A 2005/10. szám tartalma




LÓ
Szendrői A., Bakonyi T., Bagócs A., Ozvald I., Hornyák Á., Rusvai M.: Polimeráz láncreakcióra alapozott gyors diagnosztikai módszer kidolgozása és rutinszerű alkalmazása a kettes típusú ló-herpesvírus kimutatására / 579

JUH
Faigl V., Marton A., Keresztes M., Novotniné Dankó G., Csatári G., Antal J., Nagy S., Árnyasi M., Kulcsár M., Cseh S., Huszenicza Gy.: Az anyajuhok szaporodási teljesítményének növelésével összefüggő egyes újabb élettani kérdések és ezek technológiai vonatkozásai. Irodalmi áttekintés / 586

MÉH
Békési L.: Fertőzés és immunitás a mézelő méheknél (Apis mellifera). Irodalmi összefoglaló / 594

KISÁLLAT
Traeder, W., Brune, A., Rehagen, M.: A nem specifikus immunitást indukáló Parapoxvirus ovis (Zylexis®) védőhatása macskakölykök calicivírussal (FCV-KS 20 törzs) való kísérletes fertőzése ellen / 603
Rinck, R., Rinck, M.: A végbélzacskók (sinus paranales) morfológiai vizsgálata különféle kutyafajtákban / 607

ZOONOSIS
Nagy A., Szabó E.: A fontosabb zoonosisok szerepe az élelmiszer-biztonság szempontjából / 611

PARASITOSIS
Hornok S., Farkas R.: Kutyák első autochton Rhipicephalus sanguineus (Acari: Ixodidae) fertőzöttsége Magyarországon: esetleírás és az e kullancsfajjal kapcsolatos ismeretek áttekintése / 623

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2005
Az állatorvos-tudományi kutatások 2004-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 3. rész / 630

JUBILEUM
Több mint 50 év az állatorvosképzés szolgálatában. Kutas Ferenc professzor köszöntése (Rudas P., Veresegyházy T.) / 639

KÖNYVISMERTETÉS
Karsai F., Vörös K., Szieberth I. (szerk.): Állatorvosi szótár (magyar–latin–angol–német) (Lami Gy.) / 621

IN MEMORIAM
Dr. Göncz Imre (1921–2005) (Gombos Z.) / 602
Dr. Miklós Károly (1943–2005) (Kégl T.) / 606

Szendrői A. – Bakonyi T. – Bagócs A. – Ozvald I. – Hornyák Á. – Rusvai M.:
POLIMERÁZ LÁNCREAKCIÓRA ALAPOZOTT GYORS DIAGNOSZTIKAI MÓDSZER KIDOLGOZÁSA ÉS RUTINSZERŰ ALKALMAZÁSA A KETTES TÍPUSÚ LÓ-HERPESVÍRUS KIMUTATÁSÁRA

A kettes típusú equid herpesvírus (EHV2) a lóállományok többségében előfordul, és conjunctivitist, felső légúti megbetegedést és időnként általános lázas tüneteket idéz elő. Mivel kórokozó szerepe nem teljesen tisztázott, az említett tünetek és a fertőzés közötti esetleges oktani kapcsolat kimutatása érdekében szükség van egy megbízható módszerre, amely a különböző klinikai mintákból egyértelműen képes kimutatni a vírus jelenlétét.
Az általuk kidolgozott, ún. „nested” polimeráz láncreakció (polymerase chain reaction – PCR) a vírusspecifikus glükoprotein B (gB) génjének egy szakaszát erősíti fel, és így alkalmas a vírus kimutatására különböző fertőzött szövetekből. A PCR pozitív reakciót adott az EHV2-fertőzött sejttenyészetekkel és 11 klinikai esetből származó orrtamponmintákból négy esetben, fehérvérsejtmintákból pedig két esetben. A karboxi-metil-cellulóz- (CMC) tartalmú félfolyékony sejtfelülúszó-folyadékkal fedett, RK-13 sejtvonalon végzett vírusizolálás segítségével pedig 11 orrtamponmintából 5 esetben tudtak vírust izolálni, a fehérvérsejtek vizsgálata viszont mindegyik esetben negatív eredménnyel zárult.
Az eredmények igazolták, hogy a PCR-technika alkalmas a lovakban előforduló EHV2-fertőzés kimutatására. A korreláció a PCR és a víruskimutatás etalonjának tekintett vírusizolálás eredményei között bizonyítja a módszer érzékenységét és specifikusságát.

Faigl V. – Marton A. – Keresztes M. – Novotniné Dankó G. – Csatári G. – Antal J. – Nagy S. – Árnyasi M. – Kulcsár M. – Cseh S. – Huszenicza Gy.:
A SZAPORODÁSI TELJESÍTMÉNY NÖVELÉSÉNEK EGYES ÚJABB ÉLETTANI KÉRDÉSEI ÉS EZEK TECHNOLÓGIAI VONATKOZÁSAI ANYAJUHOKBAN. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A molekuláris biológiai és endokrinológiai vizsgáló módszerek alkalmazása jelentős újdonságokkal gyarapította a juh petefészek-működésére vonatkozó ismereteinket. A szerzők munkájukban áttekintik ennek élettani és genetikai vonatkozásait, a szaporodás szezonális jellegéből adódó sajátosságokat, a tápláltsági állapot befolyásoló szerepét, továbbá a ciklus indukálásának és szinkronizálásának, valamint az ovulációs ráta növelésének a lehetőségeit.

Békési L.:
FERTŐZÉS ÉS IMMUNITÁS A MÉZELŐ MÉHEKNÉL (APIS MELLIFERA). IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A méhek élete sokkal jobban függ a természetes környezettől, illeszkedik az ökológiai gazdálkodáshoz, mint a többi ágazat, nem csak élelmiszer-előállító funkciójával, hanem közvetett hasznán, a megporzás révén is. Az élelmiszer-biztonsági szabályok ma már gyakorlatilag semmilyen idegen anyagot (antibiotikumot, gyógyszert, vegyszert, peszticidmaradványt stb.) nem tűrnek meg a mézben, ezért a méhbetegségek elleni stratégiákat egyre inkább a megelőzésre és e hasznos rovar természetes védekezőreakcióira, immunmechanizmusaira kell alapozni. Szerző a kérdéskörről összegyűjtött legújabb információkat adja közre, helyenként keresve a gerincesek immunrendszerének a méheknél fellelhető gyökereit.

R. Rinck – M. Rinck:
A VÉGBÉLZACSKÓK (SINUS PARANALES) MORFOLÓGIAI VIZSGÁLATA KÜLÖNFÉLE KUTYAFAJTÁKBAN

A szerzők 302 eben (125 élő, 177 hulla) végeztek vizsgálatokat a végbélzacskó méretének megállapítására. Saját fejlesztésű kézi műszerrel mérték a kivezetőcső tágasságát, a végbélzacskó hosszát, valamint 0,9%-os NaCl-oldat befecskendezhető mennyiségével annak térfogatát. A méréseket ultrahangvizsgálattal is elvégezték, és a más ok miatt túlaltatott állatokon boncolás után is felvették az adatokat, majd azokat összehasonlították. Húsz állat végbélzacskóin szövettani vizsgálatot is végeztek.
A végbélzacskó kivezetőcsövének átmérője az ebek 40%-ánál ≤1,5 mm, negyedénél 1,5–2,5 mm, egyharmadánál 2,5–3,5 mm volt. A végbélzacskó hossza (átmérője) az állatok felénél 1, harmadánál 2 cm nagyságú volt, csak egyhatoduknál volt 3 cm vagy nagyobb, de ezek nem egészséges végbélzacskójúak voltak. A végbélzacskó térfogata 62%-ban <1 ml, 5%-nál >5 ml volt, de három német juhász kutyánál meghaladta a 16 ml-t. A boncolás után felvett méretadatok teljesen megegyeztek az ultrahangvizsgálat során nyert értékekkel. A méretekben nemek közötti eltérést nem tapasztaltak, de az életkor előrehaladtával a végbélzacskó térfogata és a kivezetőcső átmérője duplájára-háromszorosára nőtt. Beteg végbélzacskójú ebek adatai lényegesen nagyobb értékűek voltak, mint az egészségesekéi. Az egészséges/beteg állatok átlagértékei: kivezetőnyílás átmérője (mm) 1,9/3,2; térfogat (ml) 1,6/11,6.

Nagy A. – Szabó E.:
A FONTOSABB ZOONOSISOK SZEREPE AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁG SZEMPONTJÁBÓL

A szerzők az élelmiszerek által közvetített zoonosisok magyarországi, emberekben megállapított 11 éves adatait (1993–2003) elemzik. A baktériumok okozta zoonosisok közül a salmonellosisok fordultak elő leggyakrabban. A legtöbb esetet 1996-ban regisztrálták (28 046). Azóta az esetszám folyamatosan, 2003-ra egynegyedére (6571) csökkent. Az E. coli okozta megbetegedések, a campylobacteriosis, a yersiniosis és a listeriosis Magyarországon csak 1998 óta tartozik a bejelentendő humán betegségekhez, ezért ezek előfordulásáról korábbi adat nincs. Az E. coli megbetegedések száma 1999-ben volt a legtöbb (141 eset), azóta fokozatosan csökkent, 2003-ban 74 eset fordult elő. A második leggyakoribb zoonosisos humán megbetegedés, a campylobacteriosis csökkenő esetszámban fordult elő (1998-ban 9222, 2003-ban 5654). A megállapított yersiniosisok, a listeriosis, a staphylococcosis és a leptospirosis esetszámai is csökkentek (táblázat). A paraziták okozta zoonosisok (echinococcosis, taeniosis, trichinellosis) előfordulása elenyésző, csak a toxoplasmosist állapították meg 1993–2003 között évi 310–120 esetben. A szerzők a valós esetek számát a megállapított és bejelentett eseteknél többre becsülik. Felhívják a figyelmet a zoonosisok megelőzése és leküzdése érdekében a laboratóriumi vizsgálatok fontosságára és kiterjesztésük szükségességére, valamint a humán- és állat-egészségügyi hatóságok szorosabb együttműködésének nélkülözhetetlenségére.

Hornok S. – Farkas R.:
KUTYÁK ELSŐ AUTOCHTON RHIPICEPHALUS SANGUINEUS (ACARI: IXODIDAE) FERTŐZÖTTSÉGE MAGYARORSZÁGON: ESETLEÍRÁS ÉS AZ E KULLANCSFAJJAL KAPCSOLATOS ISMERETEK ÁTTEKINTÉSE

A Rhipicephalus sanguineus világszerte elterjedt. Európában eredeti élőhelye a Földközi-tenger medencéje, ahonnan sporadikus behurcolásával lehet számolni az északabbra fekvő országokba. Három gazdás kullancsfaj: mindhárom fejlődési alakjának elsődleges gazdája a kutya, noha esetenként előfordulhatnak más emlősökön, még az emberen is. E kullancsfaj arról a képességéről nevezetes, hogy akár házon belül is megtelepszik és fennmarad. A szerzők áttekintik az R. sanguineus földrajzi elterjedtségét, életciklusát és vektorjelentőségét, minthogy számos kórokozót közvetíthet.
2005 augusztusában Észak-Magyarországon (Nógrád megye, Zsunypuszta) egy húsmarhatelepen öt vért szívott kullancsot távolítottak el a szerzők egy 2-éves, rövid szőrű keverék kan kutya szemhéjából. Morfológiai vizsgálat alapján ezek R. sanguineus nimfának bizonyultak. Tizenhat nappal később egy újabb vért szívott nimfát találtak ugyanazon az állaton. Az e kullancsfaj által közvetített kórokozók közül a kutya vérkeneteiben babesiákat, ill. szérummintájában Borrelia burgdorferi vagy Coxiella burnetii fertőzöttségre utaló ellenagyagszintet nem sikerült kimutatni. Öt további kutyát is átvizsgáltak azon a környéken, de valamennyiük kullancsmentesnek bizonyult. A négy közeli erdőben végzett alapos kullancsgyűjtés (az ún. dragging/flagging módszerrel) mindössze 3 Ixodes ricinus nimfát eredményezett. Hat nap elteltével azonban újabb kutya fertőződött ugyanazon a telepen R. sanguineusszal.
A szóban forgó kutyák eddigi életükben a helyi szarvasmarhákat terelték és sem a tulajdonosok, sem kutyáik nem hagyták el a környéket. E kullancsok fiatalabb fejlődési alakjainak (pl. petéket tartalmazó megtermékenyített nősténynek) a behurcolása legvalószínűbben egy üres borjúszállító kamionnal történhetett, amely 40 nappal a fertőzöttség első megállapítása előtt érkezett Horvátországból.