A 2007/8. szám tartalma




LÓ
Szeredi L., Günther M.: Újszülött csikó histoplasmosisa. Esetismertetés / 451
Simonyi Zs., Faragó Zs. K., Szemere B., Jávorka L., Gáspárdy A.: Újabb tapasztalatok a lófogazat életkorral járó változásában / 455

SZARVASMARHA
Nagy Sz.: Bikaspermiumok vizsgálata doménspecifikus fluoreszcens jelöléssel / 464
Jurkovich V., Olaszy K., Lehoczky J., Könyves L., Tirián A., Brydl E.: Egyes lábvégbetegségek előfordulása tejhasznú tehenészetekben / 468

TAKARMÁNYOZÁS
Fekete S. Gy.: Káros-e a fehérjetúletetés. Kritikai áttekintés / 474

KISÁLLAT
Zenke P., Maróti-Agóts Á., Pádár Zs., Gáspárdy A., Komlós I., Zöldág L.: Adatok a kutyaállományok beltenyésztettségének értékeléséhez / 484

KEDVENCÁLLAT
Gál J.: Golyva egyiptomi teknősben (Testudo kleinmanni) / 490
Kothe, R.: Papagáj pneumomycosisának terápiája – szükséghelyzet a gyógyellátásban és egy afrikai szürkepapagáj (Psittacus erithacus) esete / 494

ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
Kiss R., Tirczka T., Szita G., Bernáth S., Csikó Gy.: Listeria monocytogenes élelmiszer-monitoring adatok és humán listeriosis megbetegedések Magyarországon 2004-ben. Másodközlés / 498

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2007
Az állatorvos-tudományi kutatások 2006-ban, az akadémiai beszámolók tükrében. 2. rész / 502

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ
Veleszületett cystás vesék dámszarvasokban (Csapó I.) / 507

KÖNYVISMERTETÉS
Pécsi T. (szerk.): Házi emlősállatok mesterséges termékenyítése (Visnyei L.) / 509
Szendrőy I.: Brazília bűvöletében. Embriót ültettem Brazíliában (Visnyei L.) / 510

RENDEZVÉNY
Gazdasági haszonállatok betegségei [Galánta (Szlovákia), 2007. május 5.] (Miholics I.) / 512

Szeredi L. – Günther M.:
ÚJSZÜLÖTT CSIKÓ HISTOPLASMOSISA. ESETISMERTETÉS

Egy újszülött csikó, rövid betegséget követően, egynapos korában elhullott. A csikó szerveinek laboratóriumi vizsgálata során a vese kéregállományában enyhe neutrophil granulocytás beszűrődés kíséretében, gócokban, lymphohistiocytás gyulladást találtak. Ezekben a gócokban a histiocyták citoplazmájában és extracellularisan nagyobb halmazokban 2–5 μm átmérőjű, erősen basophilan festődő maggal, azt körülvevő világos udvarral és vékony, ugyancsak basophil sejtfallal rendelkező kerek képleteket láttak. A mikroorganizmusok PAS-festéssel nem, a krómsav–argirofil-reakcióval gyengén, míg a Warthin–Starry-ezüstimpregnációval jól festődtek. A mikroorganizmus a morfológiai sajátságok alapján Histoplasma spp.-nek bizonyult, amit a Histoplasma spp. sarjadzó alakja ellen kecskében termelt poliklonális ellenanyag felhasználásával végzett immunhisztokémiai módszerrel is alátámasztottak. Az egyéb baktériumos és vírusos megbetegedések előfordulását kizárták. A szerzők tudomása szerint Magyarországon első alkalommal állapították meg a lovak histoplasmosisát.

Simonyi Zs. – Faragó Zs. K. – Szemere B. – Jávorka L. – Gáspárdy A.:
ÚJABB TAPASZTALATOK A LÓFOGAZAT ÉLETKORRAL JÁRÓ VÁLTOZÁSÁBAN

A szerzők a ló metszőfogainak életkorral együtt járó anatómiai változásairól a szakirodalomra támaszkodva, adnak rövid tájékoztatást, és beszámolnak hat tulajdonságnak (a kupa mélysége és éves kopása, a rágólap felszíne és átmérőinek hossza, ill. aránya, valamint a fogdőlés) vizsgálatáról. A rágólap felszínének meghatározása és a feldolgozásban alkalmazott módszer (lineáris regresszióval adott életkorra korrigált értékek elemzése) újdonság. A feldolgozás összesen 107 egyedre, három lótípusra (angol telivér, angol félvér, kisló), és két ivarra (kanca és mén + herélt) terjedt ki.
A szerzők feltételezik, hogy az irodalmi adatoknál sekélyebbnek talált kupa az angol telivérek esetében a korai teljesítményre történő tenyészkiválasztás következménye. Az évi átlagos fogkopás közel fele a szakirodalomban gyakran felhozott 2 mm-es értéknek s a kupa eltűnésének ideje nem 3 év, hanem inkább 4 esztendő.
A rágólap felszínének területéből és átmérőinek hosszából nyert eredmények arra mutatnak rá, hogy az angol telivérek foga a legkarcsúbb. E fajta esetében arra a következtetésre jutnak, hogy a szervezet, de különösen a csontozat általános finomodása, a fogak vékonyodásában is megnyilvánul. Megfigyeléseik szerint a rágófelszín mérete a kormeghatározásban nem használható, de a metszőfogak különbségeit jellemzi, s állattani tudományos vizsgálatokban eredményes lehet.
Az átmérők sorbanövéskori arányában a szakirodalomban említett arányokat kapják (6:3, 12 évesen 6:4).
A szerzők a fogófogak által bezárt szöget már a sorbanövésük idejében 140° körülinek találják, ami lényegesen eltér az irodalmi 180°-tól. A fogdőlés változása igen lassú folyamat: az általuk vizsgált 9 év során évente nem egészen 2 fokkal csökken.

Nagy Sz.:
BIKASPERMIUMOK VIZSGÁLATA DOMÉNSPECIFIKUS FLUORESZCENS JELÖLÉSSEL

Egy olyan, új fluoreszcens festékkombináció került kidolgozásra, amely alkalmas a spermiumok feji és farki plazmamembránjának, valamint az akroszóma integritásának egyidejű értékelésére. Ezt a festékkombinációt korábban még nem használták spermiumok vizsgálatára.

Jurkovich V. – Olaszy K. – Lehoczky J. – Könyves L. – Tirián A. – Brydl E.:
EGYES LÁBVÉGBETEGSÉGEK ELŐFORDULÁSA TEJHASZNÚ TEHENÉSZETEKBEN

Szerzők 7 magyarországi tejtermelő szarvasmarhatelepen vizsgálták az egyes lábvégbetegségek előfordulási gyakoriságát. Véletlenszerűen kiválasztott tejelő tehenészetekben állományszintű csülökkörmözés során gyűjtöttek adatokat 2005-ben. Különböző termelési csoportokból, telepenként 37–122 állatot (összesen 540 állat 2160 lábvégét) vizsgáltak meg. A körmözés folyamán a dermatitis digitalis (DD), a dermatitis interdigitalis, a laminitis, a talpfekély, a sarokvánkos-erózió és a tyloma előfordulását vizsgálták. DD esetében rögzítették az elváltozás helyeződését, valamint mérték a seb nagyságát. A csülökápolással egyidejűleg rögzítették a vizsgált egyedek ellési időpontját, sántaságuk fokát, az állatok tejtermelését és a termelt tej beltartalmi értékeit, pontozták az állatok kondícióját.
Összesen 1581 lábvég megbetegedését diagnosztizálták. Legnagyobb gyakorisággal a DD fordult elő (az összes lábvég 33,5%-án). A hátulsó lábakon gyakoribbak voltak a különféle megbetegedések. A DD a lábvégen 5 helyen fordult elő, ezek közül leggyakrabban a sarokvánkoson (az összes DD 81%-a). Az összes vizsgált állat közül mindössze 2,4% nem sántított. Azokban az állatokban, ahol a sántaságot alacsonyabb számmal pontozták, az egy lábvégre jutó elváltozások száma kevesebb és a DD-s sebek mérete is kisebb volt. Azokban az állatokban, amelyek valamely betegséggel terheltek (DD vagy laminitis) voltak, nagyobb gyakorisággal fordult elő több betegség egyszerre, és a sántaságindex is nagyobb volt. A sánta és nem sánta tehenek tejtermelése és a termelt tej beltartalma között a vizsgálat időpontjában nem volt különbség.

Fekete S. Gy.:
KÁROS-E A FEHÉRJETÚLETETÉS? KRITIKAI ÁTTEKINTÉS

A szerző a hosszú távú fehérjetúletetés lehetséges klinikai dietetikai következményeit tekinti át. A fehérjék élettani szerepének és a fehérjehiány okozta tünetek és kórformák rövid leírása után a mindenevő és a nem obligát húsevő monogastricusok fehérje-anyagforgalmának sajátságait taglalja, beleértve az aminosavak biokémiai szerepét. A fehérjetúletetés hatását vizsgálja az élettartam, az immunválasz és a sav-bázis anyagcsere szempontjából. Majd a fehérje-anyagforgalom fő célszervei (máj és vese) működésének a táplálékkal fölvett fehérje mennyiségével és minőségével való összefüggéseit tárgyalja. Végül a tartós fehérje- (s főként metionin-) túletetésnek a tumorképződésre gyakorolt hatását mutatja be. A levonható gyakorlati következtetés az, hogy a hosszú távú fehérjetúletetés nem közömbös az állatok egészségi és szaporodási állapotára, élettartamukra.

Zenke P. – Maróti-Agóts Á. – Pádár Zs. – Gáspárdy A. – Komlós I. – Zöldág L.:
ADATOK A KUTYAÁLLOMÁNYOK BELTENYÉSZTETTSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ

A szerzők egy hazai, fajtatiszta (mudi) kutyaállomány STR-mikroszatellitákra alapozott genetikai variancia vizsgálatát végezték el. 10 polimorf mikroszatellita (PEZ1, FHC2054, FHC2010, PEZ5, PEZ20, PEZ12, PEZ3, PEZ6, PEZ8 és FHC2079) vizsgálatával reprezentatív mintán elemezték a 100-as létszámot meghaladó mudipopuláció Hardy−Weinberg genetikai egyensúlyát és a Shannon-féle információs, ill. a Wright-féle fixációs index alapján, a genetikai variancia és heterozigozitás mértékét. A polimorf STR-mikroszatellitákra alapozott vizsgálatok alkalmasnak látszanak a beltenyésztett, vagy beltenyésztettségi leromlás jeleit mutató fajtatiszta kutyaállományok reális genetikai állapotának megítélésére, és segíthetnek a megalapozott tenyésztői-párosítási döntések (génfrissítő keresztezések) előkészítésében.

Gál J.:
GOLYVA EGYIPTOMI TEKNŐSBEN (TESTUDO KLEINMANNI)

A szerző egy kifejlett, káposztával (Brassica oleracea) is gyakran etetett egyiptomi teknősben (Testudo kleinmanni) a pajzsmirigy jelentős megnagyobbodásával járó golyvát állapított meg. A pajzsmirigy kórszövettani vizsgálata során a struma colloidesre jellemző hisztológiai elváltozásokat figyelt meg. A szerző közleményével a goitrogen hatású anyagokat tartalmazó táplálék szárazföldi teknősökkel való etetésének a veszélyére hívja fel a figyelmet.

Kiss R. – Tirczka T. – Szita G. – Bernáth S. – Csikó Gy.:
LISTERIA MONOCYTOGENES ÉLELMISZER MONITORING ADATOK ÉS HUMAN LISTERIOSIS MEGBETEGEDÉSEK MAGYARORSZÁGON 2004-BEN

A szerzők élelmiszerminták Listeria monocytogenes szennyezettségének kimutatására végeztek vizsgálatokat, és az emberi listeriosis megbetegedések magyarországi előfordulásait értékelték a 2004. év adatai alapján. Az élelmiszerek közül leggyakrabban a tejből és tejtermékekből volt kimutatható a baktérium, az L. monocytogenes törzsek 72,1%-át ezekből a mintákból izolálták. Az élelmiszerekből leggyakrabban 1/2a (45,1%), és 4b (27,0%) típusú törzseket mutattak ki. A vizsgált évben 3 perinatalis és 14 nem perinatalis humán listeriosis esetet diagnosztizáltak, melyekből leggyakrabban 4b (52,8 %) és 1/2a (23,5) szerotípusú törzseket izoláltak. A kóresetekből izolált törzsek vizsgálata alapján gyógykezelésre a penicillin és aminoglikozid hatóanyagcsoportba tartozó készítmények vagy egyidejű adagolásuk javasolható.