A 2007/6. szám tartalma




SZARVASMARHA
Pálfi V., Ózsvári L., Földi J., Hankó-Faragó E.: Élő IBR-markervakcinával folytatott mentesítés nagyüzemi tapasztalatai Magyarországon /323
Jánosi Sz.: A szarvasmarha-gümőkór laboratóriumi kórjelzése / 332
Pécsi A., Földi J., Nagy P., Kégl T., Pécsi T., Kulcsár M., Huszenicza Gy.: A ketonuriás állapot és a puerperalis metritis lefolyásának összefüggései tejelő tehenekben / 337

LÓGYÓGYÁSZAT
Fürst, A.: Lovak nyakcsigolyaoszlopának arthrosisa – áttekintés 345/

SERTÉS
Palzer, A., Ritzmann, M., Hafner, A., Heinritzi, K.: Kocák D-vitamin-mérgezése. Esetismertetés / 350

KISÁLLAT
Fodor K., Bánfi A., Maróti-Agóts Á., Diószegi Z., Fekete S. Gy.: Kutyák csípőízületi dysplasiája. 1. A genetikai háttér és a környezeti tényezők szerepe / 354

GYÓGYSZERTAN
Szécsényi D., Vajdovich P., Gaál T.: Terápiarezisztenciát okozó pumpafehérjék szerepe különböző kórképekben. Irodalmi áttekintés. 2. rész / 361

ÁLLATVÉDELEM
Gál J., Bagyura J., Beregi A., Marosán M., Irházi Zs., Kardos K., Radványi Sz.: A magyarországi kerecsensólyom- (Falco cherrug) fészkekben talált tojások vizsgálata / 371

ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
Ducková, V., Čanigová, M., Kročko, M., Hegedüsová, A.: A marhahús minőségének mikrobiológiai mutatói az érlelés előtt és után / 376

KITÜNTETÉS
Marek József professzor posztumusz Magyar Örökség díjas (Kovács F.) / 381

ÁLLATORVOS-TÖRTÉNELEM
Karikatúrák a múltból (Kótai I., Sótonyi P.) / 381

RENDEZVÉNY
III. Nemzetközi Lógyógyász Konferencia (Marosvásárhely, 2007. feburár 24.) (Sikó Barabás S.) / 375

Pálfi V. – Ózsvári L. – Földi J. – Hankó-Faragó E.:
ÉLŐ IBR-MARKERVAKCINÁVAL FOLYTATOTT MENTESÍTÉS NAGYÜZEMI TAPASZTALATAI MAGYARORSZÁGON

A szerzők egy élő, gE-negatív, IBR-markervakcina (Bovilis® IBR marker, Intervet) hatékonyságát vizsgálták üzemi körülmények között, eltérő termelési színvonalú magyarországi szarvasmarhatelepeken. A széles körű adatgyűjtésbe 155 nagyüzemi állományt vontak be (n=8759), hogy nyomon kövessék a BHV-1-mentesítés előrehaladását. A felmérő vizsgálatokat 2002–2004-ben végezték (n=6130), minden állományban legalább a tehén (>24 hónapos) és a növendék üsző (9–18 hónapos) korcsoportban. A BHV-1 ellenanyagok kimutatására, egyedi vérmintákból indirekt ELISA- vagy vírusneutralizációs (VN), vagy gB-ELISA-próbákat, néhány esetben tejmintákból indirekt ELISA-próbát használtak. Az állományok vakcinázása az előzetesen jóváhagyott oltási programok szerint történt. A mentesítés előrehaladását nyomon követő vizsgálatokat 2004–2006-ban, általában a vakcinázási program megkezdése után legalább 24 hónappal vett vérmintákból gE-ELISA-teszttel végezték (n=2629). A vizsgált állományokban összességében és minden vizsgált korcsoportban (borjak, üszők, vemhes üszők, tehenek) progresszív módon és szignifikánsan csökkent a BHV-1 gE-szeropozitivitás, vagyis az élő IBR-markervakcinával végzett BHV-1-mentesítés nagyon hatékonynak bizonyult magyarországi nagyüzemi körülmények között. Az összesített adatok mellett a szerzők két esettanulmányt is bemutatnak.

Jánosi Sz.:
A SZARVASMARHA-GÜMŐKÓR LABORATÓRIUMI KÓRJELZÉSE

A szerző elemzi a gümőkóros fertőzöttség felderítésére szolgáló bovin tuberkulinnal és a kétféle antigénnel végzett szimultán intradermalis próbák, valamint a laboratóriumi vizsgálatok (gamma-interferon-teszt és a baktériumtenyésztés) érzékenységét és fajlagosságát. Az utóbbiakkal kapcsolatban felhívja a figyelmet a mintavétel, a szállítás és a feldolgozás körülményeire és módjára. Ismerteti a kitenyésztett baktériumok faji és alfai azonosításának módszereit.

Pécsi A. – Földi J. – Nagy P. – Kégl T. – Pécsi T. – Kulcsár M. – Huszenicza Gy.:
A KETONURIÁS ÁLLAPOT ÉS A PUERPERALIS METRITIS LEFOLYÁSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSEI TEJELŐ TEHENEKBEN

A szerzők a ketonuriás állapot és a puerperalis méhgyulladás (PM) lefolyásának összefüggéseit vizsgálták két nagy létszámú tejelő tehenészetben. Az ellést követően 10 napon belül PM-ben megbetegedett teheneket vontak be a kísérletbe. A PM intrauterin (IU) antibiotikumkezelésének megkezdésével együtt a tehenek egy része, véletlenszerűen csoportosítva, antiketogénkezelésben részesült. A ketonuriás, de antiketogénterápiában nem részesült tehenekben az involúció vontatottabb lefolyásúnak bizonyult, a PM lassabban, több kezelést igényelve gyógyult, az érintett állatok pedig kisebb arányban és később vemhesültek, mint a nem ketonuriás vagy ketonuriás, de megfelelő antiketogénkezelést kapott társaik (az utóbbi csoportok eredményei között nem volt különbség). Az eredmények összefüggést mutatnak a ketonuriában megnyilvánuló energetikai egyensúly hiánya és az involúciós szövődmények lefolyása között. Antiketogenikus kezeléssel javítható az IU antimikrobiális kezelések hatékonysága, következésképpen csökkenthetők a PM-hez társuló szaporodásbiológiai zavarok és az ebből származó gazdasági veszteségek.

Fodor K. – Bánfi A. – Maróti-Agóts Á. – Diószegi Z. – Fekete S. Gy.:
A KUTYÁK CSÍPŐÍZÜLETI DYSPLASIÁJA. 1. A GENETIKAI HÁTTÉR ÉS A KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK SZEREPE

A csípőízületi dysplasia (CSD) a nagy- és óriás testű kutyák viszonylag gyakran előforduló, az életminőségüket jelentősen rontó ortopédiai megbetegedések egyike. Kialakulásában és súlyosságában a genetikai és a környezeti tényezőknek egyaránt szerepe van. A betegség szavatossági kérdéseket is felvet, és mind a kutyatenyésztés, mind a mindennapi kisállatpraxis területén nagy jelentőségű. Felismerése, klinikuma, elbírálása, szűrése és kezelésével vagy kialakulásának megelőzésével kapcsolatos ismeretek a gyakorló állatorvosok számára fontosak. A szerzők közleményük első részében áttekintik a csípőízületi dysplasia genetikai hátterét, a környezeti tényezők hatását, továbbá a csípőízületi dysplasiával leginkább terhelt kutyafajták felnevelésének módját.

Szécsényi D. – Vajdovich P. – Gaál T.:
TERÁPIAREZISZTENCIÁT OKOZÓ PUMPAFEHÉRJÉK SZEREPE KÜLÖNBÖZŐ KÓRKÉPEKBEN. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 2. RÉSZ

Cikkünk első részében a terápiarezisztencia fogalmáról, a baktériumok antibiotikumrezisztenciájáról, majd az effluxpumpák szerkezetéről és működéséről adtunk áttekintést.
A második részben az egyik legfontosabb és legtöbbet kutatott effluxpumpának, a P-glükoproteinnek kutyák daganatos betegségeinek gyógyszeres kezelése során tapasztalt terápiarezisztenciában betöltött szerepét tárgyalják, majd röviden áttekintik olyan, állatokban is előforduló megbetegedéseket (pl. epilepszia, autoimmun betegségek), amelyek kezelése során fellépő terápiarezisztenciában emberek esetén már bizonyított az effluxpumpák szerepe. A terápiarezisztenciához vezető egyéb tényezők rövid összefoglalását követően ismertetik a terápiarezisztenciát közvetítő pumpafehérjék in vivo és in vitro kimutatására kidolgozott módszereket és ezzel kapcsolatosan a jelenleg intenzív kutatás alatt álló, pumpafunkciót gátló vegyületeket, amelyek jövőbeni klinikai alkalmazása remélhetőleg számos daganatos és egyéb betegség kezelésében jelentős áttörést fog hozni.
Gál J. – Bagyura J. – Beregi A. – Marosán M. – Irházi Zs. – Kardos K. – Radványi Sz.:
A MAGYARORSZÁGI KERECSENSÓLYOM- (FALCO CHERRUG) FÉSZKEKBEN TALÁLT TOJÁSOK VIZSGÁLATA

A szerzők egy átfogó kutatási program részeként, 2001-ben vizsgálták a hazai kerecsensólyom (Falco cherrug) fészkekben fellelt tojásokat. A fészkekben a tojások átlagos tömege 41,18 g, hosszúsága 53,06, szélessége 41,35 mm volt. A megvizsgált 32 kerecsensólyom-tojás héjszennyeződése 9,37%-os, míg az átható folytonossági hiánya 12,5%-os gyakoriságú volt. A vizsgálati időszakban a termékenység 69,35%-nak, a kelési százalék 48,38%-nak, a primer mortalitás 20,96%-nak bizonyult. A primer mortalitás a keltetés harmadik harmadában volt a leggyakoribb. A szerzők egy esetben ikermagzatot figyeltek meg, melyek a keltetés második harmadában pusztultak el.
A szerzők bakteriológiai vizsgálatot is végeztek a tojások tartalmából, melynek során Salmonella sp. baktériumot nem tudtak kimutatni. Ezzel szemben a leggyakrabban Escherichia coli (10 tojás), Enterococcus sp. (6 tojás) és néhány esetben Flavobacterium sp., Klebsiella sp., Serratia sp. és Staphylococcus sp. baktériumot izoláltak és határoztak meg. A szerzők feltételezése szerint a kórokozók fészekbe került zsákmány béltartalmából vagy ürülékből, a tojáshéjra történő rákenődést követően jutottak be a tojásba.

V. Ducková – M. Čanigová – M. Kročko – A. Hegedüsová:
A MARHAHÚS MINŐSÉGÉNEK MIKROBIOLÓGIAI MUTATÓI AZ ÉRLELÉS ELŐTT ÉS UTÁN

A szerzők a marhahús mikrobiológiai minőségét értékelték 24 órával a vágás után és 7 nappal a hús 2 és 4 °C hőmérsékleten, 95%-os páratartalmon való érlelését követően. A mikrobaszám (total viable count – TVC) átlagos értéke a marhahús felületén (musculus longissimus dorsi) 24 órával a vágás után elérte a 2,66 log cfu.cm–2 értéket. A pszichrotrof mikroorganizmusok a mikrobaszámnak a 39,13%-át alkották. A korellációs koeficiens értéke, amely az összes (x), valamint a pszichrotrof mikroorganizmusok száma (y) közötti összefüggést fejezi ki, r=0,94, az összefüggés y=1,10x–0,66. A hús hűvös helyen 7 napig tartó érlelése folyamán a mikroorganizmusok mindkét vizsgált csoportja statisztikailag nem szignifikánsan (P>0,05) nőtt és a TVC átlagos száma a 4,33 log cfu.cm–2 értéket érte el. A pszichrotrof mikroorganizmusok száma a marhahús érlelése után meghaladta a mezofil mikroorganizmusok összértékét. A marhahúsmintákon az érlelés folyamán a Gram-negatív pszichrotrof mikroorganizmusok domináltak. A marhahús felületén a leggyakrabban izolált pszichrotrof nemzetség a Pseudomonas volt (83,34%), és ezen belül a Pseudomonas fragi dominált (66,67%).