A 2007/2. szám tartalma

LÓGYÓGYÁSZAT
Bakos Z., Tóth J.: Felnőtt lovak hasi ultrahangvizsgálata. Irodalmi összefoglaló és saját tapasztalatok. 1. rész / 67

SZARVASMARHA
Pécsi A., Földi J., Kulcsár M., Pécsi T., Huszenicza Gy.: Az involúció bakteriális eredetű szövődményei szarvasmarhában. Irodalmi áttekintés. 2. rész / 77
Köcski L., Mészáros J.: A GnRH-kezelés hatása a tejelő tehenek vemhesülésére / 84

SERTÉS
Szeredi L.: A sertések reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómáját okozó vírusnak (PRRSV) és a sertések 2-es típusú circovírusának (PCV2) együttes kimutatása tüdőgyulladás következtében elhullott hízók tüdejéből / 90

BAROMFI
Szeredi L., Pálmai N., Erdélyi K., Deim Z., Márton L., Glávits R.: A madárinfluenza-vírus erősen patogén, H5N1 altípusának kimutatása immunhisztokémiai módszerrel bütykös hattyúból (Cygnus olor) / 98
Ivanics É., Palya V., Glávits R., Nemes Cs., Mató T., Dán Á., Nagy Eöné, Zarka P., Surányi A., Muncz F., Bacsó T., Kőrösi L.: A csirkék fertőző anaemiájának újabb járványos hazai előfordulása / 103

KISÁLLAT
Favrot, C., Wilhelm, S.: Kutyák és macskák vírusos bőrbetegségei / 111

VADON ÉLŐ ÁLLAT
Egri B., Húsvéth B.: Először a Szigetköz őz- és gímszarvasállományának bőrbagócs-fertőzöttségéről / 121

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ
Több figyelmet érdemel a lovak vastagbélférgessége! Hozzászólás K. A. von Plocki: Lovak kólikás betegségei. Áttekintés c. cikkéhez (Kassai T.) / 76

KÖNYVISMERTETÉS
Stades, F. C., Neumann, W., Boeve, H. H., Spiss, B., Wymann, M.: Gyakorlati állatorvosi szemészet. 3. átdolgozott és bővített kiadás (Kováts J.) / 127

Bakos Z. – Tóth J.:
FELNŐTT LOVAK HASI ULTRAHANGVIZSGÁLATA. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ ÉS SAJÁT TAPASZTALATOK. 1. RÉSZ

A közlemény a lovak kétdimenziós, belgyógyászati hasűri ultrahangvizsgálatának alapelveiről és módszereiről számol be. Az irodalmi adatok feldolgozása mellett a szerzők ismertetik saját vizsgálataik tapasztalatait. Ábrákkal és ultrahangképekkel illusztrálják a leképezés módjait, az élettani viszonyokat, valamint a legfontosabb kóros elváltozásokat. Az 1. részben a gyomor-bél rendszer ultrahangvizsgálatát ismertetik.

Pécsi A. – Földi J. – Kulcsár M. – Pécsi T. – Huszenicza Gy.:
AZ INVOLÚCIÓ BAKTERIÁLIS EREDETŰ SZÖVŐDMÉNYEI SZARVASMARHÁBAN. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 2. RÉSZ

A 2. részben a szerzők a napjainkban használatos terápia legfontosabb alapelveit foglalják össze.

Köcski L. – Mészáros J.:
A GNRH-KEZELÉS HATÁSA A TEJELŐ TEHENEK VEMHESÜLÉSÉRE

A szerzők két vizsgálatsorozatban tejelő teheneket kezeltek 50 µg GnRH-analóg készítménnyel (1,0 ml Gonavet Veyx) azért, hogy a sárgatest (CL) progeszteron termelését, s ezáltal a vemhesülés valószínűségét növeljék. Az első kísérletben indukált ivarzáskor történt termékenyítést követő 12. nap adták a GnRH-t i.m. működő CL-t hordozó teheneknek (n=154). A kontrolltehenekhez (n=168) viszonyítva a kezeltek 9,4%-kal (p<0,01) jobb volt. A vemhesülési arány növekedése kifejezett volt az elsőborjasok (17,5%, p<0,01), valamint az ellés utáni első termékenyítések esetében (14,4% , p<0,01). Lényeges (p<0,05) volt a különbség a második termékenyítések, valamint az ellést követő 200 napon belüli termékenyítéseknél.
A második vizsgálatsorozatban négy tehenészet 490 tejelő tehene részesült i.m. GnRH-analóg-kezelésben a termékenyítést követő 4 (5.) nap, az erőteljesebb progeszteronemelkedés és gyorsabb embriófejlődés elősegítéséért. A 492 kontrolltehénhez viszonyítva három tehenészetben mutatkozott minimális különbség a kezeltek javára.
A szerzők a szaporítási technológiába jól beépíthető, a 12. nap körüli kezelést hosszú időn keresztül olyan tehenészetekben ajánlják alkalmazni, ahol az ivarzás- és/vagy ovulációszinkronizálást (prosynch, ovsynch stb. módszerrel) rendszeres.

Szeredi L.:
A SERTÉSEK REPRODUKCIÓS ZAVAROKKAL ÉS LÉGZŐSZERVI TÜNETEKKEL JÁRÓ SZINDRÓMÁJÁT OKOZÓ VÍRUSNAK (PRRSV) ÉS A SERTÉSEK 2-ES TÍPUSÚ CIRCOVÍRUSÁNAK (PCV2) EGYÜTTES KIMUTATÁSA TÜDŐGYULLADÁS KÖVETKEZTÉBEN ELHULLOTT HÍZÓK TÜDEJÉBEN

A szerző nagy létszámú állományból származó és tüdőgyulladás következtében elhullott öt süldő tüdejének immunhisztokémiai (IH) vizsgálatával a sertések reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómáját okozó vírusnak (porcine reproductive and respiratory syndrome virus – PRRSV), valamint a sertések 2-es típusú circovírusának (porcine circovirus type 2 – PCV-2) együttes előfordulását mutatta ki. A PCV-2 fertőzésre jellemző szövettani elváltozásokat (többmagvú óriássejtek előfordulását) csupán két állat tüdejében észlelt. A vírusfertőzésre utaló interstitialis tüdőgyulladás mellett valamennyi állatnál bakteriális szövődményre jellemző szövettani elváltozásokat figyelt meg. Három állat tüdejéből kórokozó baktériumokat (Pasteurella multocida két esetben, Streptococcus spp. egy esetben) sikerült izolálni. Az IH-módszerrel állatonként megvizsgált öt cranialis tüdőterület közül két állat esetében a PCV-2-t nem minden mintában mutatta ki, és az állatok többségében a vírus mennyisége mintánként nagyon ingadozott. A PRRSV az IH-módszerrel mindegyik tüdőterületen és többnyire nagy mennyiségben fordult elő. A kettős IH-reakcióval a PCV-2 és a PRRSV következetesen más-más sejtben volt kimutatható, egyazon sejt kettős vírusos fertőzését egyik esetben sem lehetett megfigyelni. Magyarországon első alkalommal számolnak be a PRRSV IH-módszerrel történő kimutatásáról, és a PRRSV, valamint a PCV-2 egyidejű előfordulásáról tüdőgyulladásban elhullott sertések tüdejében.

Szeredi L. – Pálmai N. – Erdélyi K. – Deim Z. – Márton L. – Glávits R.:
A MADÁRINFLUENZA-VÍRUS ERŐSEN PATOGÉN, H5N1 ALTÍPUSÁNAK KIMUTATÁSA IMMUNHISZTOKÉMIAI MÓDSZERREL BÜTYKÖS HATTYÚBÓL (CYGNUS OLOR)

A szerzők a madárinfluenza-vírusnak erősen patogén, H5N1 altípusa okozta fertőzés következtében elhullott bütykös hattyú (C. olor) különböző szerveiben vizsgálták a kórokozó előfordulását immunhisztokémiai (IH) módszerrel. Az A típusú influenzavírus nukleoproteinje ellen egérben termelt monoklonális ellenanyaggal a vírust a formaldehidoldatban fixált és paraffinba ágyazott szervek közül az agyvelőben, a hasnyálmirigyben, a májban, a lépben, a tüdőben és a bélben, számos sejttípusnak elsősorban a magjában mutatták ki. A vírus különösen nagy mennyiségben fordult elő az agyvelőben. A szerzők tudomása szerint ez az első szakközlés, hogy az influenzavírus jelenlétét bütykös hattyúban immunhisztokémiai módszerrel kimutatták.

Ivanics É. – Palya V. – Glávits R. – Nemes Cs. – Mató T. – Dán Á. – Nagy Eöné – Zarka P. – Surányi A. – Muncz F. – Bacsó T. – Kőrösi L.:
A CSIRKÉK FERTŐZŐ ANAEMIÁJÁNAK ÚJABB JÁRVÁNYOS HAZAI ELŐFORDULÁSA

A szerzők arról számolnak be, hogy a csirkék 70-es, 80-as évekből már ismert fertőző anaemiáját 2005 decemberében és 2006 első hónapjaiban ismét több állományban állapították meg hazánkban.
Az elhullások 10–20 napos életkorban fordultak elő, és általában a 14–17. napon tetőztek. A napi elhullás 1–1,5%, az összes elhullás a jelzett időszakban 6–9% között alakult.
Kórbonctani és kórszövettani vizsgálattal vérfogyottság, fejlődésbeli elmaradás, a vöröscsontvelő fakósárgás elszíneződése (az erythroid, a myeloid sejtek és a thrombocyták fejlődési formáinak megfogyása), valamint a lymphoid szervek, elsősorban a bursa Fabricii, a thymus és a lép sorvadása (a lymphocyták megfogyása, kiürülése) volt általánosan jellemző. Emellett minden esetben másodlagos baktériumos (főleg staphylococcusok és clostridiumok) fertőzésre utaló, különböző testtájékokon (leggyakrabban a fejen, a szárnyvégeken és a lábakon) előforduló bőrgyulladás, továbbá baktériumos és gombás eredetű ízületi és szervi elváltozások is mutatkoztak. Ezek befolyásolták a veszteségek alakulását.
A kórhatározás komplex módon, a klinikai tünetek, a kórbonctani és kórszövettani elváltozások felismerésén, a kórokozó circovírus kimutatásán, valamint a társfertőzések meghatározásán alapult.
Szerológiai vizsgálatokkal igazolták, hogy a megbetegedett naposállatok egyes nem immunizált, ellenanyagoktól mentes, majd a tojásrakási periódusban fertőződött és áthangolódott törzsállományoktól származtak.

Egri B. – Húsvéth B.:
ELŐSZÖR A SZIGETKÖZ ŐZ- ÉS GÍMSZARVAS-ÁLLOMÁNYÁNAK BŐRBAGÓCS-FERTŐZÖTTSÉGÉRŐL

A szerzők áttekintik az őz és a gímszarvas bőrbagócsfajainak sajátosságait. Elemzik a 2005 júniusa és 2006 februárja között a Szigetközben elejtett 32 őz és 51 gímszarvas bőrbagócs-fertőzöttségének adatait. Az őzek 84,37, míg a gímszarvasok 74,5%-ában találtak Hypoderma-lárvákat. Az összesen 2601 lárva közül 1811 Hypoderma diana, 790 pedig H. actaeon volt. Előbbivel fertőzött volt az őzek 84,3%-a, valamint a gímszarvasok 46,08%-a. Utóbbi fajjal a gímszarvasok 53,92%-a volt fertőzött.