A 2005/7. szám tartalma

SZARVASMARHA
Zándoki R., Csapó J., Csapóné Kiss Zs., Tábori I., Zándoki B., Domokos Z., Tőzsér J.: Charolais tehenek colostrumának és átmeneti tejének makro- és mikroelemtartalma az ellés utáni héten / 387
Köcski L.: A termékenyítés utáni 12. napon végzett GnRH-kezelés vemhesülésre gyakorolt hatása tejhasznú tehenekben / 394

SERTÉS
Bajmócy E., Kecskés T., Bacsadi Á.: Salmonella Typhimurium által okozott enterocolitisjárvány sertésállományban / 399

BAROMFI
Horváth T., Palya V., Lomniczi B.: Vadvírus ürülésének vizsgálata baromfipestis ellen vakcinázott csirkéken. 2. Két recens járványtörzs ürülése különböző módon kétszer vakcinázott csirkékből / 404
Csuka Gy., Bárdos L., Ágota G.: Természetes antioxidáns anyagok (ß-karotin, E-vitamin és rozmaringőrlemény) adagolása az oxidált zsírok káros hatásainak kivédésére. Japán fürjekkel végzett modellkísérlet / 413

JUH
Fésüs L., Zsolnai A., Horogh G. P., Anton I.: A juhok surlókórja. 3. A priongenotípusok gyakorisága hús- és tejhasznosítású, valamint szapora hazai fajtáinkban / 422

KISÁLLAT
Pétsch M., Jakab Cs., Balka Gy., Vörös K., Manczur F.: Glomerulonephritis következtében kialakult pulmonalis thromboembolia kutyában. Esetismertetés / 428
Hübner, J.: Kérdések és válaszok a FIP-ről / 436

LABORDIAGNOSZTIKA
Szeredi L.: Leptospirák kimutatása immunhisztokémiai módszerrel formaldehidoldatban fixált és paraffinba ágyazott szervekben / 439

ÁLLÁSFOGLALÁS
Az állatok tudományos célra történő felhasználásáról (Bertók L.) / 444

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ
Csiszár Vilmos professzor állathigiéniai tevékenysége (Szovátay Gy.) /446

RENDEZVÉNYEK
Kómár-emléknap és szoboravatás / 393
A Magyar Állatorvosok Világszervezete (MÁVSZ) 17. találkozója (Szabadka, 2005. április 29–30.) (Szecsődi F.) / 393

KÖNYVISMERTETÉS
Farkas J. (szerk.): Állattenyésztési szótár (Visnyei L.) / 403

IN MEMORIAM
Dr. Éliás Béla (1936–2005) (Hornung E.) / 448

Zándoki R. – Csapó J. – Csapóné Kiss Zs. – Tábori I. – Zándoki B. – Domokos Z. – Tőzsér J.:
CHAROLAIS TEHENEK COLOSTRUMÁNAK ÉS ÁTMENETI TEJÉNEK MAKRO- ÉS MIKROELEMTARTALMA AZ ELLÉS UTÁNI HÉTEN

A szerzők a makro- és mikroelemtartalom változását követték nyomon a charolais tehenek colostrumában és átmeneti tejében az ellést követő héten. Vizsgálataikat 2002. (n=15 tehén) és 2003. (n=22 tehén) években végezték. A tehenektől közvetlenül az ellés után, majd 24, 48, 72 és 168 óra elteltével vettek colostrum-, ill. tejmintákat, kézi fejéssel. Az ásványi anyagokat atomabszorpciós spektrofotométerrel határozták meg. Az adatokat SPSS.10 programcsomaggal értékelték. Az év hatása (6, mindkét évben vizsgált egyed esetén) a legtöbb makro- és mikroelemre vonatkozóan szignifikánsnak bizonyult (P<0,05). Az ellés utáni napokban mindkét évben szignifikánsan csökkent a colostrum kalcium-, foszfor-, nátrium-, magnézium-, vas- és cinktartalma. A kálium volt az egyetlen ásványi anyag, melynek koncentrációja növekedett. A réztartalom változása nem mutatott határozott tendenciát, a mangántartalom pedig változatlan volt az ellés utáni héten. Az ellést követő 72. órára – a 2002-ben mért foszfortartalom kivételével – az ásványi anyagok aránya állandósult. A charolais tehenek első fejésű colostrumában megállapított makroelemkoncentrációk a korábban hazánkban vizsgált fajták közül (magyar tarka, limousin, blonde d’Aquitaine, angus) az angus fekete és vörös színváltozataiban mértekhez álltak a legközelebb, a mikroelemtartalom mindegyiküktől jelentősen különbözött.

Köcski L.:
A TERMÉKENYÍTÉS UTÁNI 12. NAPON VÉGZETT GnRH-KEZELÉS VEMHESÜLÉSRE GYAKOROLT HATÁSA TEJHASZNÚ TEHENEKBEN

A szerző két vizsgálatsorozatban (n=106, ill. n=362) tejelő teheneket kezelt 50 µg GnRH-analóg készítménnyel (1,0 ml Gonavet, Veyx) a termékenyítést követő 11-13. nap között azért, hogy támogatva a sárgatest (CL) működését és progeszterontermelését, a vemhesülés valószínűségét növelje. A kontrolltehenekhez (n=104, ill. n=440) viszonyítva a kezelt állatok az első kísérletben 10,6%-kal (p<0,05), a második kísérletben 7,2%-kal (p<0,05) jobban vemhesültek. A fogamzási arány növekedése kifejezett volt az elsőborjasoknál (13,2%, p<0,01) és a megismételt kezeléseknél (18,7%, p<0,01). Lényeges (p<0,05) volt a különbség a vemhesülés arányában az első (főként a korai) és a második inszeminálásoknál, viszont nem javultak az eredmények többször ellett teheneknél, valamint a harmadik és további termékenyítések esetében. A szerző nagyobb állatlétszámnál és hosszabb időszakon keresztül ajánlja alkalmazni ezt az egyszerű, de hatékony beavatkozást.

Bajmócy E. – Kecskés T. – Bacsadi Á.:
SALMONELLA TYPHIMURIUM ÁLTAL OKOZOTT ENTEROCOLITISJÁRVÁNY SERTÉSÁLLOMÁNYBAN

A sertés salmonellosisai közül a magyarországi szakirodalom csaknem kizárólag az S. Choleraesuis által okozott malacparatyphusszal, valamint az S. Typhisuis által okozott sertéstyphusszal foglalkozik. Az OÁI Debreceni Állat-egészségügyi Intézetében viszont az elmúlt 2–3 évben rendszeresen diagnosztizálják a paratyphustól eltérő kórképet, az S.Typhimurium által okozott enterocolitist.
Az S. Typhimurium okozta enterocolitis egy esetben, egy nagyüzemi sertésállományban rendkívül súlyos, járványos formában lépett fel. Sárga, vízszerűen híg hasmenés volt a legjellemzőbb klinikai tünet. Néhány esetben a hasmenés véres jelleget öltött. A betegség a 3,5–6 hónapos hízókat érintette. A hízósertések között a morbiditás megközelítette a 100%-ot és 20–25 nagy súlyú hízósertés hullott el.
A kórbonctani vizsgálat során álhártyás, necroticus enterocolitist és typhlitist figyeltek meg. A bélcsatornából és a bélfodri nyirokcsomóból minden esetben S. Typhimuriumot tenyésztettek ki. Az elkülönítő kórjelzés során a szóba jöhető egyéb betegségeket kizárták.
A járvány kb. 2 hét alatt zajlott le. Az első megbetegedéseket követő néhány nappal S. Typhimurium által okozott salmonellosisban egy hizlaldai dolgozó is megbetegedett.

Horváth T. – Palya V. – Lomniczi B.:
VADVÍRUS ÜRÜLÉSÉNEK VIZSGÁLATA BAROMFIPESTIS ELLEN VAKCINÁZOTT CSIRKÉKEN. 2. KÉT RECENS JÁRVÁNYTÖRZS ÜRÜLÉSE KÜLÖNBÖZŐ MÓDON KÉTSZER VAKCINÁZOTT CSIRKÉKBŐL

Szerzők természetes fertőzést szimuláló kontaktfertőzés során vizsgálták két recens távol-keleti baromfipestisvírus- (NDV-) törzs terjedését különböző módon kétszer vakcinázott csirkék között. Az első vakcinázást minden esetben egy lentogen vakcinatörzzsel (B-vakcinával) végezték a conjunctiva és az orr nyálkahártyájára applikálással, amit 3 hét múlva egy második vakcinázás követett. Ez egy másik lentogen vakcina (A-vakcina) volt, vagy a mesogen H-vírus (a szárnyredőbe oltva), vagy egy inaktivált vakcina (im. applikálva). A kétszer immunizált SPF-csirkéket egy recens dél-koreai törzzsel fertőzték kontakt úton, míg az ugyanígy immunizált brojlercsirkéket egy indonéziai járványvírussal. Annak ellenére, hogy a második oltás hatására emelkedtek a hemagglutinációt gátló (HAG) ellenanyag-szintek, az egyszer és kétszer vakcinázott csirkék vírusürítése között alig volt különbség (1. és 2. táblázat). Az SPF-csirkék 80%-a, míg a brojlerek 100%-a, átlagban 3, ill. 4 napon át ürítette a vírust. Az, hogy a fertőzés intenzitása a brojlerekben nagyobb volt, mint az SPF-csirkékben, feltehetően annak is tulajdonítható, hogy azok az első vakcinát még a keltetőben kapták, viszonylag magas maternalis ellenanyagszint jelenlétében. A különböző módon vakcinázott csoportokban az ürített vírus titerei ugyan legalább 10–100-szor voltak alacsonyabbak a negatív kontrollokhoz képest, de a vírus megjelenésének idejében és az ürítés tartamában nem volt lényeges különbség (2. ábra). Mivel az állatoknak csak egy részében észleltek átmeneti és enyhe légzőszervi tüneteket, kétnaponkénti testtömegméréssel követték az egészségi állapot alakulását. A 4-hetes megfigyelési periódus alatt a csirkék egy részének ugyan 2–4 napig csökkent a testtömege (1. és 2. táblázat), a csoportátlagok azonban normális gyarapodásra utalnak (1/a. és 1/b. ábra).

Csuka Gy. – Bárdos L. – Ágota G.:
TERMÉSZETES ANTIOXIDÁNS ANYAGOK (BÉTA-KAROTIN, E-VITAMIN ÉS ROZMARINGŐRLEMÉNY) ADAGOLÁSA AZ OXIDÁLT ZSÍROK KÁROS HATÁSAINAK KIVÉDÉSÉRE. JAPÁN FÜRJEKKEL VÉGZETT MODELLKÍSÉRLET

Szerzők kísérletükben vizsgálták az oxidált zsír etetésének káros hatását, s mérték néhány természetes antioxidáns szerepét e hatás kivédésében japán fürjekben. A kísérleti csoportok alaptakarmányát friss és oxidált tyúkzsírral, valamint természetes antioxidánsokkal (E-vitamin, béta-karotin, ill. rozmaringőrlemény) egészítették ki. Megállapították, hogy a kezelések hatására jelentősen különbözött a test és egyes szervek tömege, valamint a tojástermelés. A vér élettani alapértékei közül a hematokrit és hemoglobin, az összfehérje és az albumin koncentrációja nem változott jelentősen. Szignifikáns eltérések voltak a plazma összkoleszterin- és trigliceridkoncentrációjában, A retinol és a palmitát észtere növekedett a vérben, az E-vitamin-szint viszont csökkent a zsírkiegészítéskor. A tojásban és a vérben a kis sűrűségű lipoprotein (VLDL) szintje nem változott. Az oxidált zsír etetésekor az oxidált-LDL-frakció csökkent. Az oxidált zsírt fogyasztó csoport állatainak vérében, tojásában és hasűri zsírjában a tiobarbitursav-reaktív anyagok szintje megnőtt és a vizsgált antioxidánsok szintje csökkent. A vérplazmában a FRAP (ferric reducing ability of plasma) értéke a rozmaring- és a béta-karotin-kiegészítéskor nőtt. A károsító hatások kivédésében leghatékonyabb az E-vitamin volt. A takarmányok zsírral történő kiegészítésekor az E-vitamin-adagolás minden esetben javasolt, mivel az, javítva az élettani paramétereket, ezzel a termelést, valamint az emberi fogyasztásra szánt termék minőségét is.

Fésüs L. – Zsolnai A. – Horogh G. P. – Anton I.:
A JUHOK SURLÓKÓRJA. 3. A PRIONGENOTÍPUSOK GYAKORISÁGA HÚS- ÉS TEJHASZNOSÍTÁSÚ, VALAMINT SZAPORA HAZAI FAJTÁINKBAN

A szerzők a hazánkban tenyésztett 8 húshasznosítású (magyar merinó, 450; német húsmerinó, 312; landschaf merinó, 63; német feketefejű húsjuh, 65; suffolk, 81; texel, 109; ile de france, 53; charollais, 129), 3 tejelő (lacaune, 121; brit tejelő, 72; awassi, 62), valamint 2 szapora (booroola, 46; szapora merinó, 59) juhfajta priongenotípusát határozták meg. Az ARR allél gyakorisága húshasznú fajtákban 21,05 és 69,81% között mozgott, a többi fajtában általában alacsonyabb értékeket kaptak: 35,85–58,47%. Az R1 rizikócsoport gyakorisága ennek megfelelően alakult. A VRQ allél hiányzik (brit tejelő, booroola merinó, szapora merinó) vagy nagyon ritkán fordul elő, de az ile de france, texel és charolais fajtákban viszonylag gyakori. Az ARQ gyakorisága két fajta kivételével (brit tejelő, ile de france) általában nagy (31,19–73,02%). A vonatkozó EU-rendeletekben támasztott követelményeknek megfelelően, a felmérésben kapott adatok alapján, tenyésztési programot dolgoztak ki az ARR allél gyakoriságának növelése és a VRQ+ARQ allélok gyakoriságának csökkentése céljából.

Pétsch M. – Jakab Cs. – Balka Gy. – Vörös K. – Manczur F.:
GLOMERULONEPHRITIS KÖVETKEZTÉBEN KIALAKULT PULMONALIS THROMBOEMBOLIA KUTYÁBAN. ESETISMERTETÉS

A szerzők ismertetik egy 10,5 éves belga juhász kutya esetét. Az állatban glomerulonephritis következtében pulmonalis tromboembolia alakult ki, amelyet ultrahangvizsgálattal állapítottak meg. Az esetismertetés magában foglalja a klinikai tüneteket, a laboratóriumi vizsgálatok adatait, a mellkas röntgenleletét, a szív- és hasi ultrahang-vizsgálati leletet, az EKG-leletet, valamint a kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok eredményét.
A szerzők összefoglalják a pulmonalis thromboembolia előfordulását, kórfejlődését, tüneteit és gyógykezelését kutyában, különös tekintettel a fehérjevesztéses glomerulopathia szövődményeként kialakult esetekre.

Szeredi L.:
LEPTOSPIRÁK KIMUTATÁSA IMMUNHISZTOKÉMIAI MÓDSZERREL FORMALDEHIDOLDATBAN FIXÁLT ÉS PARAFFINBA ÁGYAZOTT SZERVEKBEN

A szerző leptospirák immunhisztokémiai módszerrel történő kimutatását írja le vetélt sertés magzatokból származó, formaldehidoldatban fixált és paraffinba ágyazott szövetmintákban. Az ily módon megfestett metszetek már kis nagyításon, gyorsan és nagy biztonsággal elbírálhatók. Az eljárás az irodalmi adatokkal összhangban érzékenyebbnek bizonyult az ezüstimpregnációs eljáráshoz képest. A reakció során alkalmazott és a kereskedelmi forgalomban beszerezhető hiperimmun nyúlsavó 14 különböző Leptospira szerovariánssal reagálva, valamennyi fontosabb Leptospirát kimutatja, és így alkalmas háziállataink Leptospira okozta fertőzéseinek gyors és specifikus post mortem kimutatására.