A 2005/12. szám tartalma




BAROMFI
Lomniczi B., Czeglédi A.: A baromfipestis története. 1. Az NDV molekuláris epidemiológiája és evolúciója / 707
Mándoki M., Dobos-Kovács M., Ivanics É., Nemes Cs., Bakonyi T., Rusvai M.: Az avian nephritis vírus okozta kórkép előfordulásának első hazai leírása és elterjedtségének vizsgálata / 720

KISÁLLAT
Szemerédi Gy.: Kutyák stachybotryotoxicosisának hazai előfordulása. Esetismertetés / 727

ZOONOSIS
Beregi A., Fodor L., Molnár V., Sós E., Gál J., Fáncsi G., Felkai F.: Madarak által terjesztett zoonosisok. Irodalmi összefoglalás / 733

KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ÁLLATITERMÉK-TERMELÉS AZ EU-BAN
Gombos A.: A Kormány környezetvédelmi politikája és az állategészségügy kapcsolata / 743
Popp J.: A fontosabb állati termékek világpiaci kilátásai / 748
Kovács F.: Állathigiénia – környezetvédelem – élelmiszer-biztonság / 759

RENDEZVÉNYEK
A Disznó Alapítvány 9. országos rendezvénye (Nádudvar, 2005. október 5.) (Visnyei L.) / 726
A Magyar Állathigiénia és Környezetvédelmi Társaság országos szakülése (Ráckeve, 2005. május 12.) (Brydl E.) / 747
Beszámoló a Codex Alimentarius Commission Nemzetközi Élelmiszer-higiéniai munkabizottságának (CC/FH) 37. üléséről (Buenos Aires, 2005. március 14–19.) (Sas B., Szeitzné Szabó M.) / 763
Országos Állatorvos Nap (Balatonfüred, 2005. október 5.) / 766

Lomniczi B. – Czeglédi A.:
A BAROMFIPESTIS TÖRTÉNETE. 1. AZ NDV MOLEKULÁRIS EPIDEMIOLÓGIÁJA ÉS EVOLÚCIÓJA

Szerzők áttekintik a baromfipestis (BP) és a vírus (NDV) epidemiológiájának alakulását a 20. században. Mivel a BP, globális elterjedtsége okán, a „feljövő” (emergens) fertőzések közé számít (1. ábra, táblázat), elsősorban az ezt előidéző evolúciós folyamatokra fókuszáltak. Filogenetikai vizsgálattal a legegyszerűbb evolúciós jelenség eredményeképpen létrejött, különböző szintű természetes csoportok (korai és késői vonalak, genotípus, altípus) létezését állapították meg. Ezekre nem csak a területspecifikus elterjedés volt jellemző, amely epidemiológiai összefüggések feltátására alkalmas, hanem időbeli, sőt gazdafüggő eloszlás is, amelyekkel evolúciós kapcsolatok is jellemezhetők (2. ábra). Tisztázták, hogy a korábban pandémiának tekintett globális kiterjedésű járványos periódusokra különböző területeken uralkodó, eltérő genotípusok egyidejű fellépése volt a jellemző. Megállapították, hogy a vakcinázások bevezetése előtt uralkodó korai genotípusokat (II–IV.), a ’60-as évektől újabbak (V–VIII.) váltották fel. Ezek nem véletlenszerű, hanem evolúciós törzsváltások voltak, melyeknek hátterében, az immunitás áttörésére képes törzsek megjelenése áll. Tárgyalják az elmúlt évtizedekben lezajlott gazdaváltások és avirulens→virulens átalakulás jelentőségét.

Mándoki M. – Dobos-Kovács M. – Ivanics É. – Nemes Cs. – Bakonyi T. – Rusvai M.:
AZ AVIAN NEPHRITIS VÍRUS OKOZTA KÓRKÉP ELŐFORDULÁSÁNAK ELSŐ HAZAI LEÍRÁSA ÉS ELTERJEDTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

A szerzők beszámolnak a vírus okozta avian nephritis hazai megállapításáról. Ennek jelenlétét az 1970-es évek óta gyanították, de a betegség oktani igazolására egy újonnan kialakított PCR diagnosztikai módszer segítségével Magyarországon most került sor először. Elsősorban a naposcsirkék betegsége, amely a fertőződés utáni 3. naptól hasmenésben nyilvánul meg, továbbá az állatok fejlődésben való visszamaradását, tömeggyarapodásának csökkenését okozza. Az elhullási arány általában alacsony, azokban az esetekben fordul elő elhullás, amikor a vesetubulus hámsejtjeinek elváltozásai miatt nephrosonephritis, majd zsigeri köszvény alakul ki az állatban. Az avian nephritis vírus kártétele egyéb hajlamosító tényezők együtthatására, tartási és takarmányozási hibák esetén válhat jelentőssé. A vírus kimutatására, a megfelelő kórbonctani és kórszövettani elváltozásokat mutató csirkehullák veséinek vizsgálatára, RNS-izolálást követő RT–PCR-reakción alapuló gyors és specifikus diagnosztikai tesztet dolgoztak ki. A módszer segítségével több hazai csirkeállományban igazolták a vírus jelenlétét és az adatokat felhasználva, felmérték a vírus által okozott kórkép hazai elterjedtségét. Vizsgálataik eredményei alapján a fertőzöttség országszerte előfordul, és a kórkép valószínűleg gyakrabban áll egyes csirkeállományok nem megfelelő fejlődésének hátterében, mint korábban vélték.

Szemerédi Gy.:
A KUTYÁK STACHYBOTRYOTOXICOSISÁNAK HAZAI ELŐFORDULÁSA. ESETISMERTETÉS

A szerző egy kistenyésztő boxer fajtájú kutyaállományában Stachybotrys atra (syn.: S. alternans) gombával fertőzött szalma almozása után a fejen, a száj nyálkahártyáján, a has alján, az emlőkön fekélyképződéssel kísért bőr- és nyálkahártya-gyulladást állapított meg (1. és 4. ábra). Az elváltozások mellett gyakori volt a savós orrgyulladás, amelyet rendszerint orrvérzés is kísért. A betegeken bágyadtságot, szomjúságot, viszketést és nyugtalanságot figyelt meg (2. és 3. ábra).
A beteg kutyák vérében a fehérvérsejtek számának csökkenését állapította meg (táblázat). Az alommintából S. atra gombát izolált.
A fertőzött alomszalmára helyezett tengerimalacokban, a kutyákon észleltekhez hasonló bőrelváltozásokat, orrhurutot, a száj nyálkahártyájának gennyes-elhalásos gyulladását sikerült előidézni.
A beteg kutyák szájnyálkahártyájának gyulladásos elváltozásait metronidazoltartalmú gyógyszerekkel, a száj ecsetelésével, az orrvérzést és a bőr vérzékenységét K-vitamin (Konakion) peroralis adásával, a fehérvérsejtszám emelését pedig immunerősítőknek (Immunovet) takarmányba való keverésével gyorsan enyhíteni és gyógyítani tudta. A legfontosabb feladat az S. atrával szennyezett alomszalma eltávolítása volt.
Az ebtenyészet környezetében dolgozó két személy is megbetegedett (orrhurut, kötőhártya-gyulladás és orrvérzés kíséretében). A betegek orvosi ellátásban is részesültek, melynek következtében négy nap múlva gyógyultak.
A kutyák stachybotryotoxocosisát a szerző hazánkban először állapította meg, de hasonló esetre vonatkozó leírást a külföldi szakirodalomban sem talált.

Beregi A. – Fodor L. – Molnár V. – Sós E. – Gál J. – Fáncsi G. – Felkai F.:
MADARAK ÁLTAL TERJESZTETT ZOONOSISOK. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÁS

A díszmadarak számának ugrásszerű növekedésével párhuzamosan a beteg állatok teljes körű állatorvosi ellátása iránti igény is jelentősen növekedett. A madarakban előforduló számos betegség emberre is átterjed, zoonosis. A szerzők jelen közleményükben a baromfipestis (Newcastle disease), a madárinfluenza, az amerikai keleti és nyugati lóencephalitis, a flavivírusfertőzések, a veszettség, a gümőkór, a salmonellosis, a yersiniosis, a campylobacteriosis, a chlamydiosis, valamint néhány egyéb, baktériumok, gombák és paraziták okozta, madarakról emberre terjedő betegséggel kapcsolatos ismereteket foglalják össze, mivel ezek potenciális veszélyforrást jelentenek.

Gombos A.:
A KORMÁNY KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJA ÉS AZ ÉLELMISZER-TERMELÉS KAPCSOLATA

A szerző a „fenntartható fejlődés” jegyében született hazai környezetvédelmi, vidékfejlesztési programokat, az eddig elért eredményeket ismerteti. Kitér a még kiaknázatlan lehetőségekre, kormányzati és EU-s támogatási formákra. Rámutat arra, hogy hazánkban is meg kell valósítani a többfunkciós agrármodellt, mely EU-támogatást élvez, de nem nélkülözheti a társadalmi, tudományos szervezetek és a kormány szoros együttműködését.

Popp J.:
A FONTOSABB ÁLLATI TERMÉKEK VILÁGPIACI KILÁTÁSAI

A szerző, hazai és nemzetközi adatok alapján elemzi hat állati eredetű termék (baromfi-, sertés-, marha- és borjú-, valamint a juhhús, továbbá a tej és tejtermékek) termelését, kereskedelmét és az árak alakulását. A világtermelés és -kereskedelem adatai mellett részletesen kitér az EU és Magyarország adataira. A termelés, a nemzetközi kereskedelem és az árak vonatkozásában is tízéves prognózist ad. Ezzel felvázolja a magyarországi termelők nem rózsás kilátásait is.

Kovács F.:
ÁLLATHIGIÉNIA – KÖRNYEZETVÉDELEM – ÉLELMISZER-BIZTONSÁG

Szerző ismerteti az állat és a környezet kapcsolatát a múltban, majd azt a döntő változást, ami a 19. század fordulóján következett be az állattenyésztés fejlődésével. Mindez a termelési környezet és az ember harmonikus kapcsolatának megbomlásához, a környezet szennyeződéséhez, ezen keresztül az élelmiszer-szennyeződések lehetőségéhez vezetett. Ezt felismerve, az 1950-es évektől a fejlett országokban, az állatitermék-termelés hatékonyságának fokozása mellett, a környezetkárosítás minimalizálására nagy súlyt helyeztek, szem előtt tartva az élelmiszer-biztonságot a „farmtól az asztalig”. Ebben az összehangolt tevékenységben nagy szerepe van az állategészségügynek.
Hazánkban e téren igen nagy a lemaradás. Csak úgy maradhatunk versenyképesek, ha a mennyiségi termelés helyett a gazdaságosságra és a jó minőségre törekszünk. Ebben nagy szerepet kell vállalnia az új szemléletű állat-egészségügyi szolgáltatásnak.