A 2005/8. szám tartalma




BAROMFI
Horváth T., Palya V., Lomniczi B.: Vadvírus ürülésének vizsgálata baromfipestis ellen vakcinázott csirkéken. 3. Különböző korok járványtörzseinek ürülése kontakt úton fertőzött, vakcinázott csirkékből / 451

SERTÉS
Szeredi L., Deim Z.: A sertések 2-es típusú circovírusának (PCV-2) immunhisztokémiai módszerrel történő kimutatása az ún. választás utáni sorvadásban és dermatitis nephropathia szindrómában elhullott sertések szerveiből / 463

LÓ
Heile, C., Schein, E.: Lovak fontosabb ektoparazitái és az ellenük való védekezés / 471

KISÁLLAT
Eichhorn, G.: Kutya eosinophil folliculitise és furunculosisa. Esetismertetés / 476
Beelitz, P., Pfister, K.: Kutyák utazások során szerzett egzotikus betegségeinek megállapítása és gyógykezelése / 479

ZOONOSIS
Hajtós I.: A tengeri emlősök Brucella-fertőzöttségéről. Rövid irodalmi áttekintés / 486

TOXIKOLÓGIA
Várnagy L.: Madárembrióteszt alkalmazása a xenobiotikumok ökotoxikológiai vizsgálatában / 490

MARKETING
Ózsvári L.: Az állatorvosok motivációi a kisállatgyógyászatban használt anthelmintikumok választásában / 495

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ
Őz heveny alkoholmérgezése (Csapó I.) / 504

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, 2005
Az állatorvos-tudományi kutatások 2004-ben az akadémiai beszámolók tükrében. 1. rész / 505

IN MEMORIAM
Dr. Papp László (1935–2005) (Vörös K.) / 510

RENDEZVÉNY
13. Derzsy-napok (Galyatető, 2005. június 2–3.) (Visnyei L.) / 511

Horváth T. – Palya V. – Lomniczi B.:
VADVÍRUS ÜRÜLÉSÉNEK VIZSGÁLATA BAROMFIPESTIS ELLEN VAKCINÁZOTT CSIRKÉKEN. 3. KÜLÖNBÖZŐ KOROK JÁRVÁNYTÖRZSEINEK ÜRÜLÉSE KONTAKT ÚTON FERTŐZÖTT, VAKCINÁZOTT CSIRKÉKBŐL

Szerzők természetes fertőzést szimuláló kontaktfertőzési rendszerben különböző járványokból származó virulens NDV-törzsek ürülésének intenzitását hasonlították össze nyálkahártyára vakcinázott csirkék csoportjaiban. Régi járványokból származó két vírustörzs, egy észak-amerikai (II. genotípusú) és egy európai (IV. genotípusú), nem vagy csak igen kisfokban volt képes kontakt úton terjedni klinikailag védett, vakcinázott csirkékben (1. ábra; 1. táblázat). Három, újabb időben előfordult járvány törzse közül egy közel-keleti (VI. genotípusú) vírus közepes terjedőképességgel rendelkezett, amennyiben a csirkék legalább felében a fertőzés megeredt, és ezek néhány napig alacsony titerben ürítették is a vírust. Két távol-keleti eredetű izolátum (VI. és VIIa genotípusok) viszont minden állatban áttörte az immunitást: ezekből több napon át lehetett vírust izolálni. A kontaktfertőzési módszer érzékenységét jelzi, hogy az ürítési napok száma alapján különbséget lehetett tenni a két vakcina fertőzés elleni hatása között. A fertőzés alatti folyamatos testtömegmérések felfedték, hogy a nagyobb víruskibocsátással általában jelentősebb testtömegcsökkenés járt, de ez olykor előfordult a nem ürítő csoportokban is (2. táblázat). A fertőzés után 4 héttel azonban már nem volt különbség a kísérleti csoportok között (2/a. és 2/b. ábra).

Szeredi L. – Deim Z.:
A SERTÉSEK 2-ES TÍPUSÚ CIRCOVÍRUSÁNAK (PCV-2) IMMUNHISZTOKÉMIAI MÓDSZERREL TÖRTÉNŐ KIMUTATÁSA AZ ÚN. VÁLASZTÁS UTÁNI SORVADÁSBAN ÉS DERMATITIS NEPHROPATHIA SZINDRÓMÁBAN ELHULLOTT SERTÉSEK SZERVEIBŐL

A szerzők az ún. választás utáni sorvadásban (postweaning multisystemic wasting syndrome – PMWS) és dermatitis nephropathia szindrómában (porcine dermatitis and nephropathy syndrome – PDNS) elhullott sertések szerveiből gyűjtöttek mintákat kórszövettani és immunhisztokémiai vizsgálatok céljából. A jellegzetes kórbonctani és kórszövettani elváltozások leírásával párhuzamosan, Magyarországon elsőként írják le a porcin circovírus 2-es típusának immunhisztokémiai módszerrel történő kimutatását PMWS-ben és PDNS-ben elhullott sertések elváltozott szerveiben, így a bőrben, a tonsillában, a nyirokcsomóban, az agyvelőben, a tüdőben, a lépben, a májban, a vesében, a vékony- és a vastagbélben. E módszerrel a vírus elhelyezkedése és az általa okozott jellegzetes szöveti elváltozások párhuzamosan értékelhetők, ami nagyban elősegíti e két kórforma kórjelzését. Saját tapasztalataik és a jelenlegi nemzetközi ajánlások alapján az immunhisztokémiai módszert alkalmasnak tartják arra, hogy az a hazai diganosztikai gyakorlatban is alkalmazásra kerüljön.

Hajtós I.:
A TENGERI EMLŐSÖK BRUCELLA-FERTŐZÖTTSÉGÉRŐL. RÖVID IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A szerző bevezetésként röviden ismerteti a szárazföldi emlősök brucellosisára vonatkozó fontosabb történeti, valamint újabb járványtani és mikrobiológiai adatokat. Emlékeztet arra, hogy a brucellosisról 100 éve tudjuk, hogy jelentős zoonosis. Ezt követően összefoglalja a tengeri emlősök Brucella-fertőzöttsége bakteriológiai vizsgálattal igazolt első eseteinek leírása (1994) óta közölt fontosabb járványtani és diagnosztikai tapasztalatokat.
Kiemeli, hogy Brucella-fertőzöttséget bakteriológiai és/vagy szerológiai vizsgálattal az északi és a déli félteke tengereiben és óceánjaiban élő, a Cetek (Cetacea) és az Úszólábúak (Pinnipedia) rendjébe tartozó, különböző emlősfajokban állapítottak meg. A tengeri emlősökből eddig izolált Brucella-törzsek összehasonlító vizsgálatai azt mutatták, hogy azok a korábban leírt Brucella maris sp. nov. helyett legalább két új fajba, úgymint Brucella cetaceae sp. nov. és Brucella pinnipediae sp. nov. sorolhatók. Ezek az újonnan felismert Brucella-fajok az embert is megbetegíthetik, amelyről a közelmúltban már beszámoltak.
A tengeri emlősök Brucella-fertőzöttsége miatt veszélyeztetettek lehetnek az állatorvosok, a zoológusok és a laboratóriumi dolgozók is. A szerző úgy véli, hogy a tengeri emlős eredetű humán brucellosist ugyanolyan zoonosisnak és bejelentendő fertőző betegségnek kell(ene) tekinteni, mint a szárazföldi emlősökben előforduló „klasszikus” Brucella-fajok okozta emberi megbetegedéseket.

Várnagy L.:
MADÁREMBRIÓTESZT ALKALMAZÁSA A XENOBIOTIKUMOK ÖKOTOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATÁBAN

A szerző egy vizsgáló eljárást ismertet, amely alkalmas a xenobiotikumok embriótoxikus, ezen belül teratogén hatásának megítélésére madárembriókban. A közlemény bemutatja az embrióban végzett eljárás előnyeit és hátrányait, valamint azokat a tojáskezelési, morfológiai, biokémiai, laboratóriumi diagnosztikai és analitikai kémiai módszereket, amelyek alkalmazása lehetővé teszi elsősorban a vegyi anyagok ökotoxikológiai tulajdonságainak meghatározását és a környezetvédelmi prevenciót.

Ózsvári L.:
AZ ÁLLATORVOSOK MOTIVÁCIÓI A KISÁLLATGYÓGYÁSZATBAN HASZNÁLT ANTHELMINTIKUMOK VÁLASZTÁSÁBAN

A szerző a kisállatgyógyászatban 2002-ben leggyakrabban használt 5 anthelmintikum (Cestal Plus, Drontal Plus, Kuma gél, Pratel és Stronghold) piaci versenyképességét vizsgálta. Munkája során a vevői igények megismerésére és kielégítésére helyezte a hangsúlyt, és elvégezte az egyes piaci versenytársak összehasonlító elemzését is. A cikk közlésének egyik célja a módszer bemutatása. A felmérés 2002-ben készült, így az akkori piaci viszonyokat tükrözi, amelyek már módosultak az eltelt időben (pl. cégfúziók, új készítmények). Másik célja a még forgalomban lévő termékekről kialakult állatorvosi vélemények közlése és elemzése. Eddig nem végeztek ilyen jellegű felmérést a magyar állatgyógyszerpiacon. A szerző a vevői igények feltárására kérdőíves megkérdezést végzett az állatorvosok körében, és az 5 versenytárs termék használati sorrendjét, használati gyakoriságát, a gyógyszerválasztás szempontjait és okait kutatta. Az eredmények alapján – 102 kérdőív feldolgozásával – a megkérdezett állatorvosok többsége (85,29%) használt Drontal Plust és a használati sorrendben is ez a termék állt első helyen, amit a Cestal Plus és a Pratel követett. Minőségi megítélése szintén a Drontal Plusnak volt a legjobb (4,70 átlagpontszám az 5 fokozatú skálán).