LÓGYÓGYÁSZAT
Schweitzer N., Bakos Z., Péntek G., Reiczigel J.: A lóvér hematokritértékének becslése a vérsüllyedés alapján / 515

SZARVASMARHA
Ózsvári L., Kerényi J.: A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek számszerûsítése egy nagyüzemi holstein-fríz tehenészetben / 523

DIAGNOSZTIKA
Belák S., Thorén, P.: A vírusos állatbetegségek molekuláris diagnosztikája. Összefoglaló közlemény / 533

KISÁLLAT
Tarpataki N., Bagdi N., Pápa K., Papp L., Vörös K.: A specifikus immunterápia és hazai alkalmazásának tapasztalatai atopiás bõrgyulladásban szenvedõ kutyákban. 3. Specifikus immunterápia a gyakorlatban (saját vizsgálatok) / 545

KEDVENCÁLLAT
Proháczik A., Kulcsár M., Huszenicza Gy.: A vadászgörény (Mustela putorius furo) nemi mûködése, valamint gyakoribb ivarszervi és hormonális megbetegedései. Irodalmi áttekintés. 4. Endokrin eredetû bõrelváltozások, hormonális megbetegedések / 553
Gál J., Mándoki M., Sós E., Marosán M.: Zöld fapiton [Morelia (Chondropython) viridis] tartási hibáiból eredõ megbetegedései / 561

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK
Az állatorvos-tudományi kutatások 2003-ban, az akadémiai beszámolók tükrében. 1. rész / 567

JUBILEUM
Dr. Szovátay György professzor 75 éves (Visnyei L.) / 532

IN MEMORIAM
Dr. Szent-Iványi Miklós (1918–2004) (Padányi M.) / 573

RENDEZVÉNY
Derzsy-napok (Tapolca, 2004. június 3–4.) / 574
V. Nemzetközi Haszonállat Endokrinológiai Konferencia (Budapest, 2004. július 3–7.) (Rusvai M.) / 574

Schweitzer N. – Bakos Z. – Péntek G. – Reiczigel J.:
A LÓVÉR HEMATOKRITÉRTÉKÉNEK BECSLÉSE A VÉRSÜLLYEDÉS ALAPJÁN

A szerzõk egy új, centrifugát és egyéb mûszert nem igénylõ módszert dolgoztak ki a lóvér hematokritértékének becslésére. Ezáltal a vizsgálat a helyszínen kivitelezhetõ, nem szükségesek hozzá laboratóriumi körülmények. A módszer segítségével 30–45 perc után meghatározható, hogy a ló hematokritértéke 45 vagy 50% alatt vagy felett van. Így az állatorvos könnyebben eldöntheti például egy kólikás kezelés során, hogy szükséges-e az infúziós terápia. 60 perc után pedig a hematokrit jó közelítéssel meg is határozható egy kónusznyi heparinnal töltött fecskendõ és a szerzõk által összeállított táblázat segítségével.

Ózsvári L. – Kerényi J.:
A SZAPORODÁSBIOLÓGIAI ZAVAROK ÁLTAL OKOZOTT GAZDASÁGI VESZTESÉGEK SZÁMSZERÛSÍTÉSE EGY NAGYÜZEMI HOLSTEIN-FRÍZ TEHENÉSZETBEN

A cikkben a szerzõk modellszámítást mutatnak be a szaporodási zavarokból eredõ éves állományszintû veszteségek számszerûsítésére. A vizsgálatokat egy hazánkban átlagos termelési és szaporodásbiológiai színvonalúnak tekinthetõ nagyüzemi tejelõ telepen (átlagosan 1150 holstein-fríz tehén) végezték. A számításoknál a részkalkuláció módszerét használták, és a 2001-ben leellett tehenek adatait és a 2001. év agrárökonómiai viszonyait vették figyelembe. Az állományban a nettó tejárbevételt és a borjúeladásokat figyelembe véve, a gazdaságilag optimális két ellés közötti idõ átlagosan 11 hónap (< 350 nap) minden laktációban. Az idõsebb teheneknél az esetleges hosszabb idõszak jóval nagyobb veszteségeket okoz, mint az 1. laktációban. Az optimálisnál hosszabb két ellés közötti idõ miatti napi átlagveszteség (üres napok költsége) 490 Ft (1,92 USD) volt 2001-ben az adott telepen. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott állományszintû veszteség éves szinten meghaladta az 56,5 millió Ft-ot! Az összes veszteség 54,6%-áért – közel 31 millió Ft-ért – a hosszabb két ellés közötti idõ, 31,3%-áért – közel 17 millió Ft-ért – az idõ elõtti selejtezés volt okolható. Az optimálisnak tartottnál több inszeminálás miatti költség az összes veszteség 7,7%-ért tehetõ felelõsnek, míg a jól kimutatható gyógykezelési költség a veszteségeknek csupán 6,4%-át tette ki. Az egy tehénre jutó éves veszteség meghaladta a 49 ezer Ft-ot (193 USD).

Belák S. – Thorén, P.:
A VÍRUSOS ÁLLATBETEGSÉGEK MOLEKULÁRIS DIAGNOSZTIKÁJA. ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

A közlemény egy molekuláris diagnosztikai kutató-fejlesztõ laboratórium két évtizedes tapasztalatait ismerteti. A laboratórium kb. 35 nested-PCR-módszert alkalmaz a házi- és a vadon élõ állatok betegségeinek kimutatására. Megoldásokat dolgoztak ki a hamis pozitív eredmények megelõzésére. A valótlan negatív eredményeket pedig belsõ kontroll- (mimic) molekulák segítségével sikerült kiküszöbölni. Napjainkban a nested-PCR-rendszereket ún. real-time (hasznos, valós idejû) PCR-rendszerekkel váltják fel, ilyenek a TaqMan, a Molecular Beacon vagy a Primer-Probe Energy Transfer technikák. Különbözõ betegségcsoportok komplex diagnózisára pedig ún. multiplex-PCR-rendszereket alkalmaznak, amely néhány órán belül párhuzamosan kimutatja pl. a ragadós száj- és körömfájás, a sertés hólyagos betegsége és a hólyagos szájgyulladás vírusát. A diagnosztikai idõ tovább rövidül, ha a real-time-PCR-gépekhez kapcsolva, nukleinsavtisztító és pipettázórobotokat használnak. Így a molekuláris diagnosztika automatizálható, növekszik a víruskimutató rendszerek kapacitása, gyorsasága és megbízhatósága. A PCR-termékek direkt szekvenálásával meghatározható azok nukleotidsorrendje és így következtetni lehet a vírusvariánsok rokonsági fokára. Ez lehetõvé tette, hogy meghatározzák a járványok vonulását, a vírusváltozatok terjedését és ezzel hozzájáruljanak a molekuláris járványtan új tudományának megalapozásához. Annak érdekében, hogy a molekuláris diagnosztikát világszerte harmonizálják, az OIE ötlépcsõs validációs rendszerét követik.

Tarpataki N. – Bagdi N. – Pápa K. – Papp L. – Vörös K.:
A SPECIFIKUS IMMUNTERÁPIA ÉS HAZAI ALKALMAZÁSÁNAK TAPASZTALATAI ATOPIÁS BÕRGYULLADÁSBAN SZENVEDÕ KUTYÁKBAN. 3. A SPECIFIKUS IMMUNTERÁPIA A GYAKORLATBAN (SAJÁT VIZSGÁLATOK)

A szerzõk 20, specifikus immunterápiában részesült, atopiás dermatitisben szenvedõ kutya kezelésének eredményeit foglalják össze. Vizsgálták a terápia hatékonyságát, a hatás kezdetét és az egyéb kiegészítõ gyógykezelés szükségességét. Eredményeik hasonlóak a nemzetközi szakirodalomban leírtakkal.
Az atopiás dermatitist kiváltó allergéneket minden esetben diagnosztikai módszerrel, intradermalis allergiás bõrteszttel azonosították. A terápia hatásával összességében a tulajdonosok 70%-a volt elégedett. A gyógykezelés a tünetek súlyosságát legalább felére csökkentette az esetek 55%-ában (11 esetben). A betegek 70%-ában volt szükség kiegészítõ tüneti lokális vagy szisztémás terápiára. A hatás kezdete is hasonlóképpen alakult, mint a szakirodalomban közölt esetekben, vagyis az esetek felében a javulás a terápia 3–6. hónapja között kezdõdött. A hatás kezdetének két „csúcsidõszaka” volt: a betegek 20%-a a 6. hét környékén, a másik 20%-a a 16. héten kezdett javulni. A tünetek fennállásának átlagos idejében jelentõs különbség mutatkozott két csoport, a terápiára nem vagy alig reagálók (19,5 hónap) és a jelentõsen vagy nagymértékben javultak (9,2 hónap) között. Ez, egyezõen a szakirodalommal, azt mutatja, hogy a korai diagnózis és az immunterápia hatékonyabb, mint a viszonylag késõbb elkezdett kúra. A felmérés idõpontjáig a négy éve folyamatosan kezelt, négy beteg egyike sem mutatott mellékhatásra utaló tünetet.
A specifikus immunterápia alkalmazásakor az állatorvos feladata, hogy a tulajdonos türelmét és együttmûködését elérje. További cél az oldatok, terápiás protokollok és a hatás értékelésének standardizálása, valamint a széles körû tapasztalatszerzés az immunterápia alkalmazásánál.

Proháczik A. – Kulcsár M. – Huszenicza Gy.:
A VADÁSZGÖRÉNY (MUSTELA PUTORIUS FURO) NEMI MÛKÖDÉSE, VALAMINT GYAKORIBB IVARSZERVI ÉS HORMONÁLIS MEGBETEGEDÉSEI. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 4. ENDOKRIN EREDETÛ BÕRELVÁLTOZÁSOK, HORMONÁLIS MEGBETEGEDÉSEK

A szerzõk a cikksorozat 4. részében, az irodalmi adatok alapján összefoglalják a vadászgörényben (Mustela putorius furo) elõforduló gyakoribb hormonális eredetû bõrelváltozásokra, valamint fontosabb endokrinológiai megbetegedésekre (hasnyálmirigy: insulinoma, diabetes mellitus; mellékvesekéreg: nodularis hyperplasia és hypercorticismus) vonatkozó ismereteket.

Gál J. – Mándoki M. – Sós E. – Marosán M.:
ZÖLD FAPITON [MORELIA (CHONDROPYTHON) VIRIDIS] TARTÁSI HIBÁIBÓL EREDÕ MEGBETEGEDÉSEI

A szerzõk a publikációjukban 5 esetet mutatnak be, különbözõ tartási körülmények között tartott és elhullott zöld fapiton [Morelia (Chondropython) viridis] kórbonctani, kórszövettani és bakteriológiai vizsgálata alapján. Egy esetben a kórbonctani vizsgálat során kóros elhízást és zsíros májelfajulást állapítottak meg. Két esetben félheveny veseköszvény, egy esetben savós-fibrines stomatitis és egy további esetben cachexia került diagnosztizálásra. A kígyók elhullási oka minden esetben a hibás tartás és táplálás volt. A kórelõzményi adatok és a diagnosztikai vizsgálat eredményei rámutatnak arra, hogy a kígyók nem a faj igényeinek megfelelõ körülmények között voltak elhelyezve.