A 2006/2. szám tartalma




INFLUENZA
Lomniczi B.: Az influenzák története az ázsiai H5N1 madárinfluenza-járványok kapcsán / 67

SZARVASMARHA
Répási A., Beckers, J.-F., Sulon, J., Reiczigel J., Szenci O.: A prosztaglandinkezelés hatása a sárgatestre, a plazma progeszteronkoncentrációjára és a Graaf-féle tüszőre. Másodközlés / 82

SERTÉS
Süveges T.: Primer parakeratosishoz társuló, súlyos bőrelváltozás szopós malacokban / 86
Kiegészítés–Megjegyzés (Szabó J.) / 92

KISÁLLAT
Csébi P., Arany-Tóth A.: Kisállatok orrüregének és melléköbleinek röntgen- és CT-vizsgálata / 95
Wilhem, S., Löwenstein, M., Truyen, U.: Parvovírus-ellenanyag kimutatása gyorsteszttel a kisállatpraxisban / 103
Az endoszkópia előretörése (szerkesztőségi cikk) / 107

VADON ÉLŐ ÁLLAT
Juhász J., Gere G., Andrikovics S.: Dankasirályok (Larus ridibundus) Aspergillus fumigatus fertőzése / 109
Zomborszky Z., Nagy Sz.: Mellékheréből gyűjtött gímszarvasspermiumok mélyhűtési technológiájának fejlesztése. Előzetes közlemény / 111

ZOONOSIS
Ebrecht, D., Müller, E.: A nyúl zoonosisai / 114

ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
Barna-Vetró I., Szabó E., Schrett J., Szigeti Iné., Sziráki L., Solti L.: Gyógyszer-maradékanyagok gyors mérése tejben ELISA-módszerrel / 120

ALMA MATER
Diplomaosztó ünnepség / 127

KÖNYVISMERTETÉS
Prélaud, P., Rosenberg, D, de Formel, P.: Endokrinológiai diagnózis a kisállatpraxisban / 128

Lomniczi B.:
AZ INFLUENZÁK TÖRTÉNETE, AZ ÁZSIA H5N1I MADÁRINFLUENZA-JÁRVÁNYOK KAPCSÁN

A cikk az influenzavírusok és gazdáiknak viszonyát történetiségükben tárgyalja. Előbb az ősi rezervoárban élő, ártalmatlan madár- influenzavírusok fertőzéseit ismerteti, benne a gazdák (vadon élő vízimadarak) és vírustörzsek óriási változatosságával. Bemutatja a mai sokféleség hátterében álló ősi evolúciós folyamatokat: az egyes gének primer gazdák, majd földrajzi területek szerinti diverzifikációját és új génkombinációk létrejöttét (1. ábra). Majd ismerteti a civilizációs átalakulás során megjelent gazdákban (csirkében, emberben, lóban és sertésben) létrejött másodlagos fertőzéseket, amelyek a primer gazdákban élő ártalmatlan vírusok általi (ma is tartó) betelepedéssel vették kezdetüket, és további, másodlagos gazdák szerinti elkülönüléseket eredményeztek (2. ábra). Vizsgálja a másodlagos rezervoárokban, azok természetellenes tartási viszonyai, ill. a vírus változása miatt létrejött, különböző súlyosságú megbetegedések sajátosságait. Ennek során bemutatja mindezek hatását a járványok megjelenésére, azaz azt a folyamatot, amely esetenként apatogén→patogén átalakulással indul, majd a tipikus akut járvány alakul ki (3. ábra). Végül, ennek példájaként, megismertet azokkal a speciális környezeti viszonyokkal (pl. csirkék és vízibaromfi együtt tartása) és géncserés vírusátalakulásokkal, amelyek révén a Távol-Keleten létrejött magas patogenitású H5N1 szubtípusú törzsek korábban nem látott területi terjedésre és vízimadár pathogenitásra tettek szert.

Répási A. – Beckers, J.-F. – Sulon, J. – Reiczigel J. – Szenci O.:
A PROSZTAGLANDINKEZELÉS HATÁSA A SÁRGATESTRE, A PLAZMA PROGESZTERONKONCENTRÁCIÓJÁRA ÉS A GRAAF-FÉLE TÜSZŐRE. MÁSODKÖZLÉS

Kétféle vizsgálatot ismertetnek a szerzők. Az első részben a különböző adagú (0 mg, 25 mg, ill. 35 mg), és különböző típusú prosztaglandinokkal (természetes, mesterséges), különböző számban (egyszer vagy kétszer 8-órás időközzel) végzett kezelések hatásait vizsgálták.
Megállapították, hogy a 35 mg PGF2a-val kezelt állatok átlagos sárgatestterülete gyorsabban csökkent, valamint a Graaf-féle tüszők területe gyorsabban nőtt, ill. az ivarzás a kezeléstől számítva hamarabb következett be, mint a 25 mg-mal kezelt állatoké, habár a különbségek nem voltak szignifikánsak.
A sárgatestek méretének, valamint a P4-szinteknek a százalékos csökkenése a 0. naphoz (a prosztaglandinkezelés napja) képest azonban szignifikánsan eltért.
Kétszeri, 8-órás időközzel végzett természetes, ill. szintetikus PGF2a- kezelés több ivarzást (nem szignifikánsan) és jobb termékenyülési arányt (szignifikánsan) eredményezett, mint az egyszeri kezelés. Ugyanakkor a prosztaglandin típusának és a kezelések számának nem volt befolyása a kezeléstől az ovulációig eltelt időszakra, az ivarzási tünetek nélkül ovuláló állatok számára, az ovuláció és az ivarzási tünetek nélküli állatok arányára, valamint a kezeléstől az ivarzásig eltelt időszakra.
A második részben az egyszeri szimpla adaggal kezelt és nem kezelt tehenek szaporodásbiológiai adatait hasonlították össze, ahol a 0. napként a termékenyítés időpontját vették alapul. Nagy egyedi különbségek voltak a sárgatestek méreteiben az egyes vizsgált napokon mind a kezelt, mind a nem kezelt tehenek esetében. A kezelt állatok tüszőinek átlagos területe nem szignifikánsan, de kisebb volt, mint a nem kezelteké. A nem ovuláló tehenek tüszőinek mérete sem különbözött szignifikánsan az ovuláltakéitól. A preovulációs tüszők területeinek átlagai az ovuláció előtti napon annál nagyobbak voltak (nem szignifikánsan), minél később ovuláltak a termékenyítéshez képest. Az összfogamzási arány 50% felett volt mindkét csoportban, de ha a tehenek a termékenyítés idejéhez képest túl hamar vagy túl későn ovuláltak, a fogamzási arány szignifikánsan kisebb volt.

Süveges T.:
PRIMER PARAKERATOSISHOZ TÁRSULÓ, SÚLYOS BŐRELVÁLTOTZÁS SZOPÓS MALACOKBAN

Szerző primer parakeratosist, több sertéstenyészetben szopós malacokon állapított meg. A kórismét a jellegzetes makroszkópos és kórszövettani elváltozások (nem szövődményes esetekben a bőr epidermisének, esetenként a nyelv többrétegű laphámsejtrétegének gyulladás nélküli kóros elszarusodása, a verejtékmirigyek kitágulása – hyperhidrosis) alapján igazolta, és egyúttal kizárta a differenciáldiagnosztikai szempontból számításba jövő, ebben az életkorban jelentkező bőrbántalmakat.
A betegség megelőzésére a vemhes és szoptatós kocák, valamint a szopós malacok takarmányának genetikai igény szerinti cinkkiegészítését, valamint a cink felszívódását és értékesülését gátló körülmények, többek között az esetleges malabsorptiót okozó fertőzések kiküszöbölését javasolja.

Csébi P. – Arany-Tóth A.:
KISÁLLATOK ORRÜREGÉNEK ÉS -MELLÉKÖBLEINEK RÖNTGEN- ÉS CT-VIZSGÁLATA

A szerzők röviden áttekintik az orrüreg és melléköbleinek anatómiáját, majd a röntgen- és CT-vizsgálatok menetét. Közlik az egészséges régió röntgen- és CT-képét. A gyakoribb elváltozások közül a tumorok, az aspergillosis, a különböző oktanú rhinitisek és az idegen test radiológiai ábrázolását részletesen bemutatják. Kiemelik a CT-vizsgálat jelentőségét a gyulladásos és a daganatos folyamatok elkülönítésében.

Juhász J. – Gere G. – Andrikovics S.:
DANKASIRÁLYOK (LARUS RIDIBUNDUS) ASPERGILLUS FUMIGATUS FERTŐZÉSE. ESETISMERTETÉS

A szerzők etetési és teljesítménybiológiai kísérletekhez 29, 2–12 napos, látszólag egészséges dankasirály-fiókát fogtak be és jó higiéniás körülmények között tartottak. Az állatok 3–4 nap után súlyos nehézlégzés tüneteit mutatták változatlan étvágy mellett, majd néhány nap múlva, a vitaminkezelés ellenére, 80%-uk elhullott. A tüdőben és a légzsákokon mákszemnyi, zöldessárgás felrakódásokat találtak, amelyekből Aspergillus fumigatust tenyésztettek ki. A begyűjtési területen a vadon élő sirályfiókák között is azonos tüneteket és nagyarányú elhullást figyeltek meg. A fertőzést nagy valószínűséggel a sirályok élőhelyére gyommentesítési céllal kihelyezett penészes szalma okozta.

Zomborszky Z. – Nagy Sz.:
MELLÉKHERÉBŐL GYŰJTÖTT GÍMSZARVASSPERMIUMOK MÉLYHŰTÉSI TECHNOLÓGIÁJÁNAK FEJLESZTÉSE. ELŐZETES KÖZLEMÉNY

A szerzők egy továbbfejlesztett és a hazai viszonyokhoz adaptált gímszarvassperma-feldolgozási technológiát ismertetnek. Bemutatják a vadászat során gímszarvasbikák mellékheréiből post mortem nyert spermiumok gyűjtésének, feldolgozásának és mélyhűtésének lépéseit. A 2004. év bőgési időszakában öt elejtett gímszarvasbika mellékheréiből spermiumot gyűjtöttek és dolgoztak fel szarvasmarhabikasperma-hígítóban, majd egyedi jelöléssel ellátott, 0,25 ml-es műszalmákba töltötték. A műszalmákat folyékony nitrogén gőzében előhűtötték, majd folyékony nitrogénben mélyhűtötték. A kezdeti és mélyhűtés utáni minőség ellenőrzése céljából szubjektív motilitásvizsgálatot végeztek. A visszaolvasztást követő motilitás megfelelő értékű volt mindegyik bika esetében. A technológia lehetővé teszi egy hazai gímszarvasspermabank kialakítását.

Barna-Vetró I. – Szabó E. – Schrett J. – Szigeti Iné – Sziráki L. – Solti L.:
GYÓGYSZER-MARADÉKANYAGOK GYORS MÉRÉSE TEJBEN ELISA- MÓDSZERREL

A szerzők monoklonális antitestek felhasználásával direkt, kompetitív ELISA tesztrendszereket fejlesztettek gentamicin, szulfametazin és szulfadiazin vegyületek kvantitatív mérésére tejben. Meghatározták a tesztrendszerek minőségi paramétereit tej mátrix anyagra. A tej előkészítése egyszerű, a kis mennyiségű minta zsírtalanítás után közvetlenül, extrahálás nélkül mérhető. A tesztek érzékenységük és minőségi paramétereik alapján megfelelnek a tejre meghatározott EU- határértékeknek (100 µg/kg).
A tesztrendszerek jellemző adatai: gentamicin-teszt mérési tartománya: 0,1–10 ng/ml, legkisebb koncentráció: 0,03 ng/ml; szulfametazin-teszt mérési tartománya: 25–1000 ng/ml, legkisebb koncentráció: 10 ng/ml; szulfadiazin-teszt mérési tartománya: 2,5–50 ng/ml, legkisebb koncentráció: 1,5 ng/ml.
Az általuk kidolgozott modellrendszerek alkalmasak a tej gyógyszermaradékanyag-tartalmának gyors, kvantitatív szűrővizsgálatára.