A 2006/7. szám tartalma




KISÁLLAT
Arany-Tóth A., Csébi P., Németh T.: Kutyák gyomormotilitása – rendellenességek és vizsgálati lehetőségek. Irodalmi áttekintés / 387
Balogh É.: Oralis antidiabetikumok kutyák és macskák diabetes mellitusának kezelésében. Irodalmi összefoglaló / 395
Hammerling, R.: Macskák hyperthyreosisa / 402

LÓ
Bartmann, C. P., Baums, C., Jobst, D., Verspohl, J., Amtsberg, G., Degen, E.: Lovak typhlocolitisének megelőzése / 408

SERTÉS
Ritzmann, M., Majzoub, M., Hermanns, W., Heinritzi, K., Truyen, U.: A porcine dermatitis-nephropathia szindróma klinikai, hematológiai és klinikai-kémiai lelete / 411

BAROMFI
Bernáth S., Farsang A., Kovács A., Nagy E., Dobos-Kovács M.: Liba haemorrhagiás polyomavírus okozta kórbonctani elváltozások libaembriókban. Másodközlés / 415

GYÓGYSZERTAN
Jerzsele Á., Semjén G.: Az amoxicillin–klavulánsav antibiotikum-kombináció használata az állatgyógyászatban. Irodalmi összefoglaló / 419

ZOONOSIS
Tóth P., Schranz E., Demeter J.: A léphiány jelentősége egyes zoonosisokban / 427

KÖRNYEZETVÉDELEM
Várnagy L.: A növényvédő szerek engedélyezése és kockázatbecslése Magyarországon / 433

ANDROLÓGIA
Horváth A., Vásárhelyi, J., Szenci O.: A hímivarsejtek mozgása. Irodalmi összefoglaló. 2. rész. A mozgást vizsgáló módszerek fejlődése / 437

IN MEMORIAM
Dr. Mészáros István (1910–2006) (Flink F., Solti L.) / 443

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2006
Az állatorvos-tudományi kutatások 2005-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 2. rész / 444

Arany-Tóth A. – Csébi P. – Németh T.:
KUTYÁK GYOMORMOTILITÁSA – RENDELLENESSÉGEI ÉS VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEK. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A gyomorürülés elhúzódása kutyákban gyakori, amelynek hátterében sokféle elváltozás állhat. A kórokok alapján funkcionális (gyomoratónia) és mechanikus (pylorusstenosis) gyomorürülési rendellenességek különíthetők el. A késleltetett gyomorürülés tünetei nem túl specifikusak, ezért gyakran szükség van laboratóriumi vagy képalkotó diagnosztikai módszerek igénybevételére is. A legelterjedtebb a kontrasztos röntgenvizsgálat. A szcintigráfiát jelenleg a legmegbízhatóbb módszerként tartják számon. A jövőben várhatóan egyre nagyobb teret nyer az ultrahangvizsgálat, a kilégzési tesztek és a plazmamarkerek alkalmazása is. A diagnosztikai módszert a vizsgálat célja és a rendelkezésre álló lehetőségek határozzák meg.

Balogh É.:
ORALIS ANTIDIABETIKUMOK KUTYÁK ÉS MACSKÁK DIABETES MELLITUSÁNAK KEZELÉSÉBEN. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A diabetes mellitus kutyák és macskák gyakran előforduló, krónikus anyagcsere-betegsége. Kezelésére az állatorvosi gyakorlatban szinte kizárólag inzulint alkalmaznak, ellentétben a humán gyakorlattal, ahol számos oralis antidiabetikumot is használnak a betegség típusától függően.
A szerző a cukorbetegség szájon át alkalmazható gyógyszereiről nyújt áttekintést, elsősorban a szénhidrát-felszívódást mérséklő, az inzulinhatást fokozó és az inzulinelválasztást kiváltó szerekről. Ismerteti az ezekkel a készítményekkel szerzett állatgyógyászati tapasztalatokat és kísérleti eredményeket.

Bernáth S. – Farsang A. – Kovács A. – Nagy E. – Dobos-Kovács M.:
LIBA HAEMORRHAGIÁS POLYOMAVÍRUS OKOZTA KÓRBONCTANI ELVÁLTOZÁSOK LIBAEMBRIÓKBAN. MÁSODKÖZLÉS

A szerzők libák vérzéses vese- és bélgyulladás vírusával (GHPV) libaembriókat fertőztek chorionallantoismembránra annak megállapítására, hogy a vírusnak milyen hatása van az embrióra; az embriókból kikelhetnek-e fertőzött, vírusürítő kislibák; az élővírus-tartalom meghatározható-e biológiai módszerrel. Az ismertetett fertőzési mód lehetővé teszi a vírustiter meghatározását EID50-ben. A betegség jellegzetes kórbonctani elváltozásaként kiterjedt agyvelővérzéseket figyeltek meg, mely számos esetben az agykoponya méretét is megnövelte. A 101,25 és a 100,25 EID50/0,2 ml vírusmennyiséggel fertőzött embriókból 1–1 kikelt, azonban ezek a kislibák gyenge fizikai állapotúak voltak, és négynapos korban vérzéses vese- bélgyulladásban elhullottak. A szerzők PCR-módszerrel kimutatták, hogy a kislibák ürítették a vírust. Az a tény, hogy néhány fertőzött libaembrió ki tudott kelni, felveti annak lehetőségét, hogy a liba-polyomavírus vertikálisan is terjedhet, de ez még további megerősítő vizsgálatokat igényel.

Jerzsele Á. – Semjén G.:
AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV ANTIBIOTIKUM-KOMBINÁCIÓ HASZNÁLATA AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATBAN. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Az amoxicillin és a klavulánsav antibiotikum-kombináció széles antibakteriális spektruma, baktericid hatása és nagy terápiás indexe miatt az egyik leggyakrabban használt szer az állatorvoslásban. Jelen dolgozat célja, hogy erről az igen hatékony és biztonságos gyógyszerről a legfontosabb tudnivalókat az irodalmi adatok alapján összefoglalja, kitérve így az antibakteriális spektrumra, a baktériumokban előforduló rezisztencia formáira és gyakoriságára, a különböző állatfajokban megfigyelhető farmakokinetikai tulajdonságokra, a klinikai alkalmazás lehetőségeire, valamint a mellékhatásokra.

Tóth P. – Schranz E. – Demeter J.:
A LÉPHIÁNY JELENTŐSÉGE EGYES ZOONOSISOKBAN

A szerzők három olyan, hazánkban is előforduló zoonosist okozó kórokozóra hívják fel a figyelmet, melyek klinikai tünetekben megnyilvánuló, esetleg halálos kimenetelű fertőzést okozhatnak léphiányos embereknél. Az egyik kórokozó a szarvasmarhákat megbetegítő Babesia divergens. A másik a Babesia microti, amely elsősorban a rágcsálókra nézve patogén. Az ember fertőződése mindkét esetben az egysejtű vérélősködőkkel fertőzött kullancs vérszívása során következik be. A babesiák haemolysist, valamint ezzel összefüggésben a máj- és vesefunkciók károsodását okozzák. A harmadik zoonosist okozó faj a Capnocytophaga canimorsus, a kutyák és macskák szájflórájának természetes alkotója, amely leggyakrabban az állatok harapásakor jut az emberbe. A C. canimorsus helyi sebfertőzésből kiindulva septikaemiaát, valamint endocarditist és meningitist is okozhat.
Ismertetik a babesiosis és a C. canimorsus okozta szepszis eredményes gyógyszeres kezelésének lehetőségét és felhívják a figyelmet, hogy léphiányos emberekben ezek a fertőzések halálos kimenetelűek lehetnek. A megelőzés, ill. a felvilágosítás fontosságát hangsúlyozzák.

Várnagy L.:
A NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ENGEDÉLYEZÉSE ÉS KOCKÁZATBECSLÉSE MAGYARORSZÁGON

A szerző ismerteti a hazai növényvédőszer-engedélyezés jogi szabályozásának főbb állomásait az elmúlt hét évtizedben. A közlemény bemutatja az EU-ban alkalmazott engedélyezési gyakorlatot, amely jelenleg a hatóanyagok felülvizsgálatát is jelenti 2008–2010-ig. A 91/414 EGK irányelv szerint a kockázatbecslést minden esetben el kell végezni. Ez a munka a humán-egészségügyi (pl. ADI, ARfD, MRL, AOEL, MAC) és ökotoxikológiai (pl. TER, ETE, PEC, PNEC) értékek meghatározását, továbbá a hatóanyag környezetbeli sorsának és viselkedésének (pl. hatóanyag megoszlása a talajban, felszíni és felszín alatti vizekben, üledékben, levegőben) tanulmányozását jelenti.

Horváth A. – Vásárhelyi, J. – Szenci O.:
A HÍMIVARSEJTEK MOZGÁSA. 2. A MOZGÁST VIZSGÁLÓ MÓDSZEREK FEJLŐDÉSE. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A szerzők a hímivarsejtek mozgásának vizsgálatára alkalmas különböző eszközöket, módszereket – fénymikroszkópok, multiexpoziciós fényképezés, videofelvételek alkalmazása a mozgás vizsgálatára, a spektrofotométer és digitalizált vizsgáló eljárás (CASA) – és azok fejlődését foglalják össze.