A 2008/3. szám tartalma




LÓGYÓGYÁSZAT
Tóth B., Slovis, N. M., Frazer, M. L., Bentz, B. G., MacGillivray, K. C., Nógrádi N.: Lovak Lawsonia intracellularis fertőzése. Irodalmi áttekintés és esetismertetés / 131

SERTÉS
Bíró O., Ózsvári L., Lakner Z.: Az állat-egészségügyi menedzsment hatása a sertéstenyésztő telepek teljesítményére – egy módszertani kísérlet és tanulságai / 138

BAROMFI
Nemes Cs., Szalay D., Ursu K., Palya V., Glávits R.: Pulykák coranavírus okozta bélgyulladásának vizsgálata Magyarországon. 2. rész. Saját megfigyelések / 148
Győrffy A., Rónai Zs., Áprily Sz., Zsarnovszky A., Frenyó V. L., Bogenfürst F., Rudas P., Bartha T.: A hízottmáj-termelés metabolikus és hormonális hátterének vizsgálata máj- és húshasznosítású lúdhibridekben / 156

VIROLÓGIA
Szeleczky Zs., Kecskeméti S., Kiss I., Lomniczi B.: Régi, hazai madárinflunza-vírusok genetikai jellemzése / 165

KISÁLLAT
Wissler, R.: Az osteoarthritis patogenezise és terápiája az állat- és a humángyógyászatban / 180
Kohn, B.: Macskák immunhaemolyticus anaemiája / 183

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ
Időjárás – környezet – vadegészségügy (Csapó I.) / 186

RENDEZVÉNY
Országos Állatorvos Nap (Budapest, 2007. december 11.) / 190

JUBILEUM
Kotlán Sándor akadémikus születésének 120, halálának 40 éves évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülés (Farkas R.) / 188

KÖNYVISMERTETÉS
Fodor K.: Mit egyen a kutyám? Kedvenceink helyes táplálása (Visnyei L.) / 179

Tóth B. – Slovis, N. M. – Frazer, M. L. – Bentz, B. G. – MacGillivray, K. C. – Nógrádi N.:
LOVAK LAWSONIA INTRACELLULARIS FERTŐZÉSE. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS ESETISMERTETÉS

A szerzők áttekintik a Lawsonia intracellularis által okozott proliferatív enteropathia kóroktanát, tüneteit és gyógykezelését. A betegség jellemző tünetei: ventralis és submandibularis oedema, a vékonybél falának megvastagodása, hypoproteinaemia. A kórokozó szerológiai vizsgálattal azonosítható. Gyógykezelésre intracellularisan magas koncentrációt elérő antibiotikumot kell alkalmazni. A közlemény második részében ismertetik egy 6 hónapos angol telivér csikó proliferatív enteropathiájának egy enteralis salmonellosisszal és tüdőgyulladással szövődött esetét.

Bíró O. – Ózsvári L. – Lakner Z.:
AZ ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI MENEDZSMENT HATÁSA A SERTÉSTENYÉSZTŐ TELEPEK TELJESÍTMÉNYÉRE – EGY MÓDSZERTANI KÍSÉRLET ÉS TANULSÁGAI

Az elmúlt másfél évtizedben alapvető mértékben módosultak a sertéstenyésztés közgazdasági feltételei Magyarországon. Ebben a helyzetben döntő jelentősége van a hatékonyság javításának. A cikk bemutatja és számszerűsíti azokat a statisztikailag igazolható kapcsolatokat, amelyek a telepek tartástechnológiája, az állat-egészségügyi gyakorlat, a vállalkozás menedzsmentjének általános stratégiája, valamint a sertéstartó telepek teljesítménye között fennállnak. A teljesítmény fogalmát a szokásosnál tágabb értelemben alkalmazzák, és a sertéstenyésztés egészének teljesítményét vizsgálják, figyelembe véve a technológiai és közgazdasági mutatószámokat. A kiinduló hipotézis szerint statisztikailag igazolható összefüggés mutatható ki az említett tényezők és a telep teljesítménye között. A hipotézis igazolására szerkezeti egyenletekből álló statisztikai modellt alkalmaztak, melynek kialakításához 120 sertéstenyésztő telep 2004. évi adatait használták fel. Az elsődleges adatokból felépített egyenletrendszerrel sikerült szignifikáns kapcsolatokat igazolni a vizsgált tényezők és a sertéstelepek teljesítménye között. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a menedzsment stratégiája és az állat-egészségügyi gyakorlat jelentős mértékben hozzájárulhat a sertéstelepek teljesítményének növeléséhez. Hasonló erősségű korreláció mutatható ki az állat-egészségügyi gyakorlat, a tartástechnológia és az epidemiológiai helyzet között.

Nemes Cs. – Szalay D. – Ursu K. – Palya V. – Glávits R.:
PULYKÁK CORONAVÍRUS OKOZTA BÉLGYULLADÁSÁNAK VIZSGÁLATA MAGYARORSZÁGON. 2. RÉSZ. SAJÁT MEGFIGYELÉSEK

A szerzők beszámolnak pulykák coronavírus okozta bélgyulladásának hazai előfordulásáról és saját vizsgálataik eredményéről.
A betegséget 13 növendékpulyka-állományban figyelték meg. Három állományban a megbetegedések és az elhullások 1–2 hetes életkorban kezdődtek és 6–7 héten át folytatódtak. A mortalitás ezekben az állományokban magas (>35%) volt. A betegség kezdeti szakaszában elhullott állatokban heveny bélhurutot, habos-vizes béltartalmat, kiszáradás és eléhezés jeleit, szövettani vizsgálattal a vékonybélbolyhokat borító hámsejtek elfajulását, elhalását, a bursa Fabricii folliculusaiban pedig a lymphocyták kiürülését és elhalását figyelték meg. A betegség 3. hetétől főként baktériumok (E. coli, Salmonella spp.) okozta vérfertőzés volt az elhullás oka, valószínűleg a kialakult immunszuppresszív állapot miatt. A betegség e szakaszában fejlődésbeni elmaradás, „szétnövés” alakult ki.
Azokban az állományokban, amelyekben a megbetegedések és elhullások 5 hetes kor után kezdődtek, ugyancsak hasmenés és immunszuppresszió mutatkozott, azonban a mortalitás alacsonyabb (1,5%), az elváltozások pedig enyhébbek voltak. A fejlődésbeni elmaradás és a szétnövés, ezeknek az állományoknak egy részében is jelentős gazdasági kárt idézett elő.
A kórhatározás – a járványtani adatok, a klinikai tünetek, valamint a kórbonctani és kórszövettani elváltozások értékelése mellett – a pulyka-coronavírus molekuláris diagnosztikai módszerrel történt kimutatásán alapult.

Győrffy A. – Rónai Zs. – Áprily Sz. – Zsarnovszky A. – Frenyó V. L. – Bogenfürst F. – Rudas P. – Bartha T.:
A HÍZOTTMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA MÁJ- ÉS HÚSHASZNOSÍTÁSÚ LÚDHIBRIDEKBEN

A töméssel előállított hízottliba-máj évezredek óta kiemelkedő gasztronómiai jelentőségű, azonban a hagyományos hízottmáj-előállítás, a tömés, egyre kevésbé felel meg a szigorodó állatvédelmi előírásoknak és a fogyasztók elvárásainak; ezért valószínűleg újabb, alternatív libahizlalási módszerek fogják felváltani az eddigieket. Az új állatvédelmi előírások ismeretében feltételezhető, hogy az új technológiák egyre inkább a természetes, élettani folyamatok optimalizálásán fognak alapulni, semmint a különféle takarmánykiegészítők használatán vagy invazív etetési módszereken. Ezért alapvető fontosságú, hogy megértsük a hízottmáj-termelést befolyásoló élettani szabályozómechanizmusokat. A libamájtermelés eredményességét és a tömést részben vagy egészében kiváltó önkéntes takarmányfelvétel nagyságát a fajták és az egyes egyedek közötti genetikai és hormonális különbségek határozzák meg. A szerzők az anyagcserehormonok közül a pajzsmirigyhormonokkal foglalkoztak. A kísérleteket máj-, ill. húshasznú lúdhibrideken végezték. Az állatokat napos koruktól nevelték, majd 8 hetes kortól előtömést alkalmaztak, végül a 11. élethéttől 18 napon keresztül tömték őket. A kísérlet során az állatokat nem csak a hasznosítási típus (máj vagy hús) és az ivar szerint, hanem az étvágy, a ráhízás mértéke és a takarmányfelvétel időpontja szerint is csoportosították, hogy megállapíthassák, mely tényezőknek van jelentős hatása a hízottmáj-termelésre. Valamennyi csoportban megmérték az egyes egyedek test- és májtömegét, valamint a vérplazma pajzsmirigyhormon-koncentrációját. Megállapították, hogy a májtömeget az életkor és a hasznosítási típus mellett elsősorban az adott egyed étvágya határozza meg. A nagy étvágyú egyedekben megnövekedett T3-koncentrációkat mértek. Így a plazma nagy T3-koncentrációja jó hízottmáj-termelést jelez.

Szeleczky Zs. – Kecskeméti S. – Kiss I. – Lomniczi B.:
RÉGI, HAZAI MADÁRINFLUENZA-VÍRUSOK GENETIKAI JELLEMZÉSE

A ’70-es évekből fennmaradt 13 madárinfluenzavírus- (AIV) törzs egyes génjeit genetikai vizsgálatoknak vetették alá a szerzők. A vírusokat az ország keleti részén izolálták olyan házikacsa- és gyöngytyúkállományokból, amelyekben viszonylag súlyos légzőszervi megbetegedéseket észleltek. A korábban szerológiai próbával megállapított HA- (hemagglutinin) szubtípusokon (H4, H5, H6, H7 és H10) kívül meghatározták az ezekkel kombinálódó NA- (neuraminidáz) alcsoportokat is. A HA-fehérjén levő proteolitikus vágáshely melletti aminosav szekvenciája alapján megállapították, hogy a H5 és a H7 szubtípusú törzsek mindegyike a mérsékelt patogenitási kategóriába tartozott. A HA, NA és NS (nem strukturális) gének filogenetikai vizsgálata több fontos epidemiológiai vonatkozású tényre derített fényt. (1) A hazai izolátumok valamennyien az AIV eurázsiai ágába sorolhatók. (2) A H5 szubtípusú törzsek egy európai rezervoárból származhattak, míg a H4-törzsek három különböző forrásból (ebből kettő távol-keleti, egy európai). (3) Az a tény, hogy a H4 és H5 szubtípusok mindegyike reasszortáns (akár többszörös is) volt, amellett szólt, hogy nem természetes, hanem mesterséges (azaz házikacsa által fenntartott) vírusok rezervoárjaiból származtak. További régi törzsek vizsgálata lenne szükséges e korabeli, mesterséges vírusrezervoárok megismeréséhez.