LÓGYÓGYÁSZAT
Makra Z., Szentgáli Zs.: Lovak fekélyes szaruhártya-gyulladásainak konzervatív gyógykezelése. Irodalmi áttekintés és esetismertetés / 195

VIROLÓGIA
Benkõ M.: Az adenovírusok megújult rendszertana az evolúciós viszonyokat tükrözi. Irodalmi áttekintés / 205
Farkas Sz. L.: Hüllõk adenovírusai / 212

KISÁLLAT
Kathmann, I., Jaggy, A.: Idiopathicus vagy tüneti epilepszia? / 217
Hetyey Cs., Németh T.: Idült cystitist okozó légpuskagolyó macska hólyagjában / 221

LABORÁLLAT
Németh N., Ács G., Lesznyák T., Bráth E., Imre S., Urbán F., Menzel M., Furka I., Mikó I.: A vörösvérsejtek deformabilitásáról nyert mérési tapasztalatok laboratóriumi állatfajokon / 225

VADON ÉLÕ ÁLLAT
Leitold J., Hinger S., Kulcsár M., Huszenicza Gy.: Rendellenes agancsfejlõdés elõzetesen ivartalanított õzbakon (Capreolus capreolus L.) és az agancs mûtéti eltávolítása / 231

ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
Laczay P.: Állati eredetû élelmiszereink kémiai-toxikológiai biztonsága. 2. Környezeti és technológiai eredetû szennyezõ anyagok / 237

TOXIKOLÓGIA
Bersényi A., Fekete S., Szõcs Z., Berta E.: Toxikus elemek (Cd, Pb és Hg) terhelésének kitett nyulak klinikai laboratóriumi vizsgálatai. Másodközlés / 247

RENDEZVÉNYEK
Szent-Iványi–Binder- és Rudnai–Kemenes-napok (Eger, 2003. szeptember 3–5.) (Tuboly S.) / 250
A Fejér megyei Állatorvosok Emléknapja (Székesfehérvár, 2003. december 5.) (Gyetvai B.) / 251

JUBILEUM
25 éves az embrióátültetés. Az OMMI szerepe az embrióátültetésekben (a jogelõdöknél és napjainkban) (Neszmélyi K., Flink F.) / 252

KÖNYVISMERTETÉS
Karasszon D.: Marek József (Lami Gy.) / 216
Szunyoghy A., Fehér Gy.: Kis mûvészeti anatómia. Az emberi test / 224

IN MEMORIAM
Dr. Dubois Ida (1947–2003) (Virsinger Gy.) / 254
Dr. Soós Endre (1919–2003) (Márton J.) / 254

Makra Z. – Szentgáli Zs.:
LOVAK FEKÉLYES SZARUHÁRTYA-GYULLADÁSAINAK KONZERVATÍV GYÓGYKEZELÉSE. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS ESETISMERTETÉS

A szerzõk áttekintik a lovak szaruhártyájának élettanát, és a legújabb kutatási eredményeket felhasználva, leírják a szaruhártya fekélyképzõdéssel járó gyulladását mint patológiai folyamatot. A fekélyes szaruhártya-gyulladás gyakori szembetegség a lópraxisban, és a látást súlyosan károsító, akár 24 órán belül szaruhártya-perforációt elõidézõ kórfolyamattá súlyosbodhat. A baktériumok és gombák okozta fertõzött, fekélyképzõdéssel járó keratitisek leírását követõen a szerzõk hangsúlyozzák az antikoagulázok szerepét a kezelési protokollban.
Az esetismertetéseket saját klinikai beteganyagukból, valamint a Floridai Állatorvosi Egyetem Nagyállatklinikájának beteganyagából válogatták.

Benkõ M.:
AZ ADENOVÍRUSOK MEGÚJULT RENDSZERTANA AZ EVOLÚCIÓS VISZONYOKAT TÜKRÖZI. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Bartha Adorján születésének 80. évfordulója alkalmából a szerzõ összefoglalja az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetében az állati adenovírusok jellemzése terén az elmúlt öt évben elért legfontosabb eredményeket és azok nemzetközi visszhangját. A Bartha professzor által kezdeményezett kutatási területek között az adenovírus téma az egyik legsikeresebbnek tekinthetõ. A világon elsõként Magyarországon izolált és jellemzett, különleges szarvasmarha-adenovírusok vizsgálata olyan új felismerésekhez vezetett, amelyek nyomán mára az Adenoviridae család rendszertana gyökeresen átalakult. A vírusgenom szervezõdésében megfigyelt jellegzetességek, valamint a filogenetikai számítások alapján végzett törzsfa-rekonstrukciós elemzések alapján magyar állatorvos kutatók két új vírusnemzetség létrehozását javasolták a korábban a Mastadenovirus és Aviadenovirus genusokba sorolt kivételek helyes besorolására. Az új genusok bevezetését a Nemzetközi Vírusrendszertani Bizottság elfogadta, így ma hivatalosan négy adenovírus nemzetséget tartunk számon. A Mast-, ill. Aviadenovirus nemzetségek olyan emlõs, ill. madár eredetû adenovírusokat tartalmaznak, amelyek mind szerológiai, mind genomszervezõdési szempontból egységes csoportot képeznek, és jelenleg kivételek e nemzetségekben nincsenek. Az egyik új genus, az eddig ismert és jellemzett egyetlen béka-adenovírus-izolátum mellett, azt a korábbi II. csoportba sorolt madár-adenovírust tartalmazza, amely különbözõ kórképeket idéz elõ (pulykákban vérzéses bélgyulladást, fácánokban márványlépbetegséget, csirkékben splenomegaliát). E vírusok jellegzetessége a kis (26 ezer bázispár körüli) genomméret és egy szialidázszerû gén a genom bal végén, amelyrõl a nemzetség a Siadenovirus elnevezést kapta. A másik újonnan létesített nemzetség különféle gazda eredetû adenovírusokat tartalmaz. Idesoroljuk a korábban III. csoportba elkülönített madár-adenovírust, az EDS-vírust, a mastadenovírusok között korábban ugyancsak kivételnek tekintett bizonyos szarvasmarha-, juh-, kecske- és szarvas-adenovírusokkal együtt. Érdekes módon egy erszényes rókában talált adenovírus ugyancsak mutatta az ezekre a vírusokra jellemzõ tulajdonságokat, azaz a jellegzetes genomszervezõdést, 30 ezer bázispár körüli genomméretet, és a DNS eltolódott, 55–67% adenin+timin arányú, bázisösszetételét. A nemzetség neve, Atadenovirus, erre a kiegyensúlyozatlan bázisarányra utal. A legújabb filogenetikai elemzések eredménye azt sugallja, hogy a jelenlegi négy adenovírus nemzetség feltehetõleg a gerincesek négy fõbb osztályával (emlõs, madár, hüllõ, kétéltû) együtt fejlõdõ adenovírusleszármazási vonalaknak felel meg. Alacsonyabb rendû gerinces gazdák (halak, kígyók és gyíkok) adenovírusainak jelenleg folyó genomvizsgálati eredményei egyelõre alátámasztják ezt a hipotézist.

Farkas Sz. L.:
HÜLLÕK ADENOVÍRUSAI

Annak ellenére, hogy a hüllõk világszerte egyre inkább elterjedt kedvencállatok, és adenovírusos fertõzöttségüket is egyre többször leírták, a hüllõk adenovírusairól nem állt rendelkezésünkre semmiféle molekuláris biológiai adat, ezért taxonómiai besorolásuk is kérdéses volt. Feltételezéseink szerint a Mastadenovirus nemzetség tagjai az emlõsökkel, az Aviadenovirus nemzetség tagjai a madarakkal fejlõdtek együtt. A magas A+T-tartalommal rendelkezõ atadenovírusokat kérõdzõkbõl, madarakból és egy erszényesbõl izolálták. Ezek a vírusok feltehetõen hüllõ eredetûek, és csak késõbb kerültek át gazdaváltás folyamán más állatfajokba. Az általunk vizsgált kígyó-adenovírus genomszervezõdése és a filogenetikai számítások alapján az Atadenovirus nemzetségbe tartozik, noha a genom bázisösszetétele kiegyensúlyozott.

Hetyey Cs. – Németh T.:
IDÜLT CYSTITIST OKOZÓ LÉGPUSKAGOLYÓ MACSKA HÚGYHÓLYAGJÁBAN

A szerzõk egy macska kivizsgálása során, a húgyhólyagban lévõ légpuskagolyó jelenlétét diagnosztizálták az idült haematuria hátterében. A sikeres mûtétet követõen az állat tünetmentessé vált. Az eset kapcsán irodalmi áttekintést adnak a különbözõ idegen testek húgyutakba való kerülésének lehetséges okairól és következményeirõl.

Németh N. – Ács G. – Lesznyák T. – Bráth E. – Imre S. – Urbán F. –Menzel, M. – Furka I. – Mikó I.:
A VÖRÖSVÉRSEJTEK DEFORMABILITÁSÁRÓL NYERT MÉRÉSI TAPASZTALATOK LABORATÓRIUMI ÁLLATFAJOKON

A szerzõk tapasztalataikat foglalják össze a Carat FT-1 filtrométerrel végzett méréseikrõl különbözõ állatfajokon (egér, patkány, nyúl, kutya, sertés). Elõkísérletként 20 patkányt használtak az eredeti metodika szerinti standard mennyiségû vér (2–2,5 ml) felhasználásával és az 1 hét elteltével újra elvégzett deformabilitásmérésekhez. A méréseket 1, 2, 3 és 4%-os haematokritértékû sejtszuszpenzión is elvégezték. Eredményeik szerint jelentõs a fajspecificitás, és a deformabilitási értékek korrelálnak az adott fajra jellemzõ vörösvérsejtmérettel. Patkányban a standard mennyiségû vér vételekor az alapméréshez képest az 1 hét múlva vett minta RCTT-értéke szignifikánsan kisebb volt (p<0,01). Eredményeik szerint standard mennyiségû vér felhasználása nem alkalmas laboratóriumi kisállatoknál követéses vizsgálatokra, mert álnegatív eredményt adhat, ami azt jelzi, hogy fajspecificitás figyelembevételével lehet csak összehasonlító vizsgálatokat végezni a különbözõ állatfajokon folyó kísérletekben.

Leitold J. – Hinger S. – Kulcsár M. – Huszenicza Gy.:
RENDELLENES AGANCSFEJLÕDÉS ELÕZETESEN IVARTALANÍTOTT ÕZBAKON (CAPREOLUS CAPREOLUS L.) ÉS AZ AGANCS MÛTÉTI ELTÁVOLÍTÁSA

A szerzõk egy elõzetesen ivartalanított õzbak agancsfejlõdési rendellenességét és az agancs mûtéti eltávolításával szerzett tapasztalataikat ismertetik. Röviden áttekintik a kérdéskör irodalmát is. Tapasztalataik és az irodalmi adatok alapján egyaránt kerülendõnek ítélik az õzbakok és egyéb szarvasfélék hímjeinek ivartalanítását.

Laczay P.:
ÁLLATI EREDETÛ ÉLELMISZEREINK KÉMIAI-TOXIKOLÓGIAI BIZTONSÁGA. 2. KÖRNYEZETI ÉS TECHNOLÓGIAI EREDETÛ SZENNYEZÕ ANYAGOK

A szerzõ az állati eredetû élelmiszerek kémiai-toxikológiai biztonságát tárgyaló áttekintésének 2. részében a környezeti és a technológiai eredetû szennyezõ anyagokkal foglalkozik. A nagyszámú lehetséges környezeti eredetû szennyezõ közül a toxikus nehézfémek, ill. metalloidok, a kadmium, az ólom, a higany és az arzén, valamint a poliklórozott szerves szennyezõk csoportjába tartozó dibenzo-dioxinok, dibenzo-furánok és dioxinszerû hatású bifenilek toxikológiai jellemzõit, az élelmiszerekben való elõfordulását és a táplálékkal történõ felvételük egészségkockázatát mutatja be. Megállapítja, hogy e vegyületek esetében a kockázati valószínûség lényegesen nagyobb, mint a hatóságilag kontrollált felhasználású állatgyógyszereknél, növényvédõ szereknél vagy éppen a technológiai eredetû szennyezõknél. Ez utóbbi csoportból a szerzõ a technológiai folyamatok, ill. az ételkészítés során potenciálisan keletkezõ rákkeltõ tulajdonságú poliaromás szénhidrogének, heterociklikus aminok és N-nitrozo-vegyületek élelmiszer-toxikológiai jelentõségével foglalkozik.

Bersényi A. – Fekete S. – Szõcs Z. – Berta E.:
TOXIKUS ELEMEK (Cd, Pb ÉS Hg) TERHELÉSÉNEK KITETT NYULAK KLINIKAI LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATAI. MÁSODKÖZLÉS

A szerzõk házinyulakat (n=12) szájon át szervetlen nehézfémsókkal (3CdSO4·8H2O, Pb(NO3)2 és HgCl2) kezeltek, és a klinikai laboratóriumi (hematológiai és szérumbiokémiai) elváltozásokat követték nyomon. Az állatok terhelése 28 napig tartott, a naponta 2,3 mg/kg szárazanyag (sza.) Cd-ot, 4,1 mg/kg sza. Pb-ot és 30 mg/kg sza. Hg-t vettek fel.
A Pb-terhelés jelentõsen csökkentette a vvs-, a Hgb-, valamint a Hct-értékét a kontrollhoz képest (5,04±2,74x1012/l, 97±49 g/l és 29,6±16,0%, ill. 6,56±0,82x1012/l, 121±11 g/l és 37,4±4,5%). Mivel az MCV és az MCH értéke kimutatható mértékben nõtt (59,1±1,1 fl és 20,0±2,2 pg, ill. 57,1±1,6 fl, 18,5±0,9 pg), az Pb-terhelés hatására macrocytaer, hyperchrom anaemia fejlõdött ki a nyulakban. A csontvelõben a vérsejtképzéssel kapcsolatos erytroblast- és myeloblastsejtek mennyiségi aránya és morfológiája elváltozástól mentes volt. Az Pb- és a Hg-terhelés hatására érzékelhetõen) megnõtt a vérszérum AST-aktivitása a kontrollhoz képest (41,3±15,3 U/l és 43,2±12,8 U/l, ill. 20,2±6,9 U/l). Az enzimaktivitás növekedésének hátterében májkárosodás áll, amelyet – Pb- és Hg-kezelt állatok mindegyikében – a máj gócos patológiás zsíros elfajulása formájában állapítottak meg. A Hg-terhelésre kialakult májkárosodást az ALT aktivitásának jelentõs emelkedése (64,2±17,5 U/l, ill. 49,5±8,1 U/l) jelezte.
A Cd-terhelésre bekövetkezett szignifikáns kreatininkoncentráció emelkedés (115,7±6,9 mikromol/l, ill. 95,3±17,7 mikromol/l) a veséket ért toxikus hatással magyarázható, azonban a kifejlõdõt tubulonephrosis nem befolyásolta a vesefunkciókat.