A 2005/6. szám tartalma




SZARVASMARHA
Bálint Á., Kiss I., Belák S.: A molekuláris módszerek alkalmazása a szarvasmarha vírusos hasmenése diagnosztikájában és a betegség elleni védekezésben / 323

SERTÉS
Donkó T., Kovács M., Magyar T.: A sertés torzító orrgyulladásának hatása a testtömeg-gyarapodásra. Irodalmi áttekintés. 1. Megfigyelések a betegséggel érintett állományokban / 330

JUH
Hajtós I., Makkai I., Fodor L., Makrai L.: Sajtos nyirokcsomó-gyulladás (pseudotuberculosis) észak-magyarországi juhállományban / 339

BAROMFI
Farkas R., Fejes P.: A madártetűatka (Dermanyssus gallinae) hazai előfordulásával kapcsolatos megfigyelések / 348

KISÁLLAT
Jensen, J., Müller, E., Daugschies, A.: Kutyák ízeltlábúak okozta betegségei Görögországban, tekintettel a kedvencállat-turizmusra / 356
Koch, A., Koch, U., Vetrella, I., Koch, H.: Kutyák rágóizom-gyulladása / 363

PARASITOSIS
Farkas R., Szeidemann Zs., Majoros G.: A szopós malacok Isospora suis (Apicomplexa: Eimeriidae) okozta fertőzöttsége. Irodalmi áttekintés és saját vizsgálatok / 368

TOXIKOLÓGIA
Sályi G., Fazekas B., Gaálné Darin E., Fazekas G.: A vadon élő állatok, elsősorban a védett madarak növényvédőszer-mérgezései, különös tekintettel a karbofurán okozta kártételre / 376

Bálint Á. – Kiss I. – Belák S.:
A MOLEKULÁRIS MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A SZARVASMARHA VÍRUSOS HASMENÉSE DIAGNOSZTIKÁJÁBAN ÉS A BETEGSÉG ELLENI VÉDEKEZÉSBEN

A szarvasmarha vírusos hasmenése (bovine viral diarrhoea – BVD) diagnosztikájában és a betegség elleni védekezésben egyre inkább teret hódítanak a modern molekuláris módszerek. A klasszikus polimeráz láncreakciót (PCR) már több mint tíz éve alkalmazzák a vírus kimutatására. A napjainkban egyre inkább elterjedő valós idejű (real-time) PCR a diagnosztikát még gyorsabbá és objektívebbé teszi, valamint teljesen automatizált rendszerek kialakításához vezethet. A PCR legnagyobb hátránya, hogy összetett multiplex rendszerek kialakítását nem engedi meg. Ezt a nukeinsavhibridizáción alapuló microarray (DNS-csip) módszerek teszik majd lehetővé, de ezek érzékenysége ma még elmarad a hagyományos módszerekétől. A probléma megoldását jelenthetik a legújabb, még fejlesztés alatt álló padlock probe és proximity ligation módszerek, melyek összekapcsolják a PCR-t és a microarray tecnikát. A molekuláris módszerek nem csak a diagnosztikában használatosak, hanem lehetővé teszik a járványtani nyomozást. A szerzők rövid betekintést engednek a BVD-vel kapcsolatos molekuláris járványtan egyes svédországi és magyarországi fejezeteire. Végül említést tesznek a vakcinák használata nélküli védekezés molekuláris módszereinek alkalmazásáról, azaz a perzisztensen fertőzött (PI) állatok felismeréséről, valamint a hagyományos oltóanyagok előnyeit ötvöző és hátrányait kiküszöbölő új generációs rekombináns vakcinák kifejlesztésével kapcsolatos eddigi eredményekről.

Donkó T. – Kovács M. – Magyar T.:
A SERTÉS TORZÍTÓ ORRGYULLADÁSÁNAK HATÁSA A TESTTÖMEG-GYARAPODÁSRA. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 1. MEGFIGYELÉSEK A BETEGSÉGGEL ÉRINTETT ÁLLOMÁNYOKBAN

A sertések torzító orrgyulladása (TO) régóta ismert betegség, melynek a testtömeg-gyarapodásra gyakorolt hatása kezdetektől foglalkoztatja a sertés-egészségügyi szakembereket, mégsem alakult ki egységes álláspont a betegség okozta kártétel mértékéről és az azt befolyásoló tényezők jelentőségéről. Számos vizsgálat alapján a TO okozta testtömeggyarapodás-csökkenés akár a 28%-ot is elérheti, több esetben azonban nem tudták kimutatni a betegség termeléscsökkentő hatását. Természetes fertőzés esetén az eredményt gyakran befolyásolják különböző környezeti és üzemeltetési tényezőkre visszavezethető hatások.
Jelen dolgozat ezt a kérdéskört foglalja össze a témában megjelent jelentősebb közlemények bemutatásával és értékelésével, rámutatva a fellelhető ellentmondások lehetséges okaira.

Hajtós I. – Makkai I. – Fodor L. – Makrai L.:
SAJTOS NYIROKCSOMÓ-GYULLADÁS (PSEUDOTUBERCULOSIS) ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI JUHÁLLOMÁNYBAN

A szerzők 2003 júniusában, egy kis létszámú juhállományban, a 2–5 éves anyajuhok között 9,5%-os morbiditással járó olyan megbetegedést észleltek, amely a fej különböző nyirokcsomóinak diónyi-tojásnyi megnagyobbodásában és gennyes beolvadásában nyilvánult meg. A kórosan elváltozott nyirokcsomók váladékából színtenyészetben virulens, nitrát-negatív („juh/kecske”) biotípusú Corynebacterium pseudotuberculosis törzseket izoláltak, amelynek alapján az állományban a sajtos nyirokcsomó-gyulladás (pseudotuberculosis) előfordulását igazolták. A beteg anyajuhok kórosan elváltozott nyirokcsomóinak sebészi, antiszeptikus, valamint helyi és parenteralis antibiotikumos gyógykezelésével elérték, hogy a betegség megállapítását követő egy év elteltével az állományban újabb megbetegedések már nem fordultak elő. Hangsúlyozzák, hogy a tenyészjuhok és a tenyésznövendékek vásárlásakor meg kell követelni a származási állomány e betegségtől való (klinikai tünet) mentességét is. Felhívják a figyelmet arra, hogy a C. pseudotubeculosis az embert is megbetegítheti és e fertőzés gyakran foglalkozási eredetű zoonosis.

Farkas R. – Fejes P.:
A MADÁRTETŰATKA (DERMANYSSUS GALLINAE) HAZAI ELŐFORDULÁSÁVAL KAPCSOLATOS MEGFIGYELÉSEK

Három battériás és egy mélyalmos árutojás-előállító gazdaságban alig tható, vörös színű élősködők okozta fertőzöttséget vizsgálták a szerzők szabad szemmel, kézi nagyítóval, valamint kartonpapírból készült, 100X70X3 mm-es méretű csapdák kihelyezésével. A rendszeresen végzett vegyszeres védekezés ellenére a négy gazdaságban madártetűatka (Dermanyssus gallinae) (DeGeer) fordult elő. Két helyen a tojótyúkok közelében, a fémből készült lemezeken és fémpálcákon helyeződtek az atkák szabad szemmel is látható csoportjai. A másik két gazdaságban a kihelyezett csapdákban fordultak elő a faj egyedei. Egy fertőzött teremben három készítmény (Insecticide 2000, Neostomosan A.U.V. és Frontline spray) atkaellenes hatását vizsgálták a szerekkel kezelt csapdák segítségével. A piretroid hatóanyagú Insecticide 2000, ill. Neostomosan A.U.V. 0,5%-os vizes oldatát tartalmazó csapdákban kevesebb atka volt, mint a csapvízzel kezelt kontrollokban. A legtöbb élősködő a fipronilos (Frontline spray) csapdákban fordult elő. A szerzők a különféle vegyszerrel végzett atkairtás hatástalanságának az okait és a hatékonyabb védekezés lehetőségeit is tárgyalják.
A vizsgálatok eredményei, valamint a személyes információk alapján a madártetűatka okozta fertőzöttség növekvő problémát okoz a hazai baromfitartásban.

Farkas R. – Szeidemann Zs. – Majoros G.:
A SZOPÓS MALACOK ISOSPORA SUIS (APICOMPLEXA: EIMERIIDAE) OKOZTA FERTŐZÖTTSÉGE. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS SAJÁT VIZSGÁLATOK

A szerzők először összefoglalják a szopós malacok coccidiosisát okozó Isospora suisszal kapcsolatos ismereteket. Ezt követően ismertetik saját vizsgálataikat, amelynek a célja az volt, hogy adatokat szerezzenek a parasitosis hazai prevalenciájáról és földrajzi előfordulásáról. Kis, közepes és nagy létszámú, összesen 81 állományból származó bélsárminták parazitológiai vizsgálatára került sor az elmúlt két évben. A bélsármintákat a fiaztatók 10–20 napos korú olyan almaiból gyűjtötték, ahol egy vagy több malacnál és/vagy az almok környezetében hasmenés jeleit lehetett látni. Az almonkénti, ún. vegyes bélsármintákat 3–5 malac végbeléből gyűjtötték és/vagy a kutrica taposórácsán, padozatán, pihenőlapján talált, frissen ürített bélsarat szedték össze. Állományonként 3–49 alom vizsgálatára került sor. Két telepen 98 szoptatós kocától egyedi bélsármintákat gyűjtöttek.
A 1012 alomminta közül 142-ben (14%) fordultak elő az Isospora suis sporulált oocystái. Eimeria-faj okozta fertőzöttséget nem találtak. A 98 kocától gyűjtött bélsárminták oocystát nem tartalmaztak. A 81 állomány közül 36 (44,4%) volt fertőzött, amelyeket az ország különféle részein tartottak. A fertőzött minták aránya telepenként 10–90% között változott. Isosporosist az év különböző időszakában diagnosztizáltak, de az egyes évszakokban gyűjtött minták fertőzöttsége között lényeges különbség nem mutatkozott. A battérián és a hagyományosan tartott malacok fertőzöttsége számottevően nem tért el egymástól. A fertőzöttnek talált almokban egy-két, olykor 6–8 malacnál fordult elő hasmenés. Ezeknél gyakori volt a hígan folyó, sárga színű bélsár ürítése, amely vért nem tartalmazott. A hasmenés tüneteit mutató malacok többsége élénk volt, társaival játszott és rendszeresen szopott. Hányásra utaló tüneteket nem észleltek.

Sályi G. – Fazekas B. – Gaálné Darin E. – Fazekas G.:
VADON ÉLŐ ÁLLATOK, ELSŐSORBAN VÉDETT MADARAK NÖVÉNYVÉDŐSZER-MÉRGEZÉSEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KARBOFURÁN OKOZTA KÁRTÉTELRE

A szerzők 5 év alatt (2000–2004) 19 esetben, 22 vadon élő állatfaj (103 egerészölyv, 7 gatyás ölyv, 8 réti sas, 11 barna rétihéja, 1 fakó rétihéja, 11 holló, 1 gyöngybagoly, 1 vetési varjú, 1 szajkó, 3 szarka, 200 pajzsos cankó, 2 daru, 6 nagykócsag, 4 szürke gém, 127 dankasirály, 1 erdei pinty, 7 nyest, 1 vadmacska, 1 molnárgörény, 4 róka, 4 őz és 5 szarvas) 508 egyedének növényvédő szerek okozta mérgezését állapították meg. A mérgezések nagyobb része természetvédelmi szempontból védett területeken – nemzeti parkokban – történt. Az elhullott állatok környezetében 10 esetben növényvédő szerrel „kezelt” csalétket („preparált” csirkefejet, őz-, malac-, hal- és tyúktetemet, tojást, vágóhídi hulladékot) is találtak. A hullák kórtani vizsgálata során mérgezésre mindössze gyanút keltő elváltozásokat állapítottak meg. A mérgezést okozó növényvédő szereket a hullák gyomor-, begy-, zúzógyomor-tartalmában és a zsigeri szerveiben, ill. a csalétkekben MS és NP detektorokkal felszerelt gázkromatográffal végzett analízissel határozták meg. A mérgezést 14 esetben karbofurán, 2–2 esetben forát, ill. terbufosz, 1–1 alkalommal diazinon, klórfacinon és endoszulfán okozta. A mérgezésben elhullott állatok nagy része védett állat volt, amelyek eszmei értéke több millió forint. A méreggel „kezelt” csalétkeket vélhetően rókák és más dúvadak irtása céljából helyezték ki, de a körülmények esetenként felvetik a vadon élő védett madarak szándékos mérgezésének gyanúját is. Néhány eset elemzésének eredménye arra enged következtetni, hogy a védett madarak ún. másodlagos mérgezése az előírás szerinti növényvédelmi kezelés esetén is bekövetkezhet, amikor a ragadozó madarak az elpusztult vagy menekülni képtelen kisrágcsálókat, rovarokat, férgeket fogyasztják el. Az ismertetett esetek arra világítanak rá, hogy a csalétkek kellően át nem gondolt és különben is tiltott kihelyezése súlyos természeti kárt okozhat.