A 2006/8. szám tartalma




KISÁLLAT
Psáder R., Mihálffy É., Németh T.: Kutya féloldali gégebénulásának és másodlagos gégekollapszusának endoszkópos diagnosztikája és műtéti megoldása. Esetismertetés / 451
Sulyok A.: Kutyák Holter-EKG-vizsgálata / 459
Owen, M.: Kutyák osteoarthritise – lassíthatja-e az ejkózapentánsav (EPA) a betegség súlyosbodását? / 469

SERTÉS
Malik A., Tóth I., Fekete P. Zs., Beutin, L., Nagy B.: Bélmikroboholy-károsodást okozó enteropatogén Escherichia coli (EPEC) baktériumok választott malacokban / 473
Reuter G., Bíró H., Szűcs Gy.: Sertés enteralis calicivírus (PEC) kimutatása molekuláris módszerrel Magyarországon / 486

KEDVENCÁLLAT
Szabó Z., Beregi A., Vajdovich P., Gaál T.: Madarak laboratóriumi vérvizsgálata. Irodalmi áttekintés. 2. Klinikai kémia / 492

EU-HÍREK
Szaporodásbiológusi műhelymunkák az Unióban (Flink F.) / 501

FVM KÖZLEMÉNY
Tájékoztató az ország sertésállománya Aujeszky-betegségtől való mentesítésének mielőbbi befejezése érdekében megtett intézkedésekről / 503

KÖNYVISMERTETÉS
Karasszon, D.: A magyar állatorvoslás kultúrtörténete I. kötet. Történeti áttekintés. II. kötet. Az állatorvostörténet-írás szakirodalma 1944-ig (Kováts J.) / 504

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2006
Az állatorvos-tudományi kutatások 2005-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 3. rész / 505

Psáder R. – Mihálffy É. – Németh T.:
KUTYA FÉLOLDALI GÉGEBÉNULÁSÁNAK ÉS MÁSODLAGOS GÉGEKOLLAPSZUSÁNAK ENDOSZKÓPOS DIAGNOSZTIKÁJA ÉS MŰTÉTI MEGOLDÁSA. ESETISMERTETÉS

A szerzők ismertetik egy 12,5 éves staffordshire terrier kutya esetét. A fokozatosan súlyosbodó, változató intenzitású, nehezített légzés és megváltozott ugatási hang a felső légút szűkületének gyanúját keltette. A gége és a mellkas röntgenvizsgálata, valamint a légúti endoszkópos vizsgálat során féloldali gégebénulást és következményes gégekollapszust (gégeösszeesést) állapítottak meg. A légzési státus gyógyszeres stabilizálását követően sikeres bal oldali cricoarytenoid lateralisatio műtétet végeztek. Az esetleírás a magyar állatorvosi szakirodalomban először számol be a gégebénulás és gégekollapszus együttes megjelenéséről és annak konzervatív, valamint műtéti gyógykezeléséről.
A szerzők összefoglalják a kutyák gégebénulásának és gégekollapszusának szakirodalmát. Kitérnek a kórkép előfordulására, kórfejlődésére, klinikai tüneteire, kiegészítő diagnosztikai eljárásaira és lehetséges műtéti megoldásaira, különös tekintettel a crycoarytenoid lateralisatiora.

Sulyok A.:
KUTYÁK HOLTER-EKG-VIZSGÁLATA

A szerző irodalmi adatok és saját esetei alapján bemutatja a kutyák hosszú idejű, ún. Holter-EKG-vizsgálatának indikációs területeit, ismerteti a vizsgálat feltételeit és az alkalmazható elvezetéseket, továbbá saját esetek bemutatásával érzékelteti a Holter-EKG-vizsgálat gyakorlati hasznát.

Malik A. – Tóth I. – Fekete P. Zs. – Beutin, L. – Nagy B.:
BÉLMIKROBOHOLY-KÁROSODÁST OKOZÓ ENTEROPATOGÉN ESCHERICHIA COLI (EPEC) BAKTÉRIUMOK VÁLASZTOTT MALACOKBAN

A szerzők áttekintik az enteropatogén Escherichia coli (EPEC-) törzseket, melyek korábban a csecsemő „dyspepsia” néven, elsősorban egy éven aluli gyermekek körében okoztak súlyos hasmenést, s jelenleg egyes fejlődő országokba szorultak vissza. A 80-as évektől elfogadottá vált, hogy az EPEC-törzsek kórokozó hatásukat a mikrobolyhok károsítása és a felszívó hámsejtek membránjára való közvetlen tapadás, ún. „attaching effacing” (AE) laesio révén fejtik ki. E tekintetben hasonlóak az enterohaemorrhagiás E. coli (EHEC-) törzsekhez, melyek fehérjeszintézist gátló toxinokat (Vero-, ill. Shiga-toxinok) is termelnek. Az EPEC- és EHEC-törzsekre a szoros tapadást létrehozó intimin (eae) gén, valamint az intiminreceptor gének együttes jelenléte jellemző, melyek kromoszomálisan az ún. „locus of enterocyte effacement” (LEE) patogenitási szigeten foglalnak helyet. Az eae génnek jelenleg legalább 10 típusát (eae-α tól eae-θ) és számos szubtípusát ismerjük. A kórokozó adhéziós receptorát a „translocated intimin receptor” (Tir) formájában termeli meg, s a LEE egyéb régiói által kódolt, ún. III-as típusú szekréciós rendszer (molekuláris fecskendő) segítségével a gazdasejtbe oltja át. A tipikus EPEC-törzsek esetében a többlépcsős folyamatot az EAF plazmid (EPEC adhéziós faktor) által kódolt kötegformáló pilusoknak (BFP) a bélmikrobolyhokhoz való kötődése vezeti be. Az AE-laesio eredményeként a bélhámsejtek felszívó tevékenysége (és egyéb funkciója) sérül, és hasmenés lép fel.
AE-laesióval járó EPEC-fertőzést a háziállatok közül nyúl, szarvasmarha, kutya, macska és sertés hasmenéses megbetegedései kapcsán írtak le, de egyértelmű kórtani jelentőséget – egyelőre – csak a nyúl-EPEC-törzseknek tulajdoníthatunk. Az EPEC-baktériumok sertésekre vonatkozó előfordulásáról és kóroktani jelentőségéről ugyancsak kevés adattal rendelkezünk. A szerzők ismertetik a sertés-EPEC-törzsekre vonatkozó szakirodalmat, s egy, a hazai EPEC-típusokra vonatkozó frissen megjelent tanulmányukat (23), valamint további, eddig nem publikált megfigyeléseiket. Első lépésként 204 osztrák és 220 magyar eredetű, szopós és főként választott malac hasmenéséből izolált, hemolizáló E. coli törzset polimeráz láncreakcióval (PCR-rel) vizsgáltak eae gén jelenlétére, valamennyi esetben negatív eredménnyel (a törzsek túlnyomó többsége enterotoxikus E. colinak, ill verotoxikus E. colinak bizonyult).
Ezt követően ugyancsak PCR-es vizsgálattal 221 hasmenéses és klinikailag tünetmentes malacból, a haemolysistől független kereséssel, 29-ben (13%) tudtak – bélből, ill. bélsárból, a klinikai állapottól független gyakorisággal - eae+ E. coli baktériumokat kimutatni, s ezekből 37 EPEC-törzset izolálni (3 volt hemolizáló). A törzseket elsősorban az eae-β típusú intimin gén jellemezte (bélben: 85%, bélsárban 53%). Domináns hazai sertés-EPEC-törzsnek egy eddig nem ismert szerotípus (O123:H11, eae-β) bizonyult, de előfordult a tipikus sertés (O45), és egyéb (O49, O28, O108) EPEC szerocsoport is. Az eae-γ típusú EPEC-törzsek a bélsárban voltak gyakoribbak (23%), jelezvén ezen törzsek esetlegesen eltérő kolonizációs tulajdonságait.
A törzsek genomiális (PFGE) analízise alapján az O108-as törzsek egységesen és jól elkülönültek. Az O123-as és O45-ös törzseken belül két csoportot lehetett megkülönböztetni, melyek közül az egyikben a kanadai és hazai EPEC-törzsek elkülönítése is lehetséges volt. Adataik a PFGE-analízis hasznos voltára a sertés-EPEC-törzsek esetében nemzetközileg is első ízben hívják fel a figyelmet.

Reuter G. – Bíró H. – Szűcs Gy.:
SERTÉS ENTERALIS CALICIVÍRUS (PEC) KIMUTATÁSA MOLEKULÁRIS MÓDSZERREL MAGYARORSZÁGON

A Caliciviridae családba népes számú és széles tünettannal jellemezhető kórképeket okozó vírusok tartoznak, melyek mind emberben, mind állatban lehetnek kórokozók. A humán calicivírusok (norovírusok, sapovírusok) elsősorban emberi, az állati calicivírus (Lagovírus, Vesivírus nemzetség) elsősorban állati kórokozók. Az elmúlt években azonban felmerült a zoonosis lehetősége a calicivírusfertőzésekben. Így például, az 1999-ben genetikailag meghatározott sertés enteralis calicivírus (porcine enteric calicivirus – PEC) a sertések kórokozója, de filogenetikai elemzések alapján az „emberi” Sapovírus nemzetségbe tartozik. A norovírusok kiemelkedő kóroki szerepe az emberi gastroenteritisjárványokban ismert, de állati calicivírus molekuláris módszerrel történő kimutatásáról még nem számoltak be hazánkban. A szerzők egy Somogy megyei sertéstelep ismeretlen eredetű, gastroenteritises tüneteket mutató sertéseinek bélsármintáit vizsgálták 2005 márciusában reverz transzkripciós polimeráz láncreakció (RT-PCR) módszerrel. A PCR-termékeket szekvenálták és filogenetikai elemzést végeztek. Tíz–tizenkét napos sertésekből nyert 3 minta közül 2-ben sikerült genetikailag azonos PEC-t kimutatni. A vírusok nukleotidhasonlósága a legközelebbi sertésvírushoz (swine/OH-JJ259/00/US), a prototípushoz (PEC/Cowden) és a hazánkban kimutatott emberi sapovírushoz (HUNs11/2000/HUN) 91, 82, ill. 61% volt (2. ábra). A PEC kimutatása bizonyítja a vírus hazai jelenlétét és szerepét a sertések gastroenteralis megbetegedéseiben.

Szabó Z. – Beregi A. – Vajdovich P. – Gaál T.:
MADARAK LABORATÓRIUMI VÉRVIZSGÁLATA. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 2. KLINIKAI KÉMIA

A madarak vérvizsgálatával foglakozó kétrészes irodalmi összefoglalásuk első részében a szerzők bemutattuk a madarakból történő vérvétel lehetőségeit, és összefoglalták a fontosabb hematológiai jellemzők értékelésének szempontjait. Jelen közleményben a vérplazma (-szérum) fontosabb kémia összetevőinek diagnosztikai jelentőségét ismertetik, így az elektrolitokét, a fehérjékét és egyéb nitrogéntartalmú vegyületekét, a makro- és mikroelemekét, az enzimekét, továbbá az egyéb vérösszetevőkét.