A 2005/5. szám tartalma




LÓGYÓGYÁSZAT
Glávits R., Pálfi V., Tóth A.: Koleszteringranuloma (ún. plexus cholesteatoma) előfordulása lóban. Esetismertetés / 259

SZARVASMARHA
Bálint Á., Kiss I., Belák S.: Újabb ismeretek a szarvasmarha vírusos hasmenése kórokozójának (BVDV) molekuláris biológiájáról. Irodalmi összefoglaló / 265

SERTÉS
Süveges T.: Pneumoconiosis sertésekben / 271

KISÁLLAT
Henke, J., Eissner, B., Erhardt, W.: Pre-, intra- és posztoperatív sürgősségi esetek. Rizikópáciensek, sokk és utóalvás narkózisban / 277
Olivry, Th.: A ciklosporin alkalmazása a kisállat-bőrgyógyászatban / 283

ZOONOSIS
Földvári G., Farkas R.: A Dermacentor reticulatus (Acari: Ixodidae) kullancsfajjal kapcsolatos irodalmi áttekintés és újabb ismeretek a hazai előfordulásáról / 289

ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
Biró K., Horváth Zs., Biacs P.: Az Európai Unió élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó gyors vészjelzési rendszere / 299

MÉHÉSZET
Békési L.: A genetikailag módosított (GM) növények és a mézelő méh (Apis mellifera). Irodalmi összefoglaló / 307

FOGALOM ÉRTELMEZÉS
Élelmiszer-higiénia – élelmiszer-biztonság. 2. Követelmények – felelősség (Kovács J., Szieberth I.) / 314

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ
Egy’s más a szalámiról (Havas F.) / 318

KÖNYVISMERTETÉS
Gabrich, K., Zwart, P.: Kedvencállatok betegségei (Beregi A.) / 276
Mische, R.: Állatgyógyászati citológiai praktikum (Kováts J.) / 276

IN MEMORIAM
Dr. Sándor István (1923–2004) (Jávorka L.) / 316
Dr. Soós Pál (1926–2005) (Flink F.) / 316
Gábor Iván (1935–2004) (Cserey Lné) / 317

Glávits R. – Pálfi V. – Tóth A.:
KOLESZTERINGRANULOMA (ÚN. PLEXUS CHOLESTEATOMA) ELŐFORDULÁSA LÓBAN. ESETISMERTETÉS

Szerzők egy nyolcéves arab telivér kancában, az oldalsó agyvelőkamrák érfonataiban szimmetrikusan növekedő és egyre gyakrabban, ill. súlyosabban jelentkező idegrendszeri tüneteket okozó koleszteringranulomákat (plexus cholesteatomákat) állapítottak meg.
A kanca kondíciója több hónap óta romlott annak ellenére, hogy takarmány- és vízfogyasztása rendes volt. Az utolsó hónapban az állat mozgása és viselkedése megváltozott. Mozgása lelassult és bizonytalanná vált. Az istállóból ki- és behajtáskor egy személy vezette, egy pedig ösztökélte. Gyakran nekiment a karám falának, ijedősen vagy apatikusan viselkedett.
A kórbonctani vizsgálat során az oldalsó agyvelőkamrai érfonatok (plexus chorioideus ventriculi lateralis) egy-egy kisebb tyúktojásnyi méretű, ovális alakú, szívósan tömött tapintatú, finoman dudorzatos felületű, szürkésbarnás daganatszerű képletet foglaltak magukba (1. ábra), amelyek az agykamra üregében szabadon elmozdíthatóak voltak és a plexus szöveteivel függtek össze (2. ábra). A képletek metszéslapján kötőszövetes sövények és közöttük hosszúkás, kristályszerű képletek mutatkoztak. Az agyvelő oldalsó kamrái következményesen kitágultak, és a környező agyvelőrészek sorvadtak.
Szövettani vizsgálattal változó (200–800 μm) vastagságú, kollagénrostos kötőszöveti tokkal határolt, és 15–130 μm széles kötőszöveti sövények által rekeszes szerkezetűre osztott struktúrát lehetett felismerni (3. ábra), amelynek üresen maradt rései a kioldódott koleszterintáblák helyét jelzik. Festetlen natív készítményben, polarizációs mikroszkópos vizsgálattal a koleszterintáblák kettősen fénytörő tulajdonságot mutattak.
A laboratóriumi vizsgálatok negatív eredményei alapján, a veszettség mellett a differenciáldiagnosztikai szempontból szóba jöhető bornai betegséget és a fumonizin-B1 mikotoxin okozta agyvelőlágyulás (leukoencephalomalacia) elhúzódó formáját is kizárták.

Bálint Á. – Kiss I. – Belák S.:
ÚJABB ISMERETEK A SZARVASMARHA VÍRUSOS HASMENÉSE KÓROKOZÓJÁNAK (BVDV) MOLEKULÁRIS BIOLÓGIÁJÁRÓL. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A szarvasmarha vírusos hasmenése vírusának (bovine viral diarrhoea virus – BVDV) fontosabb jellemzőiről hat évvel ezelőtt jelent meg az utolsó átfogó tanulmány a MÁL hasábjain. Az elmúlt időszakban, köszönhetően az intenzív molekuláris biológiai kutatásoknak, ismereteink a BVDV-t illetően nagymértékben kibővültek. A pestivírusok rendszertani besorolása jelentősen megváltozott, valamint a BVDV genetikai heterogenitása jóval nagyobb fokúnak bizonyult, mint előzőleg gondoltuk, és ez nehézségeket okozhat a betegség elleni védekezésben. A szerzők röviden írnak a vírusgenom egyes, replikációért felelős szakaszainak vizsgálatával kapcsolatos újdonságokról, az attenuálás lehetőségeiről, valamint a citopatogenitás genomiális és sejtbiológiai alapjairól. Szó esik a hazai citopatogén (cp) BVDV-izolátumok vizsgálatainak eredményeiről, melyek hasznosak lehetnek a citopatogenitás mechanizmusának pontosabb megismeréséhez, valamint bizonyítják egy élővírusos vakcina használata kapcsán a molekuláris vizsgáló módszerek létjogosultságát a vakcina-ellenőrzésben. A szerzők részletezik továbbá a két biotípus eltérő kórfejlődését, mely bizonyítja, hogy a nem citopatogén (ncp) biotípus a BVDV gazdafajhoz történt tökéletes adaptációja. Az új ismeretek hozzájárulhatnak a kórokozó életciklusának megértéséhez, a BVDV gyorsabb és érzékenyebb kimutatásához, továbbá a betegség elleni sikeresebb védekezéshez.

Süveges T.:
PNEUMOCONIOSIS SERTÉSEKBEN

A szerző a szervezetre valamely káros ásványi anyagot tartalmazó por/homok belélegzése következtében kialakult pneumoconiosist állapított meg hízósertésekben. A hízószállások padozatára szórt, kristályos szerkezetű, vízben és alkoholban nem oldódó por/homok felkavarása és belélegzése a sertésekben fibrosissal kísért histiocytás-óriássejtes-granulomás interstitialis pneumoniát okozott. A légzőszervi elváltozások kialakításáért felelős anyag pontos kémiai összetételének meghatározására nem volt mód, kórtani hatását azonban a macrophagokban phagocytáltan jelenlévő, polarizációs mikroszkóppal nem egységes kristályos szerkezetetűnek bizonyuló anyag jelenléte és a jellegzetes hisztopatológiai elváltozások egyértelműen igazolták. A megállapítást alátámasztó elváltozásokat a szerző nyolc mikrofelvételen mutatja be.

Földvári G. – Farkas R.:
A DERMACENTOR RETICULATUS (ACARI: IXODIDAE) KULLANCSFAJJAL KAPCSOLATOS IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS ÚJABB ISMERETEK A HAZAI ELŐFORDULÁSÁRÓL

A szerzők áttekintik a kutya babesiosisát okozó Babesia canis vektoraként ismert Dermacentor reticulatus (syn. Dermacentor pictus) irodalmát. Összefoglalják a kullancsfaj nevezéktanával, ökológiájával, állat- és közegészségügyi jelentőségével kapcsolatos ismereteket.
Kutyákról (13 megye és Budapest 29 rendelőjében) és ún. dragging módszerrel terepről (8 megye és Budapest 18 helyszínén) gyűjtött kullancsokat határoztak meg. A babesiosis klinikai tüneteit mutató kutyák megfestett vérkeneteiben mikroszkóposan vagy a mélyhűtött vérmintákban polimeráz-láncreakció (PCR) segítségével babesiák jelenlétét vizsgálták. Az 577 kutyán talált 1777 kullancs között az I. ricinus után a D. reticulatus volt a leggyakoribb (708; 42,5%). Ez a faj a kullanccsal fertőzött ebek közel felén (283; 49,6%) fordult elő. Példányait az év minden hónapjában, a legnagyobb számban március–április, ill. szeptember–október között gyűjtötték. A 16 helyszínen talált 372 kullancs többsége (285; 76,6%) adult volt, ezek között is a D. reticulatus volt a második leggyakrabban előforduló faj (132; 46,3%).
A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a D. reticulatus földrajzi előfordulása Magyarországon nagyobb, mint korábban tudott volt. Az eddig ismert élőhelyei mellett Dunántúl új körzeteiben, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád és Pest megyében, valamint Budapest számos kerületében találták meg a faj egyedeit. Befejezésül a szerzők a vektorfaj és a kutyababesiosis gyakoribb előfordulásának okait is tárgyalják.

Biró K. – Horváth Zs. – Biacs P.:
AZ EURÓPAI UNIÓ ÉLELMISZEREKRE ÉS TAKARMÁNYOKRA VONATKOZÓ GYORS VÉSZJELZÉSI RENDSZERE

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete létrehozta az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó uniós gyors vészjelző hálózatot (Rapid Alert System for Food and Feed – RASFF), melynek kijelölt magyar kapcsolattartó szerve a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal. A szerzők röviden áttekintik a RASFF működésének általános alapelveit, a lehetséges veszélyforrások körét és a rendszerbe érkező bejelentések egyes kategóriáit. Összefoglalják a 2004-es év első félévének különböző szempontok alapján feldolgozott adatait. Részletesen ismertetik az értesítésekben leggyakrabban előforduló mikrobiológiai, kémiai és biológiai szennyezők főbb csoportjait, az érintett élelmiszertermék-típusokat, valamint a kontamináció élelmiszer-biztonsági kockázatait.

Békési L.:
A GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT (GM) NÖVÉNYEK ÉS A MÉZELŐ MÉH (APIS MELLIFERA). IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A genetikailag módosított (GM) növények, bár szigorú szabályozás mellett, az EU országaiban is terjednek, így a méhek a megporzás felbecsülhetetlen értékű munkája során kapcsolatba kerülhetnek GM-anyagokkal. Ezek az anyagok elsősorban a GM-növények pollenjével jutnak be a kaptárba és a mézbe, aminek élelmiszer-biztonsági megítélése nem közömbös sem a méhészek, sem pedig a mézfogyasztók számára. A szerző a GM-növényekkel vegyes méhlegelőnek a méhekre és a méhészkedésre gyakorolt hatásáról, ill. a hagyományos és az organikus méztermelés jövőképéről megjelent legújabb irodalmi adatokat foglalja össze.