A 2006/5. szám tartalma




LÓGYÓGYÁSZAT
Filipsz I., Kutasi O., Veres K., Bodó G.: Újszülött méncsikó köldök környéki, irreponabilis álsérvvel szövődött húgyhólyagrepedése. Esetismertetés / 259

BAROMFI
Pálmai N., Deim Z., Erdélyi K., Dán Á., Márton L., Glávits R.: A madárinfluenza erősen virulens (H5N1 altípusú) törzse okozta kórbonctani és kórszövettani elváltozások bütykös hattyúban (Cygnus olor). Előzetes közlemény / 265
Héjja I., Várkonyi E., Zöldág L., Barna J.: A mesterséges kimérizmus jelentősége baromfiban. Irodalmi áttekintés / 273
Palya V., Ivanics É., Glávits R., Skáre J., Nagy Eöné, Bakonyi T., Bajusz I.: A kacsahepatitis újbóli járványos előfordulása és az ellene való védekezés / 281

KISÁLLAT
Timmann, D., Hofstetter, M., Kathmann, I., Jaggy, A.: Narcolepsiás/cataplexiás német vizsla. Esetismertetés / 288

PARASITOSIS
Farkas R., Hell É., Pálfi T.: Féregellenes készítmények kis strongylidák elleni hatékonysága egy hazai ménesben / 291

ÁLLATVÉDELEM
Vecsei A. L., Visnyei L.: A kedvtelésből tartott állatok védelmének jogi szabályozása Magyarországon és európai szervezetekben / 298

ANDROLÓGIA
Horváth A., Vásárhelyi, J., Szenci O.: A hímivarsejtek mozgása. Irodalmi összefoglaló. 1. rész. A mozgás képességének szerkezeti elemei és vizsgálatuk / 308

RENDEZVÉNY
Magyar Állatorvosok Világszervezete Nemzetközi Konferenciája (Nagyvárad, Félix-fürdő, 2006. február 17–18.) (Karsai F.) / 317

IN MEMORIAM
Dr. Garamvölgyi György (1947–2006) (Visnyei L.) / 318
Dr. Rudas Péter (1951–2006) (Frenyó V. L., Kutas F.) / 319

Filipsz I. – Kutasi O. – Veres K. – Bodó G.:
ÚJSZÜLÖTT MÉNCSIKÓ KÖLDÖK KÖRNYÉKI, IRREPONABILIS ÁLSÉRVVEL SZÖVŐDÖTT HÚGYHÓLYAGREPEDÉSE. ESETISMERTETÉS

A szerzők áttekintik az újszülött csikók húgyhólyag- és magzati húgyinda (urachus-) repedésének irodalmát differenciáldiagnosztikai szempontból, majd egy rendkívül ritkán előforduló saját esetet közölnek. Egy négyéves quarter kanca komplikációmentesen méncsikót ellett. A 20 perc után felálló és szopó csikó köldöktájékán az ellés után egy órával tészta tapintású duzzanat keletkezett, mely néhány óra alatt ráterjedt a lágyéktájékra, a praeputiumra és a has aljára is. A bélszurok eltávozott, de a csikó vizeletet nem ürített. Ultrahangvizsgálattal a köldökcsonk, valamint a lágyéktájék bőr alatti kötőszövetében üreges szerkezetű folyadékgyülem volt. A hasüreg ultrahangvizsgálata során a húgyhólyagot nem lehetett elkülöníteni, felszaporodott szabad hasűri tartalom nem látszott. Az ellés után 16 órával elvégzett hasűri feltárás során megállapítást nyert, hogy a húgyhólyag dorsalis fala mentén 10–15 cm hosszúságban szétrepedt, mely repedésen kifordulva, a köldöktől caudalisan, a középvonalban található hasfali sérvkapun keresztül a bőr alá előesett. A sebészi ellátás a köldök, valamint az elvékonyodott hólyagfal reszekciójából, a húgyhólyagseb két rétegben történő zárásából, a hasüreg átvizsgálásából, valamint 6 liter steril fiziológiás konyhasóoldattal történő átmosásából állt. A szerzők a posztoperatív első héten a bal oldali lágyéktájék seromaképződést, a második héten a bőr alatti kötőszövet kiterjedt necrosisát tapasztalták, mely újabb sebészi feltárás során elvégzett necrectomia után sikeresen gyógyult. A műtét óta eltelt fél év alatt további komplikációk nem léptek fel, a csikó korának megfelelően fejlődik.

Pálmai N. – Deim Z. – Erdélyi K. – Bálint Á. – Dán Á. – Márton L. – Glávits R.:
A MADÁRINFLUENZA ERŐSEN VIRULENS (H5N1 ALTÍPUSÚ) TÖRZSE OKOZTA KÓRBONCTANI ÉS KÓRSZÖVETTANI ELVÁLTOZÁSOK BÜTYKÖS HATTYÚBAN (CYGNUS OLOR). ELŐZETES KÖZLEMÉNY

A szerzők 2006 februárjában, a Duna dél-magyarországi szakasza mentén H5N1 altípusú avian influenzavírus fertőzésben elhullott 10 bütykös hattyú (Cygnus olor) kórbonctani és kórszövettani vizsgálatának eredményeiről számolnak be.
A leggyakrabban előforduló kórbonctani elváltozások a következők voltak: vérzések a szív epicardiuma alatt, a mirigyes gyomor nyálkahártyájában, a hasnyálmirigyben és a vázizomzatban; gócos elhalások a hasnyálmirigyben, a májban; szívizom-elfajulás; heveny bélhurut, valamint a lép és a tüdő heveny pangásos bővérűsége; esetenként seromucinosus váladék felhalmozódása a testüregekben.
Kórszövettani vizsgálattal gliasejtsarjadzással és esetenként perivascularis vérzéssel járó lymphocytás agyvelő- és agyhártyagyulladás, lymphohistiocytás beszűrődéssel kísért gócos szívizom-elfajulás, és -elhalás, körülírt elhalásokkal járó hasnyálmirigy-gyulladás, heveny desquamativ bélhurut, tüdőbővérűség, interstitialis tüdőoedema és a légcső nyálkahártyájának oedemás beivódása, valamint a fiatalabb madarakban a Fabricius-tömlő lymphocytakiürüléssel és apoptosissal járó sorvadása mutatkozott leggyakrabban.
A talált elváltozások és a vizsgált állatok jó–közepes kondíciója a szakirodalomban az erősen virulens madárinfluenzavírus-törzsek hatásaként más madárfajokban gyors lefolyású megbetegedések esetén leírt elváltozásoknak feleltek meg. A jó–közepes tápláltsági állapotú állatok elhullása a nevezett avian influenzavírus okozta elváltozásokra vezethető vissza. A gyengébb virulenciájú törzsekkel való fertőzöttségre jellemző, gyakran észlelt légúti (beleértve a sinus infraorbitalisokat és a légzsákokat is) vagy nemi szervi elváltozásokat és lesoványodást, továbbá bőrelváltozásokat (vérzést, elhalást) nem észleltek.

Héjja I. – Várkonyi E. – Zöldág L. – Barna J.:
A MESTERSÉGES KIMÉRIZMUS JELENTŐSÉGE BAROMFIBAN. 1. RÉSZ. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A madár és emlősfajokban előállított kimérák olyan élőlények, amelyek szervezete két vagy több eltérő genotípusú sejtből épül fel. Kimérák a természetben is kialakulhatnak (zigótafúzió, freemartinizmus). Az ex situ génmegőrzés egyik lehetséges útja madarakban a csírakorongból kinyerhető pluripotens embrionális sejtek hosszú távon történő tárolása. A tárolt sejtek genomjának visszanyeréséhez egy lehetséges eszköz a kimérák előállítása. A tárolt donor sejtek recipiens embrióba juttatva, beépülnek az embrionális sejtek és szövetek közé. Az ivarszervekbe is integrálódott sejtek biztosítják, hogy a létrejövő ivarszervi kiméra ivarsejtjei egy részében tisztán megjelenjen a donor sejtek genotípusa. Így a második generációban visszanyerhető a tárolt genetikai anyag. PETITTE és mtsai 1990-ben igazolták, hogy tyúk esetében a gyakorlatban is lehetséges életképes ivarszervi kimérák előállítása. A tyúk mellett a kacsa, a liba, sőt fajok közötti fürj/tyúk fajközi kimérák előállításával is próbálkoztak.

Palya V. – Ivanics É. – Glávits R. – Skáre J. – Nagy Ené – Bakonyi T. – Bajusz I.:
A KACSAHEPATITIS ÚJBÓLI JÁRVÁNYOS ELŐFORDULÁSA ÉS AZ ELLENE VALÓ VÉDEKEZÉS

A szerzők arról számolnak be, hogy a kacsák vírusos májgyulladása (kacsahepatitis) mintegy másfél évtizedes hazai járványmentes periódus után 2004-ben és 2005-ben a Duna–Tisza közének déli részén 112 pecsenyekacsa- (Cherry Valley, Szarvasi Pekingi) és 1 mulardkacsa- állományban állapították meg.
Típusos esetekben az elhullások az egyes állományokban 8–9 napos életkorban kezdődtek, és 16–17 napos korig tartottak. A veszteségek 25–30% között alakultak. Az egyedi lefolyás, a klinikai tünetek, a kórbonctani és kórszövettani elváltozások hasonlóak voltak a szakirodalomban leírtakhoz. A vírus izolálása embrionált mosusz (barbari) kacsa tojásában történt, az azonosítást pedig vírusneutralizációs próbával végezték. A hazai járványból kimutatott vírustörzs 1-es típusúnak bizonyult.
A veszteségek csökkentését célzó különböző próbálkozások (a naposkacsák vakcinázása, a kacsacsoportok között libaturnusok közbeiktatása stb.) önmagukban nem vezettek megfelelő eredményre. A szerzett tapasztalatok megerősítették, hogy a kacsahepatitis elleni védekezés az általános járványvédelmi szabályok betartása (a fertőzési lánc megszakítása, a naposkacsák fertőződéstől való megóvása) és a megfelelő időben és módon végrehajtott vakcinás védekezés (a tojóállományok megfelelő immunizálása) együttes alkalmazásával lehet eredményes.

Farkas R. – Hell É. – Pálfi T.:
FÉREGELLENES KÉSZÍTMÉNYEK KIS STRONGYLIDÁK ELLENI HATÉKONYSÁGA EGY HAZAI MÉNESBEN

A Cyathostominae (Nematoda: Strongylidae) alcsaládba tartozó fajok, amelyeket kis strongylidáknak neveznek, világszerte a lovak leggyakoribb fonálférgei. A féregellenes készítmények többsége nem vagy csak részben hatásos e fajoknak a lovak vastagbélfalában tartózkodó lárvái ellen, amelyek ún. lárvális cyathostominosist (cyathostomosist) okozhatnak. Ez a bántalom enyhe vagy súlyos klinikai tünetekkel, leginkább krónikus hasmenéssel jár. A parasitosis okozta másik probléma az élősködők benzimidazol és pirantel típusú hatóanyagokkal szemben kialakult gyógyszer-rezisztenciájával függ össze.
Az utóbbi évtizedekben a benzimidazolokat és a makrociklikus laktonokat használják a lovak féregellenes kezelésére hazánkban. E készítmények kis strongylidák elleni hatékonyságának üzemi vagy laboratóriumi tanulmányozására ez idáig nem került sor. Ezért a szerzők megvizsgálták az Eqvalan paszta (ivermektin), az Equest 2% oral gél (moxidektin), a Promectin Plus paszta (abamektin és prazikvantel) és a PALO gél (mebendazol) hatékonyságát egy in vivo, ún. peteszámcsökkenési teszttel. Csoportonként 10–10, kis strongylidákkal fertőzött ló volt egy készítménnyel, egy alkalommal (0. nap) kezelve. Az ötödik csoport 10 kezeletlen állata szolgált kontrollként. A kezelés előtt (–2. nap) és az azt követő 14. napon gyűjtött bélsármintákban talált peték átlagos száma alapján az ivermektin, a moxidektin, ill. az abamektin hatóanyag-tartalmú készítmények hatékonysága 99–100% volt. A mebendazollal kezelt lovaknál a peteszám átlagosan csupán 18%-kal csökkent, amely azt jelezte, hogy kifejezett mebendazolrezisztencia fordult elő a kis strongylidák helyi populációiban. A hazánkban első alkalommal talált benzimidazolrezisztens élősködők kapcsán a cikk szerzői összefoglalják az anthelmintikumrezisztencia kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezőket és azokat a lehetőségeket, amelyekkel késleltetni lehet ennek megjelenését.

Vecsei A. L. – Visnyei L.:
A KEDVTELÉSBŐL TARTOTT (TÁRS-) ÁLLATOK VÉDELMÉNEK JOGI SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON ÉS EURÓPAI SZERVEZETEKBEN

A szerzők áttekintik Magyarország, az Európai Unió (EU) és az Európa Tanács (ET) állatvédelmi szabályozásait, különös tekintettel a kedvtelésből tartott (társ-) állatok védelmére. Megállapítják, hogy az EU jogszabályai közül csupán az állatszállításra vonatkozó irányelvek tartalmaznak előírásokat, a gazdasági haszonállatokon túlmenően, a kedvtelésből tartott más fajokra is. A magyar jogszabályok közül az állatvédelmi törvény általános előírásai a kedvtelésből tartott állatokra is vonatkoznak, azok tartásával kapcsolatban számos állattartói kötelezettséget és tiltást fogalmaznak meg. A szállítás alatti védelem szabályai Magyarországon minden gerinces állatra kiterejednek. A társállatok védelmét szolgálja az állatotthonokról szóló rendelet, a jogszabályok megsértőivel szembeni szankciók pedig bármely, az állatvédelmi törvény hatálya alá tartozó állatot védenek. Az ET számos állatvédelmi egyezménye közül a 125-ös a társállatok védelmét szolgálja. Ez meghatározza az állattartás és az állatjóllét alapelveit, tiltja az anyaállat vagy a szaporulat egészségére veszélyes tenyésztési célt, az állattartást 16 éves korhatárhoz köti, tiltja a csak a küllem megváltoztatását célzó sebészeti beavatkozásokat, valamint rendelkezik a kóbor állatok számának csökkentéséről.
A szerzők kívánatosnak tartanák Magyarország csatlakozását az ET állatvédelmi egyezményeihez. Ezt a 125-ös egyezmény esetében a honi állatvédelmi törvény csekély módosításaival (társállat fogalmának meghatározása, extrém küllemi megjelenést célzó tenyésztői törekvés tiltása, az állattartás korhatárhoz kötése, valamint az öncélú sebészeti csonkolások tiltása) – amelyek a teljes megfelelést biztosítanák – lehetségesnek is látják.

Horváth A. – Vásárhelyi J. – Szenci O.:
A HÍMIVARSEJTEK MOZGÁSA. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ. 1. RÉSZ. A MOZGÁS KÉPESSÉGÉNEK SZERKEZETI ELEMEI ÉS VIZSGÁLATUK

A szerzők a hímivarsejtek azon alaktani és működési szempontból nélkülözhetetlen szerkezeti elemeit mutatják be – sejthártya, mitokondriumok, a farok mikrotubuláris rendszere és a mozgás biokémiája –, amelyek összehangolt működése létrehozza és fenntartja a hímivarsejtek mozgását. Ismertetik azokat a mindennapi diagnosztikában részben vagy teljes mértékben alkalmazott vizsgáló módszereket, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a modern szaporodásbiológiai eljárások egyre szélesebb körű elterjedésével.