A 2005/4. szám tartalma

SZARVASMARHA
Stollár K.: Magyarország és az Európai Unió szerológiai vizsgálatokra vonatkozó jogszabályainak összehasonlítása négy betegség esetében / 195
Kálmán D., Jánosi Sz., Egyed L.: A Movár-vírus (bovine herpesvírus 4, BoHV-4) szerepe a szarvasmarha tőgygyulladásában. Másodközlés és irodalmi áttekintés / 201
 
SERTÉS
Deim Z., Dencső L., Biksi I., Ráczné M. Á., Glávits R.: Adatok a sertések dermatitis-nephropathia szindrómájának kóroktanához és kórfejlődéséhez / 207
 
PARAZITOLÓGIA
Rácz O. Z.: Újabb eredmények a halparazita nyálkaspórásfajok kutatásában. Irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok / 213
 
KISÁLLAT
Nagel, M.-L.: A kemoterápia komplikációi kutyákban / 223
 
ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
Laczay P.: Az Európai Unió új élelmiszer-higiéniai szabályozása: áttekintés / 227
 
ZOONOSIS
Sréter T., Széll Z., Varga I.: Az Echinococcus multilocularis és a Trichinella-fajok hazai és európai elterjedtsége – rövid helyzetkép az Európai Unió zoonosisok monitoringjával foglalkozó új irányelvei kapcsán / 235
 
KEDVENCÁLLAT
Gál J., Vincze Z., Jakab Cs., Ari Cs., Lefler K. K.: Multiplex nyeles fibroma homoki tigriscápa [Carcharias (Odontaspis) taurus] állkapcsán / 242
 
ÁLLATORVOS-TÖRTÉNELEM
Mészáros J.: Hutÿra–Marek–Manninger–Mócsy: „Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere” c. könyv létrejötte, diadalútja és az újabb kiadások megszűnése (az első kiadás centenáriuma alkalmából) / 246
 
ALMA MATER
Az Állatorvos-tudományi Kar új kisállatklinikájának építéséről és működéséről (Fodor L.) / 251
 
RENDEZVÉNYEK
Az Állatorvos-történeti Világszövetség 35. kongresszusa (Torino, 2004. augusztus 8–11.) (Kováts J.) / 254
Állatorvosi emléknap, Schwanner Jenő emlékülés (Székesfehérvár, 2004. december 9.) / 254
Mikotoxin szeminárium (Budapest, 2005. február 23.) / 254
 
KÖNYVISMERTETÉSEK
Day, M. J.: A kutya és a macska klinikai immunológiájának atlasza (Kováts J.) / 206
Kováts J.: Emlékezel? Magyar állatorvosok a II. világháborúban a nyugati hadszíntéren és egyéb visszaemlékezések (Visnyei L.) / 206
Mátray Á. (szerk.): Az ökológiai és alternatív állatgyógyászat alapjai (Visnyei L.) / 234
 
IN MEMORIAM
Dr DDr. h.c. Gyimóthy János (1936–2004) (Visnyei L.) / 255
 
Stollár K.:
MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ SZEROLÓGIAI VIZSGÁLATOKRA VONATKOZÓ JOGSZABÁLYAINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA NÉGY BETEGSÉG ESETÉBEN
 
A szerző bemutatja az Európai Unió és Magyarország jogszabályait a kérődzők négy betegségének – szarvasmarha-brucellosis, szarvasmarhák enzooticus leukosisa, szarvasmarhák fertőző rhinotracheitise, kiskérődzők brucellosisa – szerológiai vizsgálataira vonatkozóan.
A vizsgált négy betegség tekintetében országunk megítélése a juhok és kecskék brucellosisával kapcsolatban a legkedvezőbb. 2003-ban elfogadták Magyarország mentességét, így lehetővé vált a mentesség fenntartását biztosító ellenőrző vizsgálatok számának csökkentése.
Ugyan a szarvasmarha-állományok brucellosistól való mentességét 1985-ben hazánk bejelentette a Nemzetközi Járványügyi Hivatalnak, az EU ezt nem fogadta el, mivel az általunk végzett ellenőrző vizsgálatok száma és rendszere nem egyezik az EU előírásaival.
A szarvasmarhák enzooticus leukosisával és a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitisével szemben a hatályos magyar jogszabályok kötelező mentesítést írnak elő. A leukosismentesítés során az EU irányelvének megfelelő módon és számban történnek a vizsgálatok. Az IBR-mentesítés módját az EU jogszabályban nem szabályozza, de uniós támogatási igény esetén véleményezi a tagországok nemzeti mentesítési tervét. A szerző bemutatja a 4 betegség felderítésére az utóbbi 7 évben az egyik magyarországi diagnosztikai intézetben végzett vizsgálatok eredményeit.
 
Kálmán D. – Jánosi Sz. – Egyed L.:
A MOVÁR-VÍRUS (BOVINE HERPESVIRUS 4, BoHV-4) SZEREPE A SZARVASMARHA TŐGYGYULLADÁSÁBAN. MÁSODKÖZLÉS ÉS RÖVID IRODALMI ÁTTEKINTÉS
 
A Movár-vírus (bovine herpesvirus 4, BoHV-4) szarvasmarha-tőgygyulladásában játszott szerepének tanulmányozásához PCR-vizsgálatokat végeztek a szerzők egy 2000 egyedet számláló tehenészeti telepen. A tejmintákat a vírus-DNS kimutatására alkalmas nested PCR-rel tesztelték. 101 – Escherichia coli, Streptococcus uberis, ill. Staphylococcus aureus által okozott – bakteriális tőgygyulladásban szenvedő tehén 30–41%-a vírusfertőzöttnek bizonyult, míg 118 egészséges tőgyű tehén kevesebb, mint 6%-a adott pozitív eredményt a BoHV-4 kimutatása során. A 118 egészséges tehénnél követéses vizsgálatot végeztek egy teljes laktációs időszak alatt, 4,2%-uknál fordult elő klinikai, 25,42%-uknál szubklinikai tőgygyulladás. A laktációs idő végére a szarvasmarhák több, mint 90%-a ürített vírust a tejében, függetlenül a tőgy bakteriális állapotától. Nem találtak összefüggést a vírusürítés, a szomatikus sejtszám és a tőgy bakteriális állapota között. Vírus-DNS-t mutattak ki a tejcsatorna falából. Eredményeik arra utalnak, hogy közvetlenül a BoHV-4 nem okoz mastitist, és a folyamat elindításában sem játszik szerepet, de később, a tőgy bakteriális fertőződését követően, a reaktivált vírus replikálódni kezd a tőgy immunsejtjeiben vagy/és a tejcsatorna hámsejtjeiben és ezzel szerepet játszhat a mastitis súlyosabbá, elhúzódóbbá válásában. Ugyancsak új észlelés hogy a laktáció utolsó heteiben mastitisstátusuktól függetlenül a tehenek tejükkel üríteni kezdik a Movár-vírust. A tőgygyulladás a tejtermelés döntő fontosságú problémája, amelyben a BoHV-4 lehetséges hajlamosító tényezőként, ill. az elhúzódó tőgygyulladások másodlagosan megjelenő kórokozójaként játszhat szerepet.

Deim Z. – Dencső L. – Biksi I. – Ráczné M. Á. – Glávits R.:
ADATOK A SERTÉSEK DERMATITIS-NEPHROPATHIA SZINDRÓMÁJÁNAK KÓROKTANÁHOZ ÉS KÓRFEJLŐDÉSÉHEZ
 
A szerzők a sertések dermatitis-nephropathia szindrómájának (Porcine Dermatitis-Nephropathy Syndrome – PDNS) elhullott állatok elváltozott szerveit kórbonctani, kórszövettani módszerrel vizsgálták, majd a sertések circovírus-2 típusa (PCV-2) nukleinsavának jelenlétét in situ hibridizáció (ISH) segítségével tették láthatóvá. A PDNS-re utaló elváltozásokat mutató sertésekben a bőrben és a vesékben, esetenként a tüdőben, a májban, a nyirokcsomókban, a lépben és az agyvelőben találtak a kórképre jellemző szöveti elváltozásokat. A bőrben lymphohistiocytás vasculitisszel, helyenként vérér-thrombotisatióvalés gennysejtes beszűrődéssel kísért gyulladást, a vesében heveny exsudativ glomerulonephritist és lymphohistiocytás interstitialis gyulladást, elhúzódó esetben pedig a tubulusok tágulatával, sorvadásával kísért vesefibrosist figyeltek meg. A tüdőben és a májban lymphohistiocytás gyulladás, az agyvelőben esetenként gócos, nem gennyes vasculitis, a nyirokszervekben lymphocytadepletio volt a jellemző elváltozás. A PCV-2 nukleinsava ISH-módszerrel a lymphocyták és a histiocyták (macrophagok) citoplazmájában volt megfigyelhető, de emellett a bőr vérereinek endothelsejtjeiben, a vesetestecskék, a Bowman-tok parietalis és visceralis falának epithelsejtjeiben is kimutatták.
 
Rácz O. Z.:
ÚJABB EREDMÉNYEK A HALPARAZITA NYÁLKASPÓRÁSFAJOK KUTATÁSÁBAN. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS SAJÁT TAPASZTALATOK
 
A közleményben a szerző irodalmi áttekintést nyújt a nyálkaspórás parazitákkal foglalkozó kutatások legújabb nemzetközi és hazai eredményeiről, továbbá az elmúlt időszakban született saját tapasztalatait ismerteti.
 
Laczay P.:
AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ ÉLELMISZER-HIGIÉNIAI SZABÁLYOZÁSA: ÁTTEKINTÉS
 
Az Európai Bizottság 2000 januárjában meghirdetett élelmiszer-biztonsági reformtervének egyik kiemelt prioritásaként jelölte meg az élelmiszer-higiéniai szabályozás korszerűsítését, egyszerűsítését és egységesítését. Közel négyéves egyeztető munka után 2004 áprilisában elfogadták az új „higiénia csomag” három alaprendeletét, amelyek közül az első az általános élelmiszer-higiéniai szabályokat, a második az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó speciális higiéniai előírásokat tartalmazza, a harmadik pedig az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzéséről szól. Az új rendeletek közvetlenül hatályosak minden tagállamban, így Magyarországon is. Alkalmazásuk azonban csak 2006. január 1-jétől kötelező, azaz a felkészülés és a lehetséges, valamint szükséges kiegészítő nemzeti szabályozás megalkotására a tagállamok legalább 18 hónap időt kaptak. A szerző áttekintést ad az új szabályozás megalkotásának szükségességéről, az új jogszabályok felépítéséről, tartalmáról – kiemelve a fontosabb új elemeket –, valamint a magyarországi kihatásokról és teendőkről.
 
Sréter T. – Széll Z. – Varga I.:
AZ ECHINOCOCCUS MULTILOCULARIS ÉS A TRICHINELLA-FAJOK HAZAI ÉS EURÓPAI ELTERJEDTSÉGE – RÖVID HELYZETKÉP AZ EURÓPAI UNIÓ ZOONOSISOK MONITORINGJÁVAL FOGLALKOZÓ ÚJ IRÁNYELVE KAPCSÁN
 
A szerzők 2002 és 2004 között 502 vörös róka (Vulpes vulpes) fertőzöttségét vizsgálták az Echinococcus multilocularis és a Trichinella-fajok jelenlétére. Az E. multilocularis előfordulását – Heves megye kivételével – hazánk minden északi megyéjében megállapították. A megyék többségében a prevalencia alacsony (5–7%) volt, azonban Győr-Moson-Sopron és Nógrád megyében a parasitosis, úgy tűnik, hiperendémiás; e régióban a rókák 30, ill. 25%-a volt fertőzött. Alveolaris echinococcosist hazánkban eddig emberben még nem észleltek. A Trichinella britovi előfordulását Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyében állapították meg, az átlagos prevalencia rókákban 1% alatt volt. Vágóhídi húsvizsgálat során Trichinella-fertőzöttséget hazánkban 2000 és 2003 között sertésben háromszor találtak, azonban ugyanebben az időszakban 15 emberi trichinellosis esetről tudunk. A hazai eredmények tükrében a szerzők összefoglalják az E. multilocularis és a Trichinella-fajok európai elterjedtségével kapcsolatos legújabb ismereteket, amelyek alapján az Európai Parlament és a Tanács 2003/99/EC számú, zoonosisok és kórokozóik monitoringjával foglalkozó irányelvében az echinococcosis és a trichinellosis is a kötelezően monitorozandó betegségek kategóriájába került.
 
Gál J. – Vincze Z. – Jakab Cs. – Ari Cs. – Lefler K. K.:
MULTIPLEX NYELES FIBROMA HOMOKI TIGRISCÁPA [CARCHARIAS (ODONTASPIS) TAURUS] ÁLLKAPCSÁN
 
A szerzők egy 250 cm testhosszúságú, 150 kg-os, 2,5 éve akváriumban tartott, nőstény homoki tigriscápa [Carcharias (Odontaspis) taurus] hulláját vizsgálták. Az állat elhullása előtt három héttel izgatottan viselkedett, majd fokozatosan apatikussá vált, nem evett. A felső állkapcsán több, mogyorónyi méretű, tömött tapintatú, szürkésvörös színű, rövid nyélen ülő képletet találtak (1. ábra). A kórbonctani vizsgálat során talált kis mennyiségű, szalmasárga testüregi folyadékból Aeromonas hydrophila baktériumokat tenyésztettek ki. A gyomor nyálkahártyáján sok tűszúrásnyi vérzés volt. Kórszövettani vizsgálattal a daganatok egyes területei sejtekben gazdagok, bő vérellátásúak voltak, sok lekerekített, megnyúlt sejtmagvú fibroblastsejttel (2. ábra). Más területek sejtszegények voltak, szabálytalanul lefutó kollagénkötegekkel és érett, kihegyesedő magvú fibrocytákkal (3. ábra). A daganatok a cápa táplálkozását akadályozhatták, és a legyengült szervezetben másodlagos bakteriális fertőzés lépett fel, ami elhullással járt.
 
Mészáros J.:
HUTŸRA–MAREK–MANNINGER–MÓCSY: „SPEZIELLE PATHOLOGIE UND THERAPIE DER HAUSTIERE” C. KÖNYV LÉTREJÖTTE, DIADALÚTJA ÉS AZ ÚJABB KIADÁSOK MEGSZŰNÉSE (AZ ELSŐ KIADÁS CENTENÁRIUMA ALKALMÁBÓL)
 
100 évvel ezelőtt, 1905-ben jelent meg a világsikert megért F. Hutÿra – J. Marek: „Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere” c. kétkötetes könyv első német kiadása. Az első kötetet Hutÿra Ferenc írta a fertőző betegségekről, míg a másodikat Marek József a szervek betegségeiről. Az említett két szerzőtől további 5 német nyelvű kiadás jelent meg (1909, 1910, 1913, 1920 és 1922). Az 1938-ban megjelent 7. kiadásban a szerzők neve Manninger Rezsővel bővült, s e három szerző írta a 8. és 9. német kiadásokat is (1941, 1945). A 10. és 11. német kiadásban (1954, 1959) a szerzők között szerepel Mócsy János is.
A könyv megjelent 5 angol (1912, 1913, 1916, 1938, 1946), 3 olasz (1916, 1926, 1949), 3 spanyol (1920, 1968, 1973) kiadásban (esetenként több utánnyomással), 2 orosz (1910/1937, 1961/1963) kiadásban (több részletben), egy török (1937), egy alkalommal szerb (1949), lengyel (1962), kínaimagyar (tankönyvi változat), szlovák (1954), francia (1959/1960) és vietnámi (1962) kiadásban is, összesen 11 idegen nyelven.
A szerzők állandóan gondoskodtak a magyar gyakorló állatorvosok és egyetemi hallgatók részére írt tankönyvekről is, melyek nem a „nagy német” könyv rövidített változatai voltak, hanem szerkezetükben és tartalmilag is eltértek attól. E könyvet a mai utódok is folytatták.
Manninger Rezső és Mócsy János 1956–1964 között kiterjedt levelezést folytattak a német Fischer kiadóval a további kiadások lemondásáról, mert úgy gondolták, hogy a tudomány annyira specializálódott, hogy megállapításait egy szerző képtelen egy kötetben összefoglalni és a szerteágazó vélemények alapján saját álláspontot kialakítani.