A 2007/11. szám tartalma




LÓGYÓGYÁSZAT
Stewart, A.: Lovak gomba eredetű megbetegedéseinek diagnosztikája és kezelése / 643

SERTÉS
Židek, R., Jakabová-Šátková, D., Trandžík, J., Jakab, F., Buleca, J. jr., Massányi, P., Zöldág L.: Adatok a szlovák nemesített nagy fehér sertés genetikai változatosságához / 656
Steinheuer, R., Bubikat, A., Hardge, T., Keller, C.: Vizsgálatok a Lawsonia intracellularis elterjedtségéről és a fertőzöttséget befolyásoló tényezőkről / 661

KISÁLLAT
Potschka, H., Bäumer, W.: Kutyák és macskák diabetes mellitusának jelenlegi gyógykezelése / 667

KEDVENCÁLLAT
Gál J.: Hüllők egyes testüregi savóshártya-megbetegedéseinek klinikopatológiája / 672

ZOONOSIS
Weber, A.: A kutyák és a macskák emberre átterjedő betegségeinek kockázata a jelenlegi megítélés szerint / 667

LABORDIAGNOSZTIKA
Szita G., Gyenes M., Faludi G., Rétfalvi T., Békési L., Csikó Gy., Bernáth S.: Pseudomonas aeruginosa kimutatása vízmintákból impedimetriával, új, szintetikus táptalaj felhasználásával. Másodközlés / 684

PRAXISMENEDZSMENT
Ózsvári L., Reinitz L.: Laborkészülékek üzemeltetésének költséghatékonysága a hazai kisállatpraxisokban / 689

ÁLLÁSFOGLALÁS
Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága állásfoglalása a szarvasmarha-állományok gümőkórmentességének fenntartásáról és a mentesség ellenőrzéséről (Varga J., Tekes L.) / 699

MEGEMLÉKEZÉS
Tisztelgés egy állatorvostan-hallgató, Tatay Zoltán (1936–1956) emléke előtt (Kutas F.) / 701

KÖNYVISMERTETÉS
Markovits P.: Aus meinem Forscherleben (Kutatómunkásságomból) (Visnyei L.) / 676

Stewart. A.:
LOVAK GOMBA EREDETŰ MEGBETEGEDÉSEINEK DIAGNOSZTIKÁJA ÉS KEZELÉSE

Lovakban a gombák okozta szisztémás, ill. légzőszervi megbetegedésekkel viszonylag ritkán találkozunk. Előfordulásuk esetén azonban általában életveszélyes állapotot okoznak. Diagnosztizálásuk és kezelésük egyaránt nehéz feladat az állatorvos számára. A leggyakoribb tünetek közé tartoznak az orrfolyás, az orrvérzés, a felerősödött légzési zörejek, a köhögés, a nehezített légzés, a testtömegcsökkenés, de akár hirtelen elhullás is előfordulhat a gombák okozta tüdőgyulladás következtében.
A felső légutak megbetegedésének diagnosztizálása a klinikai tüneteken, endoszkópos vizsgálaton, ill. az ezúton vett minta (trachealavage, plakkok kiemelése, biopszia) elemzésének eredményén alapszik. Az alsó légutak vizsgálatához az említetteken kívül hozzátartozik a bronchoalveolaris lavage és a mellkasröntgen. A minták citológiai és szövettani vizsgálata segít a diagnózisban, pontos eredményt azonban a tenyésztés, az immunhisztokémiai, ill. PCR-, valamint a szerológiai vizsgálat eredménye ad.
A kezelés általában időigényes és költséges. Mindig megvan a veszélye annak, hogy a beteg ismét visszaesik. Szisztémásan alkalmazható szerek: amfotericin B, ketokonazol, itrakonazol, flukonazol, ill. jodidok. Helyi kezelésre szintén alkalmas az amfotericin B, a flukonazol, az enilkonazol és a mikonazol. A kórjóslat mindig kétes, nagymértékben függ a kórokozótól, ill. attól, hogy melyik szervrendszer és milyen szinten érintett.

Židek, R. – Jakabová-Šátková, D. – Trandžík, J. – Jakab, F. – Buleca, J. jr. – Massányi, P. – Zöldág L.:
ADATOK A SZLOVÁK NEMESÍTETT NAGY FEHÉR SERTÉS GENETIKAI VÁLTOZATOSSÁGÁHOZ

A szerzők a szlovák nemesített nagy fehér sertés 63 tenyészvonalában, 10 mikroszatellita lokuszon (SW24, SO107, SO068, SW936, SW353, SO386, SO355, SW72, TNFB, SO070) a genetikai variancia és a változatosság mértékét vizsgálták. A mikroszatelliták multiplex rendszerű genotipizálását ABI 310-es automata kapilláris szekvenátorral végezték. Meghatározták az allélgyakoriságokat, a lokuszokon előforduló polimorf allélváltozatok számát, a heterozigozitást, a PIC- (a lokuszok polimorfizmusából adódó információs tartalmat), az FST- (a populációk elkülöníthetőségét), az FIS- (heterozigóta-túlsúlyt) és az FIT-értékeket (a heterozigótaság csökkenésének mértékét). A lokuszonkénti allélváltozatok száma 7–17 között változott, átlagosan 11,4 volt. A legnagyobb heterozigozitást a TNFB lokuszon mutatták ki (0,836), a legkisebb heterozigozitást az SO386-os mutatta (0,651). Az átlagos várt heterozigozitás 0,724 volt. A lokuszok polimorfizmusából adódó becsült információs tartalom (PIC) 0,478-tól (SW353) 0,823-ig változott (SO107), az átlagos PIC-érték 0,688 volt. A teljes populációra (n=180) számított FIT statisztika a heterozigóta fenotípusokban a homozigótákkal összevetve, 4%-os átlagos csökkenést mutatott (FIT=0,04). Az átlagos heterozigóta-túlsúly 43,3% volt (FIS=–0,433). A populációk elkülöníthetőségét mutató FST-érték 0,331 volt, ami nagy változatossági szintet jelez a szlovák nagy fehér sertés vizsgált tenyészvonalaiban.

Steinheuer, R. – Bubikat, A. – Harde, T. – Keller, C.:
VIZSGÁLATOK A LAWSONIA INTRACELLULARIS ELTERJEDTSÉGÉRŐL ÉS A FERTŐZÖTTSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐKRŐL

A szerzők 2004-ben Németország 126 sertéstelepén 65 000 vérvizsgálattal mérték fel a L. intracellularis fertőzöttséget. Az eredményeket más európai országokban kapott eredményekkel hasonlítják össze. Egy járványügyi kérdőíves felmérés adatai alapján vizsgálják a befolyásoló tényezőket. Már a 10 hetes malacok körében 44%-os szerológiai pozitivitást találtak. Az ellenanyagtiter a déli tartományaiban szignifikánsan nagyobb volt, mint a keletiekben. Európai összehasonlításban a dán szerológiai eredmények kedvezőtlenebbek, amit az ottani szigorú antibiotikum-felhasználási szabályoknak tulajdonítanak. Az üzemméret és a termelési specializáció szignifikáns módon befolyásolta az ellenanyagtitert. A jó takarmányértékesítő állatok (<2,75 kg/kg) körében a fertőzöttség mértéke szignifikánsan kisebb volt, mint a takarmányt rosszabbul értékesítőknél. Figyelemreméltónak tartják, hogy a vágóállatok körében, a befolyásoló tényezőktől függetlenül még csak az ellenanyagtiter mértékében sem volt számszerű különbség. Az üzemméret és -szerkezet befolyásától függetlenül egyetlen tényező szerepét állapították meg: mikor fertőződött az állomány.

Gál J.:
HÜLLŐK EGYES TESTÜREGI SAVÓSHÁRTYA-MEGBETEGEDÉSEINEK KLINIKOPATOLÓGIÁJA

A szerző összefoglaló jellegű közleményében áttekinti a hüllőkben gyakrabban előforduló, a testüregi savóshártyát is érintő megbetegedéseket. Élettani elváltozásként hüllőkben melanosis figyelhető meg. Fertőző eredetű elváltozások közül septikaemia, petetüsző-elfajulás, tojócsőgyulladás, difteroid bélgyulladás stb. okozhat a savóshártyákon vérzéseket, a vérerek kitágulását, savós-fibrines gyulladást. A vese egyes megbetegedései folyadék-felhalmozódást vagy a savóshártyákon húgysav kiválást okozhatnak a hüllők testüregében. A szabad élőhelyről származó hüllők testüregi savóshártyái alatt fonalférgek lehetnek, esetenként tünetmentes fertőzöttséget okozva.

Szita G. – Gyenes M. – Faludi G. – Rétfalvi T. – Békési L. – Csikó Gy. –
Bernáth S.:
PSEUDOMONAS AERUGINOSA KIMUTATÁSA VÍZMINTÁKBÓL IMPEDIMETRIÁVAL, ÚJ, SZINTETIKUS TÁPTALAJ FELHASZNÁLÁSÁVAL. MÁSODKÖZLÉS

A szerzők impedimetriás eljárással új, szelektív, szintetikus táptalaj felhasználásával vizsgálták, hogy az eljárás alkalmas-e a Pseudomonas aeruginosa gyors, automatizált kimutatására vízmintákból.
A szelektív szintetikus táptalajban (Z-leves) az egyedüli szén- és nitrogénforrás az acetamid. Összesen 1036 csapvíz-, kútvíz-, uszodavíz- és dialízisvíz-mintát vizsgáltak, melyek P. aeruginosa kontaminációját 12–24 óra alatt lehetett kimutatni. A vizsgálatok során téves negatív vagy téves pozitív eredményt nem kaptak.
Az eredmények szerint az impedimetriás módszer, a Z-leves használatával, alkalmas a P. aeruginosa gyors és automatikus kimutatására vízmintákból.
A módszer fő előnye, hogy egyidejűleg 240 minta vizsgálható, az eljárás teljesen automatizált, gyors, egyszerű összetételű táptalaj szükséges hozzá, és nem munkaigényes.

Ózsvári L. – Reinitz L.:
LABORKÉSZÜLÉKEK ÜZEMELTETÉSÉNEK KÖLTSÉGHATÉKONYSÁGA A HAZAI KISÁLLATPRAXISOKBAN

A szerzők először felmérték és elemezték három magyarországi kisállatrendelő 2006. évi külső szolgáltató laboratóriumoktól kért laborvizsgálatainak számát, típusait és havi tendenciáit. Ezután az összegyűjtött adatok, valamint a laborvizsgálatok szolgáltatási árai, ill. a különböző laborkészülékek és reagenseik kereskedelmi árai alapján elvégezték három különböző típusú, rendelőben használható laborkészülék üzemeltetésének költséghatékonyság-elemzését és kiszámították megtérülésüket is. A praxisok leggyakrabban a teljes minőségi és mennyiségi vérkép vizsgálatát kérték, de gyakori volt a Babesia-, a kreatinin-, a karbamid-, az ALT-, az AST-, az ALKP- és a foszforvizsgálat is. Legritkábban a vörösvértest-süllyedés, a vaskötőkapacitás, ill. a vas-, az epesav-, a magnézium-, a CRP-, valamint a kloridszint meghatározását kérték. Az egy állatorvosra jutó évi laborigénylések és laborvizsgálatok számában jelentős különbségek voltak a három teljesen eltérő praxisban. A laborvizsgálatok havi alakulásában egy tavaszi (március–május) és egy őszi (szeptember–november) csúcspont, ill. egy nyár végi (augusztus) mélypont volt megfigyelhető. Bármely rendelői laborkészülék működtetésének feltétele egy minimális vizsgálatszám, ami ahhoz szükséges, hogy egyáltalán érdemes legyen a reagenseket megvásárolni. Ez alapján a legkisebb praxisnál sem hematológiai, sem biokémiai vizsgálatokat nem érdemes a rendelőben folytatni. A másik két rendelőnél elvégzett költséghatékonyság-elemzés szerint a legnagyobb forgalmú praxisnál gazdaságos az egyik biokémiai laborkészülék rendelői üzemeltetése, aminek megvásárlása már az első évben megtérül. Természetesen mielőtt valaki rendelői laborkészülék üzemeltetésére szánja el magát, számos tényezőt célszerű figyelembe vennie, mérlegelve mindazokat a pénzügyi és egyéb előnyöket, terheket és kockázatokat, amivel ez előreláthatóan járni fog.