A 2006/9. szám tartalma

LÓGYÓGYÁSZAT
Tóth P.: A ló hátágyéki és keresztcsonti tájékának vizsgálati lehetőségei. Irodalmi összefoglaló / 515

SERTÉS
Balka Gy., Rusvai M., Kecskeméti S., Kiss I.: PRRS – újabb kihívás előtt a sertéságazat. 1. A vírus sajátosságai. Irodalmi összefoglaló és saját tapasztalatok / 524
Halas V., Kovács M., Babinszky L.: A sertés táplálóanyag-ellátásának immunmódosító hatása. Irodalmi áttekintés / 533

KISÁLLAT
Zenke P., Pádár Zs., Zöldág L.: Molelekuláris genetika és kutyatenyésztés / 544
Liebisch, G., Thiet, W., Liebisch, A.: A canine monocytás és granulocytás ehrlichiosis, kutyák két, kullancsok által terjesztett fertőző betegsége Németországban / 551
Hämmerling, R.: A kutyák szőrhullása: a diagnózis felállításának menete lépésről lépésre / 558

HAL
Lefler K., Gál J., Demeter Gy.: A vízhőmérséklet hatása a szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) embrionális fejlődésére és a kelési eredményekre / 565

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2006
Az állatorvos-tudományi kutatások 2005-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 4. rész / 570

Tóth P.:
A LÓ HÁTÁGYÉKI ÉS KERESZTCSONTI TÁJÉKÁNAK VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEI

A szerző röviden összefoglalja a ló sántaságvizsgálatának részét képező hátágyéki és keresztcsonti tájék fizikális és kiegészítő diagnosztikai vizsgálati lehetőségeit. A fizikális vizsgálat megtekintésből), tapintásból, a gerinc mozgékonyságának vizsgálatából, rectalis vizsgálatból, mozgás közbeni vizsgálatból és a helyi érzéstelenítők hatásának megfigyeléséből áll. A röntgen 20o, valamint 30o-os dorsoventralis beállításban, az ultrahang transcutan és per rectum alkalmazható. A szcintigráfiás és az infravörös termográfiás vizsgálatok a széles körben használt képalkotó eljárásokat (röntgen, ultrahang) jól kiegészítik, hasznosak az elváltozások helyeződésének és okának felderítésében.

Balka Gy. – Rusvai M. – Kecskeméti S. – Kiss I.:
PRRS – ÚJABB KIHÍVÁS ELŐTT A SERTÉSÁGAZAT. 1. A VÍRUS SAJÁTOSSÁGAI. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ ÉS SAJÁT TAPASZTALATOK

A sertések légzőszervi tünetekkel és reprodukciós zavarokkal járó szindrómája (porcine respiratory and reproductive syndrome – PRRS) világszerte elterjedt, és Magyarországon is egyre terjedő, nagy gazdasági károkat okozó vírusos betegség, amely a 2005 évi CLXXVI. törvény értelmében 2006 január 1-étől ismét bejelentési kötelezettség alá tartozik Magyarországon. A szerzők 3 részes cikksorozatukban, a legfrissebb irodalmi adatok alapján, összefoglalják a betegség történetét, kórokozójának legfontosabb tulajdonságait, a betegség járványtanának, kórfejlődésének lényeges elemeit. Ismertetik a betegség kórjelzésére alkalmazott diagnosztikai módszereket, a védekezés lehetőségeit, ill. kihívásait, továbbá bemutatják az eddig általuk e témában végzett kutatómunka eredményeit. Az első közlemény a PRRS-vírusról napvilágot látott ismereteket foglalja össze, hangsúlyozva a kórokozónak a virulenciára, kórfejlődésre, diagnosztikára és a védekezésre befolyást gyakorló tulajdonságait.

Halas V. – Kovács M. – Babinszky L.:
A SERTÉS TÁPLÁLÓANYAG-ELLÁTÁSÁNAK IMMUNMÓDOSÍTÓ HATÁSA

Az utóbbi években a takarmányozási kutatások érdeklődésének középpontjába került annak vizsgálata, hogy miként lehet befolyásolni a gazdasági haszonállatok immunrendszerét a takarmányok táplálóanyagaival.
Jelen irodalmi áttekintés, a témában megjelent közleményektől eltérően, más megközelítésben, az ajánlásokban megadott szükségleti értékek figyelembevételével tárgyalja a makrotáplálóanyagok (fehérjék, aminosavak, zsírsavak, szénhidrátok) hatását a sertés immunrendszerének működésére.
A szerzők – témában közel 100 irodalom feldolgozása során – a következő következtetésekre jutottak: a sertés táplálóanyag-szükségleti ajánlásai, melyek eddig csupán a létfenntartás és a termékképzés táplálóanyag-szükségleti értékeit vették figyelembe, nem minden esetben elégítik ki a megfelelő ellenálló képesség fenntartásához szükséges táplálóanyag-igényt. A különböző vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a fehérje ellátás kismértékű elmaradása az optimális értéktől nem okozza az immunrendszer elégtelen működését. Az egyes aminosavaknak (metionin, treonin, arginin, glutamin vagy glutaminsav) a létfenntartás és a növekedés szükségletén felül adott mennyisége azonban az állat ellenálló képességének fokozását eredményezheti. A vonatkozó irodalmi adatok szerint az eszenciális aminosavak közül a metionin, a treonin és az arginin szükségleti értékeinek felülvizsgálata a közeljövőben feltétlenül indokolt lehet. Egyes táplálóanyagok esetében maximumfüggvénnyel leírható dózis–válasz hatás figyelhető meg. A takarmány metionin-, valamint telítetlenzsírsav-tartalmának növelése a szükségleti értékig javuló teljesítményt és immunválasz-készséget eredményez, azonban a szükségleten felül adott túlzott táplálóanyag-anyag ellátás már a teljesítményromlás előtt immunszupressziót okozhat. A szerzők jelzik, hogy az irodalomban nagyrészt olyan vizsgálatokat találtak, melyekben különböző adagokkal váltották ki a szervezet reakcióit, függetlenül az ajánlásoktól. Lehetségesnek tartják, hogy akár az immunszuppresszió, akár a teljesítményromlás nem csupán a táplálóanyag túlzott mennyiségével, hanem a táplálóanyagok egymáshoz viszonyított arányának megváltozásával is magyarázható. Annak ellenére, hogy az egyes táplálóanyagoknak az immunrendszer működésében betöltött szerepe további kutatásokat igényel, azt már az eddigi adatok alapján is megállapítják, hogy a takarmányreceptúrák összeállítása során a komponensek és az egyes táplálóanyagok (aminosavak, telítetlen zsírsavak) mennyiségének szabályozásával javítható az állatok ellenálló képessége.

Zenke P. – Pádár Zs. – Zöldág L.:
MOLELEKULÁRIS GENETIKA ÉS KUTYATENYÉSZTÉS

Minden egyes élőlény genetikai anyagában azt egyedivé tevő, sajátságos „DNS-aláírás” rejtőzik, mely az értve olvasó számára felismerhető, azonosítható. A molekuláris technikák a genom specifikus szakaszainak – genetikai markerek/allélok – közvetlen vizsgálatát teszik lehetővé. Az allélok általában 50%-ban öröklődnek mindkét szülőtől, így a felhasznált mikroszatellita lokuszok számától, varianciájától függően az egyedi azonosítás és a leszármazás még a nagymértékben beltenyésztett populációkban is meghatározható. A külföldön is egyre elterjedtebb alkalmazás a kennel klubok számára a megbízható pedigré igazolását, a fajtatiszta állományok genetikai profiljának adatbázisa pedig a genetikailag determinált betegségek kutatását, feltárását teszi lehetővé, elősegítve azok előrejelzését, a hordozó egyedek tenyésztésből történő kiszűrését. Igazságügyi szempontból a tartási elégtelenségekből fakadó esetek (kutyatámadások) mellett egyéb komoly bűncselekmények felderítésében, bizonyításában játszhat szerepet. A szerzők kutyák egyedazonosítását molekuláris technika segítségével Magyarországon igazságügyi célból kezdődött 2000-ben kezdték, melynek során PCR multiplex kit segítségével 10 mikroszatellita lokusz polimorfizmusát vizsgálták. A megfigyelt allélgyakorisági adatokkal fajták- és fajtacsoportok populációstatisztikai analízisét végezték el, többek között összehasonlítva a heterozigozitást, a megkülönböztető és kizáró erőt, valamint a beltenyésztettség mértékét egyes tiszta fajtapopulációk körében. Az eredmények alapján a vizsgálatok hazai bevezetésének előnyeire, idő- és korszerűségére, annak egyre szélesebb körben lehetséges és elvárt felhasználására kívánjuk felhívni a figyelmet.

Lefler K. – Gál J. – Demeter Gy.:
A VÍZHŐMÉRSÉKLET HATÁSA A SZIVÁRVÁNYOS PISZTRÁNG (ONCORHYNCHUS MYKISS) EMBRIONÁLIS FEJLŐDÉSÉRE ÉS A KELÉSI EREDMÉNYEKRE

A szerzők vizsgálatukban különböző hőmérsékletű, de azonos oxigéntartalmú és kémhatású vízben keltettek szivárványospisztráng-ikrákat. Megállapították, hogy 7,55 oC-on a kelés a 43. napon kezdődött és a 45. napra be is fejeződött. Az ezen a hőfokon keltetett ivadékokon nem volt fejlődési rendellenesség. A vízhőmérséklet emelkedésével a kelési idő rövidült. Nagyarányú mortalitást és fejlődési rendellenességeket a 13,42 oC-os vízben való keltetéskor figyeltek meg. A fejlődési hibák közül gerincoszlop-deformitások, bicephalia, ikerfejlődési hibák és farok-, farokúszó-torzulások fordultak elő. A szerzők vizsgálatukkal a montán, szubmontán élőhelyeken élő fajok esetében a szaporodási környezet hőmérséklet-emelkedésének negatív hatására hívják fel a figyelmet a szivárványos pisztráng mint modell példáján.