A 2007/1. szám tartalma

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ

LÓGYÓGYÁSZAT
Makra Z., Bodó G., Szenci O.: Lovak szemének ultrahangvizsgálata. Irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok / 6

SZARVASMARHA
Szemerédi Gy.: A szarvasmarhák dermatitis digitalisa (DD) – előfordulás, kóroktan, kórhatározás, gyógyszeres kezelés, megelőzés. Irodalmi áttekintés / 16
Ózsvári L., Barna R., Visnyei L.: Lábvégbetegségek okozta gazdasági veszteségek nagyüzemi holstein-fríz tehenészetekben / 23

SERTÉS
Süveges T.: A sertés fontosabb légzőszervi megbetegedéseinek kórtana, kórjelzése és az ellenük való védekezés lehetőségei (összefoglaló ismertetés). 1. A bántalmak kórtana és kórjelzése / 29

KISÁLLAT
Kamenica, K., Hermanns, W.: Generalizált amyloidosis nőstény shar-pei kutyában / 40
Conrads, A., Wrieg, H.-H., Beck, W.: Macska Otodectes cynotis okozta fülrühössége – a kórokozó biológiája, patogenezis, klinikum, diagnózis és terápia szelamektin (Stronghold®) használatával / 44

ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
Szeitzné Szabó M., Kovács M.: Mikotoxin-határértékek szabályozása: egészségvédelem kontra gazdaság? / 48

RENDEZVÉNY
Országos Állatorvos Nap és Emlékülés (Budapest, 2006. október 21–22.) / 58

IN MEMORIAM
Dr. Tóth Péter (1935–2006) (Virsinger Gy.) / 43
Dr. Kojnok János (1919–2006) (Padányi M.) / 39

Makra Z. – Bodó G. – Szenci O.:
LOVAK SZEMÉNEK ULTRAHANGVIZSGÁLATA. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS SAJÁT TAPASZTALATOK

A szerzők hangsúlyozzák az ultrahangvizsgálat jelentőségét a szemvizsgálat során, amely könnyen kivitelezhető, gyors, biztonságos, nem invazív diagnosztikai eljárás. A szemet ért trauma, a törőközegek átlátszatlansága, a szem daganatszerű képletei, a retrobulbaris tér leképezése, az ideghártya-leválás, valamint a szem méreteinek felvétele indokolja a vizsgálatot. A szerzők leírják a kivitelezés módját, megadják az ultrahangos leletek értékelését és a gyakori szemészeti elváltozások jellemző ultrahangképét.

Szemerédi Gy.:
A SZARVASMARHÁK DERMATITIS DIGITALISA (DD) – ELŐFORDULÁS, KÓROKTAN, KÓRHATÁROZÁS, GYÓGYSZERES KEZELÉS, MEGELŐZÉS. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A szerző cikkében, a nemzetközi és a hazai szakirodalom áttekintése alapján, a szarvasmarhák dermatitis digitalisát ismerteti. Ezen belül annak történetét, kóroktanát, kórfejlődését, patológiáját, tüneteit, kórjelzését, differenciáldiagnosztikáját, valamint a gyógykezelések és a bántalom megelőzésének lehetőségeit tárgyalja. Hangsúlyozza, hogy az utóbbi időben a DD-t fertőző bántalomnak tekintik.

Ózsvári L. – Barna R. – Visnyei L.:
LÁBVÉGBETEGSÉGEK OKOZTA GAZDASÁGI VESZTESÉGEK NAGYÜZEMI HOLSTEIN-FRÍZ TEHENÉSZETEKBEN

A cikkben a szerzők modellszámítást mutatnak be a lábvégbetegségekből eredő éves állományszintű veszteségek számszerűsítésére tejelő szarvasmarhák esetén. A vizsgálatokat 4 magyarországi nagyüzemi tehenészet 1476 holstein-fríz tehenén végezték 2005-ben. A gazdasági számításoknál a részkalkuláció módszerét használták. A vizsgált populáció átlagos laktációs tejtermelése 7684 kg volt. A sánta tehenek 19,2%-os, a sántaság miatt kezelt tehenek 17,5%-os éves gyakorisággal fordultak elő a tehenek között. A lábvégbetegség miatti laktációnkénti átlagos tejtermelés-csökkenés 579 kg (7,8%), a kezelés miatt elkülönített tej mennyisége 189 kg (a laktációs tejtermelés 2,6%-a) volt. Lábvégbetegség miatt évente a tehenek átlagosan 3,73%-át selejtezték. A sánta tehenek két ellés közötti ideje átlagosan 25 nappal nőtt meg, és előtömegük 6,6%-kal, 41,7 kg-mal volt kevesebb a nem sántákhoz képest. Egy átlagtehénre nézve a lábvégbetegség miatti éves számszerűsített veszteség 16 941 Ft-ot (61,6 EUR) tett ki 2005-ben. A kár legnagyobb része, mintegy 44,9%-a a csökkent tejárbevételből, 39,4%-a az idő előtti selejtezésből származott, míg a gyógyszerköltség a veszteségnek csak 2%-áért volt felelőssé tehető. Egy lábvégbetegségi esetnél 88 ezer Ft (320 EUR) volt az átlagkár.

Süveges T.:
A SERTÉS FONTOSABB LÉGZŐSZERVI MEGBETEGEDÉSEINEK KÓRTANA, KÓRJELZÉSE ÉS AZ ELLENÜK VALÓ VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI (ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉS). 1. A BÁNTALMAK KÓRTANA ÉS KÓRJELZÉSE

Szerző, saját tapasztalatai és irodalmi adatok alapján, ismerteti a sertés fontosabb légzőszervi megbetegedéseinek oktanát, kórfejlődéstanát, valamint a diagnosztikai szempontból legjellemzőbb kórszövettani elváltozásokat.
A vírusok közül sertésben önállóan a sertésinfluenza (PSI), a PRRS-vírus, a 2-es típusú sertéscircovírus (A PCV-II); a sejtzárványos rhinitis (inclusion body rhinitis) vírusa; többnyire társfertőzésként pedig a légzőszervi corona-, adeno-, reo-, rhino- és enterovírusok okozhatnak légzőszervi megbetegedéseket. A légzőszervi bántalmak oktanában a baktériumok közül leggyakrabban a Mycoplasma hyopneumoniae, az Actinobacillus pleuropneumoniae, a vírusos és baktériumos eredetű alapbántalmak szövődményeként pedig pasteurellák, bordetellák, haemophilusok, streptococcusok, staphylococcusok, salmonellák, az Arcanobacterium (Actinomyces) pyogenes, chlamydiák és ritkán gombák szerepelnek. A paraziták közül az orsóféreglárvák és a metastrongylusok, az említett mikro- és makroorganizmusokon kívül még a nem megfelelő környezeti tényezők válthatnak ki légzőszervi megbetegedéseket. Különösen káros a szerves és szervetlen por belélegzése, amely pneumoconiosist okozhat. A nem fertőző légúti megbetegedések között említi a szerinte még ma is tisztázatlan oktanú hizlalási tüdővizenyőt.
A megbetegedések felismerésének és elkülönítő kórjelzésének megkönnyítésére, azok korhoz kötődésére, terjedésére, egyedi lefolyására, gyógykezelhetőségére és patohisztológiájára vonatkozó adatokat, valamint a kórokozók laboratóriumi kimutatásának lehetőségeit táblázatban foglalja össze, és diagnosztikai szempontból jellegzetes néhány elváltozást fényképen mutat be.

Szeitzné Szabó M. – Kovács M.:
MIKOTOXIN-HATÁRÉRTÉKEK SZABÁLYOZÁSA: EGÉSZSÉGVÉDELEM KONTRA GAZDASÁG?

Egyre több – jelenleg több mint 99 – ország szabályozta az élelmiszerek és takarmányok eltűrhető mikotoxintartalmát. Az Európai Unió által alkalmazott szabályozást, mely a világon a legszigorúbb, a Világkereskedelmi Szervezeten (WTO) keresztül is támadják a fejlődő országok és néhány fejlett ország (Ausztrália, USA) is.
A közlemény összefoglalja a mikotoxinok szabályozásának nemzetközi és európai uniós irányait és adatait, a szabályozást megalapozó FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottsága által végzett kockázatbecslési tevékenységet, és irodalmi adatokra alapozva összeveti a fejlett országokban jelentkező egészségnyereséget a gazdasági életre, kereskedelemre gyakorolt hatásokkal.