A 2005/3. szám tartalma




SZARVASMARHA
Tőzsér J., Domokos Z., Bujdosó M., Wolcott, M. L.: Szarvalt és szarvatlan charolais tenyészbikajelölteken a hosszú hátizom területének és a far bőr alatti faggyúvastagságának értékelése real-time ultrahangkészülékkel / 131

SERTÉS
Ábrahám Cs., Weber M., Balogh K., Mézes M., Huszenicza Gy., Fébel H., Vadáné Kovács M., Szűcs E.: A szállítás és a pihentetés hatása a hízósertések egyes élettani és húsminőségi jellemzőire / 139

BAROMFI
Horváth T., Palya V., Lomniczi B.: Vadvírus ürülésének vizsgálata baromfipestis ellen vakcinázott csirkéken 1. Kontakt fertőzési rendszer kidolgozása / 146

MÉHEGÉSZSÉGÜGY
Csaba Gy.: A kis kaptárbogár, Aethina tumida Murray (Coleoptera: Nitidulidae) és elkülönítése a kaptárlakó hazai rovaroktól. Irodalmi áttekintés / 160

KISÁLLAT
Kohn, B.: A primer haemostasis zavarai – thrombocytopeniák és thrombocytopathiák / 171
Switzer, E., Nolte, I.: Kutyák és macskák diabetes mellitusának kórjelzése és gyógykezelése / 174

ÉLELMISZER-HIGIÉNA
Sas B., Süth M.: Az élelmiszerekben képződő szemikarbazid-maradékanyag mint a tiltott nitrofuráncsoportú nitrofurazon nem specifikus reziduummarkere / 178

TOXIKOLÓGIA
Várnagy L.: A toxikológiai követelmények változása a peszticidek magyarországi engedélyezésében (1964–2004) / 184

JUBILEUM
Dr. Stukovszky Jenő 80 éves (Flink F.) / 189

KÖNYVISMERTETÉS
Kassai T.: Szemenszedett bölcsességek / 170
Budras, K.-D., Fricke, W., Richter, R.: A kutya anatómiájának atlasza (Vörös K.) / 173

IN MEMORIAM
Dr. Berezvai Ferenc (1920–2004) (Surányi J.) / 190
Dr. Eglesz Dezső (1925–2004) (Bodolai Gy.) / 190
Dr. Oroszlán József (1931–2004) (Lővey L.) / 191
Dr. Méhesfalvi József (1942–2004) (Cséplő A.) / 191
Dr. Erich Kolb (Kutas F.) / 192

Tőzsér J. – Domokos Z. – Bujdosó M. – Wolcott, M. L.:
A SZARVALT ÉS SZARVATLAN CHAROLAIS TENYÉSZBIKAJELÖLTEKEN A HOSSZÚ HÁTIZOM TERÜLETÉNEK ÉS A FAR BŐR ALATTI FAGGYÚVASTAGSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSE REAL-TIME ULTRAHANGKÉSZÜLÉKKEL

A szerzők célja volt a Falco 100 (Pie Medical, 3,5 MHz-es mérőfejes) ultrahangkészülék kipróbálása a hosszú hátizom területének és a fartájék bőr alatti faggyúvastagságának (P8) mérésére. Vizsgálataikat charolais tenyészbikajelöltekkel 2004-ben az STV (sajátteljesítmény-vizsgálat) végén két csoportban végezték (1. szarvalt, n=13, 2. szarvatlan, n=23). Az állatokat mélyalmon, kis csoportban tartották, tömegtakarmányra (silókukorica-szilázs és széna) és abrakra alapozott takarmányozással. A Falco 100 ultrahangkészülékkel mérték a far bőr alatti faggyútartalmát és a hosszú hátizom vastagságát a 12–13. bordák között. A többváltozós F-érték a vizsgált tulajdonságokra nem volt szignifikáns. A specifikus hatások vizsgálata során igazolták, hogy a szarvatlanság nem volt hatással a fartájék bőr alatti faggyújának vastagságára, a hosszú hátizom területére és a herekörméretre sem. Az átlagértékek a következők voltak: P8 (szarvalt: 0,46±0,08 cm, szarvatlan: 0,47±0,14), a hosszú hátizom területe (szarvalt: 72,50±8,82 cm2, szarvatlan: 70,63±9,35 cm2) és a herekörméret (szarvalt: 36,5±2,86 cm, szarvatlan: 35,0±2,57). Hasonló szorosságú pozitív összefüggést számítottak mindkét csoport esetében az élőtömeg és a rostélyos becsült területe között (szarvalt: r=0,72, P<0,001; szarvatlan: r=0,51, P<0,05). Ezzel szemben ellentétes tendenciát tapasztaltak az élőtömeg és a P8-érték között (szarvalt: r=–0,01; szarvatlan: r=0,42, P<0,05).
A rostélyos becsült területe és a herekörméret között megállapított korrelációk (szarvalt: r=0,36; szarvatlan: r=0,24) tendenciájukban azonosak voltak. Eredményeik szerint az ultrahangkészülékkel végzett mérések a húshasznú tenyészbikajelöltek minősítési rendszerébe beilleszthetők, jól kiegészítik a növekedési intenzitásra, kapacitásra és küllemre vonatkozó eredményeket.

Ábrahám Cs. – Weber M. – Balogh K. – Mézes M. – Huszenicza Gy. – Fébel H. – Vadáné Kovács M. – Szűcs E.:
A SZÁLLÍTÁS ÉS A PIHENTETÉS KÖRÜLMÉNYEINEK HATÁSA A HÍZÓSERTÉSEK EGYES ÉLETTANI ÉS HÚSMINŐSÉGI JELLEMZŐIRE

A szerzők stresszrezisztens (halotán-negatív) sertéseket (n=40) a vágóhídra érkezés után két csoportra osztottak, és a vágás előtt 1, ill. 16 óráig pihentettek. A három alkalommal vett vérmintákból (szállítás előtt, után és elvéreztetéskor) a következő jellemzőket határozták meg: kortizol, NEFA, tejsav, glükóz, valamint az antioxidáns védőrendszert jellemző paraméterek közül: GSH, GSHPx, C-vitamin. A húsminőséget két esetben, a vágást követő 45. percben (pH, maghőmérséklet) és a 24. órában (hűlési veszteség, pH, szín) mérték.
A szállítás hatására növekedett a vérplazma kortizolszintje (P<0,001), amelyet a NEFA (P<0,001), a glükóz (P<0,001) és a tejsav értékeinek (P<0,01) emelkedése követett. Az antioxidáns védőrendszer mennyiségében, ill. aktivitásában végbemenő változásokat a csökkent GSH-szint (P<0,05) jellemzi. A két különböző pihentetési időnek nem volt szignifikáns hatása egyik élettani jellemzőre sem. A húsminőségi paraméterek közül szignifikáns különbség mutatható ki a pH45 (P<0,001) és a maghőmérséklet (P<0,05) tekintetében, azonban ezek a különbségek a 24. órás paramétereknél már kiegyenlítődnek.

Horváth T. – Palya V. – Lomniczi B.:
VADVÍRUS ÜRÜLÉSÉNEK VIZSGÁLATA BAROMFIPESTIS ELLEN VAKCINÁZOTT CSIRKÉKEN. 1. KONTAKT FERTŐZÉSI RENDSZER KIDOLGOZÁSA

Szerzők természetes fertőzést szimuláló ráfertőzési rendszert állítottak össze, amelyet baromfipestis-vakcinák fertőzés elleni hatékonyságának értékmérésére és összehasonlítására kívánnak felhasználni. Nyálkahártyára és parenteralisan vakcinázott SPF-csirkék csoportjait egy járványból származó virulens NDV-izolátummal fertőzték meg úgy, hogy a challenge-vírust közvetlenül a felső légúti nyálkahártyára juttatták, vagy kontakt úton hagyták a fertőzést átterjedni, majd a naponta vett nyál- és kloakaminták vírustartalmát megtitrálták. Megállapították, hogy a negatív csirkék nagy mennyiségben ürítették a vírust, ezzel szemben a vakcinázott állatokban változó mértékben csökkent, de nem volt teljesen gátolt a víruskibocsátás. A nyál és a bélsár vírusürítési dinamikája némileg különbözött (1/a. és 1/b. ábra). Itatással vakcinázott brojlerekből valamivel több vírus ürült, mint a felső légúti nyálkahártyára cseppentéssel vakcinázott SPF-csoportokból (2. ábra; 1. táblázat). Mivel a ráfertőző vírus elég contagiosus, mindössze 2 fertőzött csirke is elegendő volt a kontaktfertőzés beindításához, egy immunizált csirkecsoport teljes átfertőzéséhez (2. táblázat). A csirkék kétnaponkénti mérésével megállapították, hogy 3 hét alatt a csirkék egy részének testtömege 2–4 napig csökkent (3/a. és 3/b. ábra).

Csaba Gy.:
A KIS KAPTÁRBOGÁR, AETHINA TUMIDA MURRAY (COLEOPTERA: NITIDULIDAE) ÉS ELKÜLÖNÍTÉSE A KAPTÁRLAKÓ HAZAI ROVAROKTÓL. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Az irodalmi áttekintés a kis kaptárbogár földrajzi elterjedésével, életmódjával, gazdasági jelentőségével, kimutatásával és a védekezéssel kapcsolatos ismereteket foglalja össze. A szerző röviden felsorolja a hazai kaptárakban élő, elkülönítendő bogarakat.
E kártevő európai méhészetekben még nem fordult elő. A szabad kereskedelem magában hordozza a faj behurcolásának veszélyét. A hazai állat-egészségügyi szolgálatnak minden erőfeszítést meg kell tennie, hogy a kártevőt és az ellene irányuló védekezés lehetőségét az érintettek megismerjék, és felbukkanását felkészülten várják.

Sas B. – Süth M.:
AZ ÉLELMISZERBEN KÉPZŐDŐ SZEMIKARBAZID-MARADÉKANYAG MINT A TILTOTT NITROFURÁNCSOPORTÚ NITROFURAZON NEM SPECIFIKUS REZIDUUMMARKERE

Az 5-nitrofurán-csoportba tartozó, antibakteriális hatású gyógyszereknek az élelmiszer-termelő állatok bárminemű kezelésére történő igénybevételét – azok mutagén és genotoxikus hatása okán – az Európai Unió (EU) 1997 óta szigorúan tiltja.
Az 5-nitrofurán típusú szerekre az órákban meghatározható, igen gyors anyagcsere a jellemző. Mint a tiltott szerek csoportjába, az EU tolerancia-határértéket (MRL) számukra nem ad meg, hanem a 2003/181 bizottsági határozatban a nagy érzékenységű kimutatást és a mennyiségi meghatározást szolgáló, minimálisan szükséges analitikai teljesítőképességet, mint MRPL-követelményt 1,0 μg/kg-ban írja elő.
A szemikarbazid (SEM), mint a tiltott nitrofurazon in vivo lehasadó oldalláncának a reziduumszármazéka, általában a fehérjefrakciókhoz kötődik. Manapság kétségek merültek fel azzal kapcsolatosan, hogy a SEM a nitrofurazon tiltott alkalmazásának a kizárólagos markerének tekinthető-e.
A legújabb élelmiszer-technológiai és a szemikarbazid (SEM) kimutatására alkalmazott LC-MS/MS módszerű analitikai vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a SEM – a nitrofurazon tiltott alkalmazásától függetlenül – egyes élelmiszerekben akkor is képződhet, ha a konzervek fémfedelének a légmentes záródását szolgáló PVC-, ill. polietilén tömítőgyűrű vagy a tárolótálca habosítására, valamint sütő- és cukrászati iparokban a liszt térfogatnövelésére hidro/azodikarbonamidot (ADC, HDC) és urazolt vesznek igénybe. Kimutatott koncentrációhatárok: <0,4–5–(8000) μg/kg.
A SEM képződése az élelmiszerek nitrogéntartalmú anyagaival és az engedélyezett élelmiszer-adalékanyaggal, a karragénnel is kapcsolatba hozható. A SEM képződése különösen kifejezett akkor, ha az élelmiszer-összetevőt (pl. karragén) vagy az élelmiszerüzemet nátrium-hipoklorittal (NaOCl) kezelik, ill. fertőtlenítik; a kapcsolatos koncentrációhatárok: 0,3–20–(1500) μg/kg.
A hivatkozott adatok arra utalnak, hogy a SEM a továbbiakban nem tekinthető a tiltott nitrofurazonkezelés kizárólagos reziduummarkerének.

Várnagy L.:
TOXIKOLÓGIAI KÖVETELMÉNYEK VÁLTOZÁSA A PESZTICIDEK MAGYARORSZÁGI ENGEDÉLYEZÉSÉBEN (1964–2004)

A szerző bemutatja az elmúlt 40 év változásait a peszticidek (növényvédő szerek és biocidek) engedélyezési eljárásában a toxikológiai követelmények területén. Ismerteti a vizsgálati szempontokat megfogalmazó rendeleteket, részletezve a hatályos adatszolgáltatási előírásokat. Rámutat arra, hogy az EU-s jogharmonizáció mellett fontos előrelépés volt a Helyes Laboratóriumi Gyakorlat általános előírása és az állatvédelmi szempontokat is figyelembe vevő vizsgálati módszer fejlesztése.