feburarimal

KÖNYVISMERTETÉS
Rafai P., Brydl E., Nagy Gy.: A sertés-, a szarvasmarha- és a házityúktartás higiéniája és állomány-egészségtana (Visnyei L.) / 98

IN MEMORIAM
Dr. Szita Imre (1914–2004) (Horváth M.) / 128

Tőzsér J. – Holló G. – Seregi J. – Holló I. – Andrássy Z.:
MAGYAR SZÜRKE ÉS HOLSTEIN-FRÍZ HÍZÓBIKÁK ISMÉTELT TEMPERAMENTUMTESZTJÉNEK ÉRTÉKELÉSE

Magyar szürke (Msz, n=10, első teszt: életkor – 573 nap, élőtömeg – 427,3 kg; második teszt: életkor – 601 nap, élőtömeg – 451,8 kg) és holstein-fríz (Hf, n=10, első teszt: életkor – 461 nap, élőtömeg – 440,9 kg, második teszt: életkor – 489 nap, élőtömeg – 470,2 kg) bikák temperamentumát hasonlították össze a mérlegteszt (az állatok viselkedésének pontozása 1–5-ös skálán, amíg azok a mérlegen tartózkodnak) alapján, 28 nap különbséggel, két alkalommal (I., II.). Az adatokat az SPSS 10.0 programcsomaggal értékelték. A magyar szürke temperamentumának pontszámai az ismételt értékelések során szignifikánsan nem tértek el egymástól (Msz: I. mérés, 1,70 pont; II. mérés, 2,60 pont; U-érték: 27, P>0,05), ezzel szemben a holstein-fríz fajta esetében igen (Hf: I. mérés, 1,40 pont, II. mérés, 2,30, U-érték: 19,5, P<0,05). A temperamentum pontszáma és az életnapra jutó élőtömeg-termelés közötti rangkorrelációk (rrang) negatívak voltak [Msz: –0,06–(–)0,61, Hf: –0,34–(–)0,52]. A két mérés során megállapított temperamentum-pontszámok között, mindhárom esetben, pozitív rangkorrelációt állapítottak meg (Msz: rrang=0,76, P<0,01, Hf: rrang=0,47, mindkettő: rrang=0,63, P<0,01). A temperamentumos egyedek felismerésére a mérlegteszt széles körű kipróbálását javasolják a hazai gyakorlatban.

Bíró O. – Ózsvári L. – Biksi I. – Román P.:
A SERTÉSTELEPEK GYÓGYSZERKÖLTSÉGEINEK, TECHNOLÓGIAI SZÍNVONALÁNAK ÉS FŐBB TERMELÉSI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

A legnagyobb veszteségeket okozó betegségek döntő része komplex oktanú, és az oki tényezők között kiemelt szerepe van a nem megfelelő gépesítésnek és tartástechnológiának. A szerzők a felmérésben azt vizsgálták, hogy a sertéstartó telepek állat-egészségügyi menedzsmentje, ezen belül a gyógyszerekre fordított kiadások és azok készítménycsoportonkénti megoszlása, valamint a tartástechnológiai színvonal milyen hatással van a legfontosabb termelési mutatók alakulására. Felmérték egy megye öt telepén a termelőépületek technológiai korszerűségét, műszaki állapotát és az utóbbi tíz év beruházásait. A telepek az ötvenes-hatvanas években épültek, és jelenleg közepes vagy rossz állapotban vannak. Teljes körű rekonstrukcióra egyik helyen sem került sor, csak kisebb beruházások valósultak meg. A termelési mutatók a IV. telepen voltak a legjobbak, a tartástechnológia is ugyanezen a telepen volt a legkorszerűbb. A gyógyszerköltségek legnagyobb hányadát mindenhol az antibiotikumok tették ki, ezt követték a vakcinák. Az antibiotikumokat elsősorban emésztő- és légzőszervi kórképek gyógykezelésére használták. A vakcinázás öt betegséggel szemben folyt (Aujeszky-betegség, E. coli baktériumok okozta kórképek, sertésorbánc, Mycoplasma-pneumonia és SMEDI). A telepek feltűnően kis arányban alkalmaztak fertőtlenítőszereket, vitaminokat és ásványi anyagokat. Egy kocára, ill. egy értékesített hízóra vetítve a IV. telep fordított legtöbbet gyógyszerekre. A felmérés alapján a legkorszerűbb tartástechnológiájú és a legnagyobb gyógyszer-felhasználású IV. telepen voltak a legjobbak a termelési mutatók. A megállapítások csak bizonyos korlátok között érvényesek, mivel a gyógyszerköltségek csak egy év – 2002 – adatait dolgozták fel.

Aly, K. – Beckers, J.-F. – Sulon, J. – Kovács P. – Reiczigel J. – Szenci O.:
A JUHOK VEMHESSÉGÉNEK KORAI MEGÁLLAPÍTÁSA. MÁSODKÖZLÉS

A szerzők a juhok vemhességének korai megállapítására összehasonlították a progeszteron- (P4) és a vemhességi fehérje (PAG) RIA-tesztek megbízhatóságát. A PAG-teszttel a nem vemhes állatok nagyobb biztonsággal voltak felismerhetők. Nagyszámú állaton (n=949 és 764) végzett rectalis ultrahangvizsgálattal a vemhességet pontosabban tudták megállapítani, ha az állatokat 12 óráig koplaltatták és vizsgálat közben a hasfalat a tőgy előtt felemelték. Az ultrahangvizsgálat és a PAG-teszt eredményeinek összehasonlításával megállapították, hogy az utóbbi megbízhatóbb eredményt ad.

Palya V. – Ivanics É. – Glávits R. – Dán Á. – Mató T. – Zarka P.:
A LIBÁK VÉRZÉSES VESE- ÉS BÉLGYULLADÁSÁNAK (POLYOMAVÍRUS-FERTŐZÉSÉNEK) JÁRVÁNYOS ELŐFORDULÁSA. MÁSODKÖZLÉS

A szerzők három egymást követő évben, 2000 és 2002 között a libák vérzéses vese- és bélgyulladásának (polyomavírus-fertőzésének) magyarországi járványos előfordulását vizsgálták. A betegség főként 3–6 hetes állományokban jelentkezett, a mortalitás 4–67% között változott, az elhullások az állományon belül 6–8 hétig folytatódtak két elhullási csúccsal. A beteg állatok általában előzetes klinikai tünetek nélkül, hirtelen hullottak el, de esetenként a nyak és fej remegése, bőr alatti vérzések, valamint a bélsár részben emésztett vér okozta elszíneződése volt megfigyelhető. A kórbonctani elváltozások közül leggyakrabban a bélfal megvastagodását, a nyálkahártya kipirultságát, valamint a vesék duzzanatát és vörösbarna elszíneződését találták. Ritkábban a bőr alatti kötőszövetben vérzések, oedema, a hasüregben és a szívburokban sárga színű savó felgyülemlése látszott. Elhúzódó esetekben zsigeri köszvény is gyakran előfordult.
Kórszövettani vizsgálattal a vese húgycsatornácskáinak zonális elhalását és vérzéseket találtak. A bélnyálkahártyában hámelhalással, mirigyelhalással, vérzésekkel és fibrinkiválással kísért gyulladás, a májban patológiás zsíros elfajulással kísért, savós gyulladás volt. Egyéb szervekben (köztük az agyban) vérzések és oedema fordult még elő.
A beteg állatok máj- és vesedörzsölékével parenteralisan fertőzött libák 8–20 nap lappangási idő után hullottak el a betegségre jellemző klinikai tünetekkel és kórbonctani elváltozásokkal. A vírus izolálása különböző szövettenyészetekben sikertelen volt. A polyomavírust PCR-vizsgálattal mutatták ki. Öt izolátum teljes VP1 génjének szekvenciaanalízisét végezték el, ezek nukleotidszekvenciájuk alapján közeli rokonságban álltak egymással, aminosavszekvenciájuk pedig megegyezett.

Németh T. – Kóbori L. – Dallos G. – Nemes B. – Járay J. – Perner F. – Manczur F. – Hetyei Cs. – Slooff, M. J. H. – de Jong, K.P. :
BELSŐ RECTUSHÜVELYBŐL KÉPZETT AUTOGRAFT ÉRPROTÉZIS KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA KUTYÁKBAN

16 kutyán, mindkét oldali arteria iliaca externán (összesen 32 db) belső rectushüvelyből képzett autograftot implantáltak. Az I.1. csoport egyedeiben heparinos véralvadásgátlást alkalmaztak, amelyet a II.1. csoport kutyáiban még ciklosporin adásával egészítettek ki. Az I.2. csoportban acetil-szalicilátos antikoagulációs terápiát használtak, amely szintén kiegészült a II.2. csoport egyedein alkalmazott ciklosporinadagolással. Az érgraft képzése és beültetése során műtéttechnikai akadály, perioperatív szövődmény nem volt. A posztoperatív időszakban a fizikális klinikai vizsgálat és a Doppler-ultrahangos artériás áramlásvizsgálat jól korreláló eredményeket adott. Az I.1., az I.2. és a II.1. csoportban a 8–8 graft közül 2 obturáló jelleggel thrombotizálódott (I.1.), másik 2-ben pedig a proximalis anastomosis összeszűkült (I.2., II.1.). A többi 6–6 sikeres esetben átlagosan 370 cm/s áramlási sebességet mértek. A II.2. csoport valamennyi tagjában az érgraft átjárható maradt, átlagosan 383 cm/s artériás áramlási értékkel. 3 hónappal a műtétek után elvégzett makroszkópos és hisztopatológiai felmérés szerint az átjárható graftokban a reoperáció során, enyhe lumentágulat mellett (átlag 1,5 mm), a pulzáció és az áramlás normális volt. A hisztopatológiai vizsgálattal a mesothelsejtréteg csak nyomokban volt kimutatható a graftban. A graftok átépültek, melynek során az anastomosisok tájékáról ún. proendothelsejt-réteg kezdett sarjadzani, amely csaknem a teljes luminalis felületet beborította. A szövettani vizsgálattal angiogenesisre jellemző elasztikus rostokat és símaizomelemeket lehetett kimutatni a graft falában. Fibrin-kollagén festéssel fibrinszálak és apró vérérsarjak voltak láthatók. A von Willebrandt-festés pozitivitása a proendothelréteg megjelenését bizonyította. Az elektronmikroszkópos vizsgálat megerősítette az ép fibrin és elasztikus rostok, valamint ép aktin jelenlétét, továbbá ép szerkezetű mitokondriumok kimutatásával a szöveti oxigenizáció megfelelő voltát bizonyította. A ciklosporin nem fejtett ki bizonyítható degeneratív hatást a rectushüvelygraftokra.

Tuboly S. – Kovács Á. – Lami E. – Nagy Gy.:
AZ EMBER CROHN- ÉS A SZARVASMARHA JOHNE-BETEGSÉGE (PARATUBERCULOSISA) KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK

A szerzők, irodalmi adatok alapján, bemutatják az ember Chron- és a szarvasmarha Johne-betegségének közös oktanát, kórfejlődését, tüneteit, a kórbonctani és kórszövettani elváltozásokat, a kórjelzés lehetőségét és annak nehézségeit, továbbá a gyógykezelés és a megelőzés jelenlegi korlátait.
Magyarországon a 80-as években kezdődött a paratuberculosis felderítésére szerológiai szűrővizsgálat szarvasmarhákon, amely kb. 50%-os szeropozitivitást mutatott. A 2000–2004 között vizsgált 20 000 vérminta [szarvasmarha, juh, kecske, vadon vagy állatkertben élő kérődző (gímszarvas, muflon, antilop)] kevesebb, mint 10%-a volt pozitív, a pozitív állományokból származó 2600 bélsárminta 13%-ából tenyésztették ki a M. paratuberculosist.
A Chron-betegség klinikai formája Magyarországon mintegy hatezer embert érint, az ország egyes területein jelentős mértékű eltéréssel (1. táblázat).
A szerzők szükségesnek ítélik a paratuberculosis felderítését célzó diagnosztikai vizsgálatok tökéletesítését és annak alapján a mentesítést.

Lehel J.:
ÁLLATI EREDETŰ MÉRGEZÉSEK. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 5. HÜLLŐK OKOZTA MÉRGEZÉSEK

A szerző röviden ismerteti a hüllők – gyíkok, kígyók – közé tartozó mérgező fajokat, azok elterjedését, méreganyagukat, méregkészüléküket, a mérgezés során jelentkező klinikai tüneteket és a gyógykezelés lehetőségeit.

Szűcs Gy. – Laczay P. – Monostory K. – Móra Zs. – Ráczné Bajnógel J. – Albert M.:
A MONENZIN ÉS A TIAMULIN KÖZÖTTI TOXIKUS KÖLCSÖNHATÁS VIZSGÁLATA PATKÁNYBAN. RÖVID MÁSODKÖZLÉS

Patkányokban tanulmányozták a monenzin és a tiamulin toxicitását túladagolás esetén, valamint a két vegyület együttes adagolását követő toxikus kölcsönhatást, továbbá a gyógyszer-metabolizáló enzimekre gyakorolt hatást. Toxikus elváltozásokat elsősorban a májban, valamint a szív- és a vázizomzatban láttak. A toxicitásra a nőstény patkányok sokkal érzékenyebbek voltak, mint a hímek. A két anyag együttes adagolását követően a klinikai tünetek, patológiai és biokémiai eltérések nagyon hasonlítottak a nagy adagú monenzin által kiváltottakhoz. Májmintákból enzimindukciós vizsgálatokat végeztek. A vizsgálatok eredményei szerint a tiamulin befolyásolja a citokróm-P450 (P450) enzimek működését. Tiamulinos kezelés hatására fokozódott a benzpirén-hidroxiláz, valamint az etilmorfin-N-demetiláz aktivitása, ugyanakkor jelentősen csökkent az aminopirin-N-demetilázé. A tiamulinnal és monenzinnel végzett kombinált kezelést követően fokozódott a benzpirén-hidroxiláz és az anilin-p-hidroxiláz aktivitása, másrészt, néhány enzim gátlódott az együttes adagolást követően. A tiamulinnal végzett kezelés hatására a CYP3A1 aktivitásnövekedését tapasztalták, melyet alátámasztottak az enzimfehérje szelektív immunológiai módszerrel történő kimutatásának eredményei, ugyanakkor tiamulin-P450 MI- (metabolikus intermedier) komplex képződését nem tudták kimutatni. Az in vitro gátlásvizsgálatok szerint tiamulin jelenlétében az enzimaktivitás jelenősen csökkent.
Bebizonyosodott, hogy a tiamulin kettős hatást gyakorol a P450 enzimekre. Egyrészt a CYP3A aktivitását és a CYP3A1 enzim expresszióját fokozza, másrészt közvetlenül gátolja a demetilázok aktivitását. A gátlás valószínűleg nem az MI-komplex képződésén keresztül történik, tehát ez utóbbi szerepe az észlelt toxicitásban megkérdőjelezhető. Az a tény, hogy a tiamulin direkt módon gátolja a P450 enzimeket, súlyosabb megítélés alá esik, mint enzimindukciós képessége.

A 2005/2. szám tartalma