A 2005/11. szám tartalma




LÓ
Krajcsovics L., Balogh N.: Lovak Cushing-kórja. Irodalmi összefoglaló és esetismertetés / 643

SERTÉS
Donkó T., Kovács M., Magyar T.: A sertés torzító orrgyulladásának hatása a testtömeg-gyarapodásra. Irodalmi áttekintés. 2. Kísérleti körülmények között végzett megfigyelések / 654

BAROMFI
Lengyel L., Kiss Zs., Bárdos L.: A tojótáp antioxidánskiegészítésének hatása japán fürjek keltethetőségére és vitalitására / 661

NYÚL
Fodor K., Gáspárdy A., Andrásofszky E., Zöldág L., Henaultné Tóth O., Fekete S.: Növendék nyulak fejlődési szakaszainak értékelése és a testösszetétel becslése a vágás előtti testméretek alapján / 668

KISÁLLAT
Vollmar, A.: A nehezen lélegző macska. 1. Alapfogalmak, a szív és a légutak / 676
Vollmar, A.: A nehezen lélegző macska. 2. Tüdőparenchyma, pleura és mediastinum / 680

TOXIKOLÓGIA
Lehel J., Vetter J.: Növényi eredetű mérgezések. 2. Fák, bokrok, cserjék. Irodalmi áttekintés / 684

ÁLLATORVOS-TÖRTÉNELEM
Mészáros M. J.: Állatorvosi tanintézményünk elhunyt tanárainak sírja a Rákoskeresztúri új köztemetőben / 693

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2005
Az állatorvos-tudományi kutatások 2004-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 4. rész / 699

RENDEZVÉNY
Rudnai–Kemenes-nap (Budapest, 2005. szeptember 20.) (Korzenszky E.) / 692

IN MEMORIAM
Dr. Héjj László (1922–2005) (Tekes L., Szabó I.) / 698

Krajcsovics L. – Balogh N.:
LOVAK CUSHING-KÓRJA. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ ÉS ESETISMERTETÉS

A közlemény a lovak Cushing-kórjának kórfejlődésével, klinikumával, valamint a kórjelzés és a gyógykezelés lehetőségeivel kapcsolatos ismereteket foglalja össze. Az irodalmi adatok feldolgozása mellett a szerzők ismertetik az általuk vizsgált és diagnosztizált esetük tapasztalatait.
A lovak Cushing-kórja gyakrabban fordul elő, mint ahány esetben diagnosztizálják. A betegség a hypophysis pars intermedia adenomás elváltozásának a következménye. Leggyakrabban előforduló tünetek a fokozott (göndör) szőrnövekedés, a testtömegvesztés, a savós patairha-gyulladás, a polyuria (PU), a polydipsia (PD) és az izzadás. A klinikai tünetek és a kórelőzmény felvetheti a gyanút, de a pontos diagnózishoz laboratóriumi vizsgálatok és/vagy kórboncolás szükséges. Sok laboratóriumi vizsgálati módszert dolgoztak ki, de az eredmények változatossága miatt egyik sem tekinthető tökéletesnek. Talán a legelterjedtebb vizsgálati módszer a dexametazonszuppressziós teszt (DST).
A szerzők által diagnosztizált esetnél a vezető klinikai tünetek a hirsutismus és a kórosan fokozódott izzadás voltak. A DST megerősítette a diagnózis gyanúját, a kezdeti 0,138 μmol/l kortizolszint 24 óra elteltével 0,135 μmol/l-re változott.

Donkó T. – Kovács M. – Magyar T.:
A SERTÉS TORZÍTÓ ORRGYULLADÁSÁNAK HATÁSA A TESTTÖMEG-GYARAPODÁSRA. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 2. KÍSÉRLETI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT VÉGZETT MEGFIGYELÉSEK

A szerzők a torzító orrgyulladás (TO) által okozott termeléscsökkenést a betegség kísérletes fertőzéssel kiváltott eseteiben elemezték. A kórokozókkal (Bordetella bronchiseptica és/vagy toxikus Pasteurella multocida) vagy azok toxinjaival mesterségesen fertőzött sertések testtömeg-gyarapodása akár 26%-kal is csökkenhet. Az eredmények varianciáját a fertőzéshez használt baktériumtörzsek különböző megbetegítőképessége, a fertőzéskori életkor és a megfigyelés kezdetének és hosszának változatossága okozta. A dolgozatban kitérnek a betegség elleni vakcinás védekezés mesterségesen fertőzött malacokra gyakorolt hatására, részben mint a TO okozta testtömeggyarapodás-csökkenés meghatározásának közvetett módjára, részben pedig mint a veszteségek csökkentésének lehetőségére. A közlemények eredményei alapján a szerzők felhívják a figyelmet a TO okozta termeléscsökkenés jelentőségére és az ellene való védekezés fontosságára.

Lengyel L. – Kiss Zs. – Bárdos L.:
A TOJÓTÁP ANTIOXIDÁNSKIEGÉSZÍTÉSÉNEK HATÁSA JAPÁN FÜRJEK KELTETHETŐSÉGÉRE ÉS VITALITÁSÁRA

A szerzők az antioxidáns tulajdonságú vegyületek együttes hatását vizsgálták japánfürj-tojások keltethetőségére, ill. a kikelt fürjek életképességére. Két eltérő takarmányozású fürjcsoport tojásait gyűjtötték össze. Az egyik csoport kereskedelmi forgalomban kapható árutojótápot fogyasztott, a másik csoport takarmányába antioxidáns vegyületeket kevertek. Az antioxidánskiegészítés a következő volt: szerves kötésben lévő szelén (0,8 mg/kg), alfa-tokoferol (500 mg/kg) és béta-karotin (35 mg/kg). A tojásokat kikeltették, a tojókból és a tojásokból vizsgálati anyagot vettek. A vérplazma, a máj és a tojás retinol-, béta-karotin-, alfa-tokoferol-tartalmát HPLC-módszerrel határozták meg. A szeléntartalmat atomabszorpciós spektrofotometriával határozták meg. A kísérlet eredményei az antioxidánsok együttes alkalmazásának pozitív hatását igazolják mind a keltethetőségre, mind a kikelt állatok korai növekedésére és fejlődésére.

Fodor K. – Gáspárdy A. – Andrásofszky E. – Zöldág L. – Henaultné Tóth O. – Fekete S.:
NÖVENDÉK NYULAK FEJLŐDÉSI SZAKASZAINAK ÉRTÉKELÉSE ÉS A TESTÖSSZETÉTEL BECSLÉSE A VÁGÁS ELŐTTI TESTMÉRETEK ALAPJÁN

A növekedés és a fejlődés fogalma az állati szervezetnek az idő haladásával bekövetkező megváltozását jelenti, és ezek jellemzésére általánosan az élőtömeg használatos. A növekedés sebessége azonban tágabb intervallumban nem egyenletes, viszont szorosan összefügg a testarányok módosulásával, és erőteljesen függ a genotípustól ugyanúgy, mint a felnevelés intenzitásától. A szerzők két genotípusú (korai ivarérésű újzélandi fehér (n=46), valamint késői ivarérésű magyar óriás (n=48), és kétféle intenzitással takarmányozott (ad libitum, ill. 30%-os korlátozással) nyulakban a következő méréseket, ill. számításokat végezték el a felnevelés ideje alatt: testtömeg, testméretek, teljes testösszetétel, testméretindexek és különböző gyarapodási mutatók (abszolút, relatív, kumulatív, százalékos és biológiai). A vizsgált növekedési paramétereket többtényezős varianciaanalízissel értékelték lineáris modell (GLM main effects ANOVA) alkalmazásával. A testméret- és a testösszetétel-adatok felhasználásával az újzélandi fehér fajtára egy többszörös regressziós lineáris egyenletet dolgoztak ki a szöveti összetétel becslésére. SZAZSIÚZF = 48,95 + 21,72 X S – 0,43 X FFI – 0,90 X CSI – 0,39 X TI (R=0,72; P < 0,001), ill. TTZSIÚZF = 1,83 + 7,46 X S – 0,22 X FFI – 0,15 X CSI (R=0,71; P < 0,001), ahol SZAZSIÚZF = szárazanyagra számított zsírtartalom (%); TTZSIÚZF = teljes testtömegre számított zsírtartalom (%); S = vágáskori élőtömeg; FFI = fülfelszínindex; CSI = csontossági index (mellső végtag–testtömeg arány); TI = teltségi index (testtömeg–övméret arány). Az egyenlet segítségével jó megközelítéssel megbecsülhető a test zsírtartalma, így feleslegessé válhat az állatok próbavágása, amely mind az állattenyésztési szelektív munka, mind az állatvédelmi szempontokat figyelembe véve kívánatos lenne.

Lehel J. – Vetter J.:
NÖVÉNYI EREDETŰ MÉRGEZÉSEK. 2. FÁK, BOKROK, CSERJÉK. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Az irodalmi áttekintésben a szerzők a fák, a bokrok és a cserjék okozta mérgezéseket ismertetik (babérmeggy, bangitafajok, bodzafajok, boroszlánfajok, cserjés maszlagfajok, csíkos kecskerágó, csucsorfélék, fagyal, fehér akác, hóbogyó, japán akác, Jatropha-fajok, kínai lilaakác, közönséges ördögcérna, loncfajok, madárberkenye, madárbirsfajok, Phytolacca-fajok, Rhamnus-fajok, Rhus-fajok, ricinus, tuja, tűztövis) összefoglalva a mérgezési forrást, a mérgező anyagokat, a klinikai tüneteket, ill. a gyógykezelés lehetőségeit.