hasnyálmirigy-gyulladása: mikor, mit és hogyan etessünk? / 343
Rösch, B.: Mycosis fungoides kutyában és macskában – klinikai összehasonlítás / 346

KEDVENCÁLLAT
Géczy Cs., Balogh B.: Kalabar földipiton (Calabaria reinhardtii) tartási hiba okozta kiszáradása és köszvénye. Esetismertetés / 353

VIROLÓGIA
Lomniczi B.: A baromfipestis- (Newcastle-betegség) vakcinák rokonsági viszonyai és története / 361

ÉLELMISZER-BIZTONSÁG
Kopecsnik M., Baghy I., Lukács A.: Dioxinok az élelmiszerekben. 2. rész. A 2007-es dioxinszennyezettség. Esetismertetés / 374

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2008
Az állatorvos-tudományi kutatások 2007-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 2. rész / 380

Elek P. – Karcagi R. – Newbold, J. – Gaál T. – Wágner L. – Husvéth F.:
VÉRPLAZMAMUTATÓK ÉS A MÁJ LIPIDTARTALMA KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA NAGY TEJHOZAMÚ TEHENEKBEN

A vizsgálatok során a nagy tejhozamú tehenek lipidanyagcseréjét tükröző plazma- (szabadzsírsav, ß-hidroxi-vajsav, összkoleszterin és triglicerid) és májparaméterek (összlipid és triglicerid) közötti összefüggéseket tanulmányozták az ellés körüli időszakban. A vizsgálat adatai két nagy tejtermelésű (>9000 kg/laktáció) tehenészet, 68 tehenéből az ellést megelőző 25. naptól a laktáció 60. napjáig terjedő időszakból származtak. Az eredmények alapján a plazma szabadzsírsavszintje pozitív korrelációban volt a vér ß-hidroxi-vajsav- és a máj összlipid-, valamint trigliceridtartalmával. A plazma szabadzsírsav–összkoleszterin aránya pozitív összefüggést mutatott a ß-hidroxi-vajsav szintjével, a máj összlipid- és trigliceridtartalmával (korrelációs koefficiensek: 0,618; 0,698; 0,691). A vizsgált mutatók közötti regressziós összefüggések segítségével a máj összlipid- és trigliceridtartalma jól becsülhető, ami egyszerű és gazdaságos lehetőséggel szolgálhat a májelzsírosodás mértékének megállapításához a rutinszerűen ritkán alkalmazott májbiopsziás eljárás helyett.

Glávits R. – Ivanics É.:
EGYES IMMUNSZUPPRESSZÍV HATÁSÚ VÍRUSOS BETEGSÉGEKKEL KAPCSOLATOS JÁRVÁNYTANI ÉS KLINIKOPATOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK

Szerzők, intézeti diagnosztikai adataik és megfigyeléseik alapján, áttekintik az immunszuppresszív hatással is járó vírusos betegségek magyarországi elfordulását, és évenkénti gyakoriságuk alakulását.
Patomorfológiai vizsgálataik eredményeivel támasztják alá, hogy az említett betegségek kórfejlődése során az immunrendszer működésében részt vevő sejtvonalak (legtöbbször a lymphoid sejtvonal) károsodnak.
A Marek-betegség vírusa, a madarak szervezetébe bejutva, kezdetben a lymphoid szervek sorvadását, a lymphocyták károsodását okozza. 2–4 hetes életkorú madarakban a nyak és a szárnyak bénulásával (a központi idegrendszerben lymphocytás agy-gerincvelő gyulladással) járó, ún. átmeneti bénulást idéz elő. Idősebb, 1–6 hónapos madarakban a thymusból származó (T-dependens) lymphocyák daganatos transzformálódása (a betegség „daganatos” formája alakul ki), felnőtt tyúkokban pedig a perifériás idegek gyulladása, a klasszikus tyúkbénulás figyelhető meg.
A retrovírusok csoportjába tartozó avian leucosisvírusok és a reticuloendotheliosis vírusa a Fabricius-tömlőből származó (B-dependens) lymphocyták, a „J” altípusú leucosisvírus pedig a csontvelői eredetű myeloblastok és myelocyták daganatos átalakulását idézi elő. A lymphoid és a myeloid leucosist főként tyúkokban, a reticuloendotheliosist libákban, pulykákban és fácánokban észlelték.
A fertőző bursitis (gumboroi) betegség a 70-es években hazánkban enyhe fokú hasmenésben, a Fabricius-tömlő atrophiájában, és 2–3 hét múlva különféle fakultatív patogén mikroorganizmusok okozta megbetegedések halmozódásában nyilvánult meg. A 80-as évek második felétől megjelent, erősen virulens bursitisvírus törzsek már a viraemia kialakulásakor elhullásokat, a bursa súlyos fokú, heveny vérzéses gyulladását, ezenkívül testszerte (főként a savóshártyák alatt és a vázizomzatban, esetenként a mirigyesgyomor nyálkahártyájában is) vérzéseket, valamint máj- és veseelfajulást idéztek elő.
A csirkeanaemiát hazánkban, mintegy 15 éves járványmentes periódus után, 2004–2006-ban ismét több állományban megállapították. A vírus a csontvelő erythroid és myeloid sejtvonalai mellett a lymphoid szerveket is károsítja.
Az adenovírus okozta haemorrhagiás enteritist átvészelt pulykaállományokban, a lép károsodása miatt, a circovírussal fertőződött liba- és kacsaállományokban pedig a Fabricius-tömlő elváltozásai miatt, ugyancsak kifejezett immunszuppresszió (és ennek következtében fakultatív patogén mikroorganizmusok okozta megbetegedések halmozódása) figyelhető meg.
Szerzők, az immunszuppresszióval is járó vírusos betegségek okozta kártételben a viraemia okozta közvetlen, valamint a daganatszövet-sarjadzás okozta, közvetett szervi károsodás mellett lényeges szerepet tulajdonítanak a védekezőrendszer legyengülésével összefüggő, másodlagos fertőzések okozta veszteségnek, továbbá a vakcinázások nyomán nem kielégítő mértékben kifejlődő és állományszinten heterogén immunitással járó kockázatnak.

Vörös K. – Dudás Györki Z. – Hetyey Cs.:
ÚJABB ISMERETEK A KUTYÁK DILATACIÓS CARDIOMYOPATHIÁJÁRÓL. 1. RÉSZ. ELŐFORDULÁS, KÓROKTAN, KÓRFEJLŐDÉS

A dilataciós cardiomyopathiára (DCM) vonatkozó klinikai ismeretek nagy része hazai szakkönyvi szinten elérhető, e forrás megjelenése óta azonban számos újabb ismeret halmozódott fel, elsősorban az utóbbi évek alkalmazott klinikai és alapkutatásai során. Célunk elsősorban ezek közzététele volt, különös tekintettel a DCM kóroktanára, kórfejlődésére, megállapítására és gyógykezelésére. A betegségről alkotott kép teljessé tétele érdekében tömören és néhány illusztrációval bemutatjuk azokat a klinikai jellemzőket is, amelyek terén az utóbbi években nem vagy csak kevés új információ gyűlt össze a nemzetközi szakirodalomban. Cikkünk ezen első részében a DCM jelen állás szerinti lehetséges okairól, a betegség kialakulásáról és tüneteiről ejtünk szót, míg a később következő második részben foglaljuk össze a betegség tüneteit, továbbá a kórjelzés és a gyógykezelés ismereteit.

Géczy Cs. – Balogh B.:
KALABAR FÖLDIPITON (CALABARIA REINHARDTII) TARTÁSI HIBA OKOZTA KISZÁRADÁSA ÉS KÖSZVÉNYE. ESETISMERTETÉS

A szerzők egy kalabar földipitonban a helytelen tartási körülményekre (az alacsony páratartalmú környezet és vízhiány) visszavezethető vesekárosodást, zsigeri és veseköszvényt állapítottak meg. Felhívják a figyelmet a trópusi esőerdei kígyófajok tartása során a megfelelő ivóvízellátás és a magas páratartalmú környezet fontosságára, aminek hiányában többek között vesekárosodás és köszvény alakulhat ki.

Lomniczi B.:
A BAROMFIPESTIS- (NEWCASTLE-BETEGSÉG) VAKCINÁK ROKONSÁGI VISZONYAI ÉS TÖRTÉNETE

Az NDV- (Newcastle disease virus) törzseket korábban csak virulenciájuk szerint csoportosították, újabban azonban elsősorban genetikai hovatartozásuk és leszármazásuk alapján. Az élő vakcinatörzsek vagy az avirulens (lentogén), vagy a közepesen virulens (mezogén) csoportba tartoznak, szemben a járványt okozó vírusok teljes virulenciájú (velogén) csoportjával. Genetikai besorolás és leszármazás alapján pedig a következők szerint helyezhetők el „az NDV világá”-ban’ (1. ábra). 1. A csirkében leírt tucatnyi genotípusból kettőben találhatók vakcinának használt lentogén törzsek: az amerikai II. genetikai csoportban (ilyenek a B-1, a LaSota és az F) és a vad vízimadarakban is előforduló I. genotípusban (mint az Ulster 2C, a V4/Queensland és az NDV-6/10). 2. Mezogén vakcinatörzsek ugyancsak két genotípusban lelhetők fel: a II. csoportban (Roakin- és Komarov-törzs) és az ázsiai III-asban (H- és Mukteswar-törzs). 3. Amíg az I. és a II. csoportbeli vakcinatörzsek mind természetes eredetűek, addig a H-, a Mukteswar- és a Komarov-törzset, a közöltek szerint, sorozatoltással attenuálták az 1940-es években. A szerző vizsgálatai alapján azonban ellentmondások vannak e törzsek genetikai identitása és leírása szerinti eredetük között. a) Mivel a H-vakcinatörzs nincs rokonságban a szülőjének mondott virulens Herts’33-mal, csökkent virulenciája sem tulajdonítható az Angliában folytatott sorozatoltási kísérleteknek, sőt az is rejtély, hogy egyáltalán mi módon került oda. b) A H- és Mukteswar-törzs viszont egy és ugyanaz (genetikai távolságuk <0,3%), tehát nem lehetnek független angliai és indiai fejlesztés (sorozatoltással való gyengítés) eredményei. c) Így a H/Mukteswar nem egy mesterségesen attenuált vírus, hanem inkább egy indiai mezei izolátum lehet. d) A Palesztinában, helyi velogén törzsből kiskacsák ic. sorozatoltása során „gyengített” Komarov-törzs, megmagyarázhatatlan módon, azonos az Észak-Amerikában talált Roakin vakcinatörzzsel.

Kopecsnik M. – Baghy I. – Lukács A.:
DIOXINOK AZ ÉLELMISZEREKBEN. 2. RÉSZ. A 2007-ES DIOXINSZENNYEZETTSÉG. ESETISMERTETÉS

A szerzők a cikksorozat első részében a dioxinok történetét, kémiáját, keletkezését, megoszlását, biológiai hatásaikat és laboratóriumi kimutatásukat foglalták össze. Ebben a részben a 2007. évben történt konkrét magyarországi esetet dolgozzák fel. Magyarországra összesen 83 kifogásolt guargumi-tétel érkezett. A visszahívási, ill. bejelentési kötelezettség összesen 324 vállalkozást érintett, elsősorban jégkrémgyártókat, sütőipari előállítókat, italpor- és étrend-kiegészítő termékek gyártóit, valamint tejtermék- és gyümölcskészítmény-előállítókat. A vállalkozások többsége (267), a hatóságokkal együttműködve, kötelezettségeinek haladéktalanul eleget tett. Alapanyagot, félkész- és készterméket 24 vállalkozás hívott vissza. Magyarországon első esetben került sor ilyen nagyszámú vállalkozást érintő riasztásra, ill. hatóságiintézkedés-sorozatra, amely országosan a hatósági létszám teljes körű mozgósítását igényelte. Bár néhány tétel szennyezett adalékanyag bekerült az élelmiszerekbe, de a jelentős hígulás miatt többségükben a dioxin-, ill. a PCP-szint a határérték alatt maradt.