A 2006/3. szám tartalma

KEDVENCÁLLAT
Szabó Z., Beregi A., Vajdovich P., Gaál T.: Madarak laboratóriumi vérvizsgálata. Irodalmi áttekintés. 1. Hematológia / 131

KISÁLLAT
Jakab Cs., Bánky Á., Kincses K., Balka Gy., Demeter Z.: Kutyák bőrdaganatainak előfordulási gyakorisága és hisztopatológiája / 140

NYÚL
Fodor K., Kulcsár M., Andrásofszky E., Glávits R., Zöldág L., Fekete S.: A testösszetétel, a genotípus, a GnRH- és a hCG-kezelés hatása a nyulak ivarérésére / 150

BAROMFI
Glávits R., Ferenczi E., Ivanics É., Bakonyi T., Mató T., Zarka P., Palya V.: Nyugat-nílusi láz és circovírusfertőzés együttes előfordulása hazai lúdállományban. Másodközlés / 160

ZOONOSIS
Tuboly S.: Laboratóriumi állatok szerepe a zoonosisok közvetítésében / 167
Beck, W.: Humánpatogén, állatokon élősködő, epizoonosist okozó ektoparaziták és dermatophyták / 175

LABORDIAGNOSZTIKA
Gyetvai B.: A tej antibiotikumtartalmának kimutatására szolgáló módszerek hatékonyságának összehasonlítása / 182

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ
Adalékok a növendék csirkék „fertőző” vesegyulladása kóroktanához (Mézes M., Kőrösi L.) / 186

RENDEZVÉNYEK
A Magyar Buiatrikus Társaság XVI. kongresszusa (Balatonfüred, 2005. október 5–8.) (Visnyei L.) / 189
12. Szaporodásbiológiai Találkozó (Hajdúszoboszló, 2005. november 4–5.) (Visnyei L.) / 190

KÖNYVISMERTETÉS
Kégl T.: Ha az elefántnak talpfekélye van (Kassai T.) / 181

Szabó Z. – Beregi A. – Vajdovich P. – Gaál T.:
MADARAK LABORATÓRIUMI VÉRVIZSGÁLATA. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 1. HEMATOLÓGIA

A kétrészes irodalmi összefoglaló célja a madarak hematológiai és vérbiokémiai vizsgálatával kapcsolatos újabb ismeretek bemutatása. Az első részben a szerzők összefoglalják a madarak esetében alkalmazható vérvételi helyeket, a madarak vörös- és fehérvérsejtjeinek, valamint vérlemezkéinek morfológiáját és kóros eltéréseiket, továbbá a vörösvérsejtszám és a hematokritérték változásainak jelentőségét. Leírják a fehérvérsejtszám meghatározásának főbb módszereit, ismertetik a heterophil, az eosinophil és a basophil granulocyták, továbbá a lymphocyták, a monocyták és a vérlemezkék mennyiségi eltéréseinek diagnosztikai jelentőségét.

Jakab Cs. – Bánky Á. – Kincses K. – Balka Gy. – Demeter Z.:
KUTYÁK BŐRDAGANATAINAK HISZTOPATOLÓGIÁJA ÉS ELŐFORDULÁSUK GYAKORISÁGA

A szerzők a SZIE-ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékén 1998. január 1. és 2005 júniusa közötti időben vizsgált, kutyákból származó bőrdaganatokat, biopsziás mintákat és műtéti preparátumokat dolgozták fel. Meghatározták gyakoriságukat az állatok fajta, ivar, kor és testtájék szerinti megoszlása alapján. A hisztopatológiailag megvizsgált 2669 bőrdaganat gyakoriságának megoszlása során a legnagyobb számban a laphámrákot állapították meg, s ezt követte sorrendben a hepatoidsejtes adenoma, a mastocytoma, a melanoma, a histiocytoma, a fibrosarcoma, a trichoblastoma, a lipoma, a fibroma, az epidermoid cysta, a faggyúmirigy-carcinoma és a faggyúmirigy-adenoma (táblázat). Vizsgálati eredményeiket összehasonlították külföldi statisztikai felmérésekkel.

Fodor K. – Kulcsár M. – Andrásofszky E. – Glávits R. – Zöldág L. – Fekete S.:
A TESTÖSSZETÉTEL, A GENOTÍPUS, A GNRH- ÉS A hCG-KEZELÉS HATÁSA A NYULAK IVARÉRÉSÉRE

A nyúl ivarérésének serkentése, a tenyésztésbe vétel idejének előbbre hozása ugyanolyan gazdasági érdek, mint a korlátozott takarmányozás mellett a táplálóanyag emészthetőségének jobb kihasználása. Ma már a nyúltenyésztésben is széles körben elterjedt hormonális beavatkozások az egyed genotípusának, fejlettségi fokának, valamint a tartás körülményeinek függvényében módosíthatják az ivarérés idejét, és a vemhesülés bekövetkeztét. Jelen kísérletükben a szerzők két genotípusú (korai ivarérésű újzélandi fehér (n=46), valamint késői ivarérésű magyar óriás (n=48), kétféle intenzitással takarmányozott (ad libitum, ill. 30%-os korlátozással) és kétféle hormonális kezelésben (GnRH, ill. hCG) részesült nyulakban nyomon követték az ivarérés alakulását, összefüggésben a felnevelés intenzitásával, a testösszetétellel és a hormonkezelésekkel. Megállapították, hogy a 70%-os szintű takarmányozás a tenyésznyulak felnevelésére fajtától függetlenül nem megfelelő. Nőstények esetében a csökkent szaporodásbiológiai teljesítmény mögött a test kisebb zsírtartalma, míg bakoknál a takarmánymegvonás következtében kialakuló stressz és következetes libidócsökkenés áll. Az ivarérett nőstényekben hCG hormon adásával a vemhesülés, a fokozottabb párzási kedv miatt valószínűbb, mint GnRH adása esetén, annak ellenére, hogy ez utóbbi ovulációt indukáló hatása erőteljesebb volt. Megállapították, hogy a hormonkezelések nyúlban (illetve más, provokált ovulációjú fajokban) alkalmasak lehetnek a korai ivar- és tenyészérettségű egyedek felismerésére és kiválogatására.

Glávits R. – Ferenczi E. – Ivanics É. – Bakonyi T. – Mató T. – Zarka P. – Palya V.:
NYUGAT-NÍLUSI LÁZ ÉS CIRCOVÍRUSFERTŐZÉS EGYÜTTES ELŐFORDULÁSA HAZAI LÚDÁLLOMÁNYBAN. MÁSODKÖZLÉS

Szerzők egy 3600 létszámú 6-hetes életkorú lúdállományban súlyos fokú idegrendszeri tünetekkel és elhullásokkal járó nyugat-nílusi láz előfordulásáról számolnak be. A beteg állatokon ataxiát, torticollist, opisthotonust, inkoordinált mozgást és ritmikus fej-nyak mozgásokat lehetett tapasztalni. Az elhullások 4–5 nap múlva követték a klinikai tünetek megjelenését. Az elhullások 6 héten keresztül folytatódtak, naponként 5–15 állat, összesen pedig 504 állat, az állomány 14%-a hullott el. Kórbonctani vizsgálattal nem lehetett jellegzetes elváltozásokat találni. Néhány esetben az agyvelő metszéslapján 3–6 mm átmérőjű, kerek vagy ovális alakú, szürkéssárga elszíneződés látszott. Kórszövettani vizsgálattal az agyvelő különböző részeiben, az agytörzsben, a kisagyvelőben és az agykéregben, valamint a gerincvelőben lymphocytás érfalbeszűrődéseket és gócos gliasejtsarjadzásokat, ezenkívül a gerincvelőben egyes idegnyalábok degenerációját lehetett felismerni. Emellett a bursa Fabriciiben circovírusfertőzésre jellemző, súlyos fokú lymphocytakiürülés, a folliculusok velőállományában a reticulumsejtek vacuolás degeneratioja és basophil cytoplasmazárványok mutatkoztak. A zárványokban elektronmikroszkóppal circovírusrészecskéket lehetett megfigyelni. A nyugat-nílusi láz vírusával való fertőzést az agyvelő szöveteiből elvégzett reverz transzkripciós-PCR-reakcióval igazolták. A PCR-termék nukleotidszekvenciájának analízise alapján a vizsgált NS5 régióban 99% hasonlóságot lehetett megállapítani az Izraelben 1998-ban gólyából izolált IS-98 ST1 vírustörzzsel, valamint az 1999-es járvány során az USA-ban izolált vírustörzsekkel. Indirekt fluoreszcens antitest módszerrel az érintett állomány egyedeinek vérsavójában magas titerben mutatták ki a nyugat-nílusi láz vírusa elleni ellenanyagokat, amit a vírusneutralizációs vizsgálat eredménye is megerősített.

Tuboly S.:
LABORATÓRIUMI ÁLLATOK SZEREPE A ZOONOSISOK KÖZVETÍTÉSÉBEN

A laboratóriumi és kísérleti állatok számos olyan kórokozóval lehetnek fertőzöttek, amelyek iránt az ember is fogékony.
Az állatokban néhány fertőzés esetenként tünetmentes is lehet (pl. Majom B vírus-, Lassavírus-fertőzés), a legtöbb kórkép azonban ciklusos lefolyású, amelynek során a kórokozók a különböző váladékokkal a külvilágra kerülnek, és az ember közvetlen úton fertőződhet. Ennek alapján a kórképek legtöbbje az orthozoonosisok közé sorolható, amikor a fertőző ágensek szájon át, bőrön át vagy aerogén úton jutnak az ember szervezetébe (Hanta-, Pox-, LCM- Lassa-, hepatitis A vírus, Chlamydiophila psittaci, Salmonella stb.). Más ágensek (bunyavírusok, rickettsiák) vektorok útján terjednek (cyclozoonosisok), és gyakoriak az olyan betegségek, amelyeknél a kórokozók pl. a bőr laesioin keresztül hatolnak a szervezetbe (pl. Francisella tularensis).
A laboratóriumi zoonosisok az állatokban és az emberben legtöbbször azonos vagy hasonló klinikai tünetekben nyilvánulnak meg (pl. majomhimlő, encephalomyocarditis, hepatitis A), de ismeretesek olyanok is, amelyek eltérő tüneteket okoznak (pl. chlamydiosis). Egyes mikroorganizmusok pedig (pl. Hantavírus) földrajzi régiók szerint eltérő klinikai formákat idézhetnek elő (veseszindrómával járó haemorrhagiás láz, endémiás nephropathia, pulmonalis szindróma)
A laboratóriumi állatok által közvetített zoonosisok megelőzésének feltétele a kórokozók sajátosságainak ismerete, a klinikai tünetek korai felismerése, továbbá a munkaegészségügyre, valamint a laboratóriumok biológiai biztonságára vonatkozó rendszabályok betartása.

Gyetvai B.:
A TEJ ANTIBIOTIKUMTARTALMÁNAK KIMUTATÁSÁRA SZOLGÁLÓ MÓDSZEREK HATÉKONYSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

A szerző egy nyers tej és folyékony tejtermékek antibiotikumtartalmának kimutatására szolgáló, már több országban sikeresen kipróbált két vizsgálati módszert (BRT–MRL Screening Test és BRT-inhibitor Test) hasonlított össze, egy hazánkban már régóta használt és megbízható vizsgálati módszerrel (Delvotest SP). Eredményei szerint a kétféle BRT-módszer érzékenysége penicillin G, neomicin esetén eléri a Delvotest módszer érzékenységét, sőt tetraciklin, kloxacillin, ampicillin, streptomicin esetében meg is haladja azt.