ZOONOSIS
Varga J., Fodor L.: Nyugat-nílusi láz. Szemlecikk / 451

SZARVASMARHA
Szenci O., Simonsen, I., Bajcsy Á. Cs., Perényi Zs., Karen, A., Sulon, J., Beckers, J-F.: A plazma urea-N-koncentrációja és a vemhesülés közötti összefüggés vizsgálata egy holstein-fríz tehenészetben / 458

SERTÉS
Szomjas G.: Nagyüzemi malacvágás állatvédelmi szempontok alapján / 465

KISÁLLAT
Fodor K., Molnár V., Beregi A., Felkai F., Fekete S.: Díszmadarak takarmányozásának alapelvei. 1. Általános takarmányozástani ismeretek / 470
Carlotti, D. N.: A bolhacsípés okozta allergiás dermatitis gyógykezelése / 479

ÁLLATVÉDELEM
Gál J., Sós E., Marosán M.: Néhány hazai nappali ragadozómadár-faj elhullásának vizsgálata / 484

TOXIKOLÓGIA
Lehel J.: Állati eredetû mérgezések. Irodalmi áttekintés. 3. Ízeltlábúak (Arthropoda) okozta mérgezések. 2. Pókszabásúak / 490

PARAZITOLÓGIA
Kassai T.: A rezisztencianemesítés hasznosítása a belsõ élõsködõk elleni védekezésben. 2. rész / 498

ÁLLÁSFOGLALÁS
Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának állásfoglalása a takarmánykeverékekben elõforduló mikotoxinok határértékeirõl (Mátrai T., Rafai P., Varga J.) / 506

RENDEZVÉNYEK
Köves-napok (Kecskemét, 2003. május 8–9.) és Derzsy-napok (Hajdúszoboszló, 2003. június 5–6.) / 509

KÖNYVISMERTETÉSEK
Kaleta, E. F., Krautwald-Junghans, M-E. (szerk.): A díszmadarak betegségeinek kézikönyve – Papagájok, galambok, kis énekesmadarak (Molnár V.) / 478
Szalay B., Kranjec F., Csermák Z.: Practi Vet – Állatgyógyászati készítmények nyilvántartó, kezelõ és információs rendszere. CD-ROM (Semjén G.) / 510

IN MEMORIAM
Dr. Révész Tamás (1928–2003) (Menyhárt J.) / 512

Varga J. – Fodor L.:
NYUGAT-NÍLUSI LÁZ. SZEMLECIKK

A nyugat-nílusi láz különféle madárfajokban, lóban, alkalmanként apró emlõsökben és emberben szórványosan elõforduló, flavivirus által okozott betegség, amelyet szúnyogok és egyéb vérszívó ízeltlábúak terjesztenek és tartanak fenn. A betegség Afrikában és Ázsia egyes területein endémiás formában fordul elõ, de az elmúlt években a betegség megjelent Európában és a nyugati féltekén is. A vektorok vérszívás során fertõzik a különféle madárfajokat, amelyekben a vírus felszaporodik, s a vándormadarak a vírus nagyobb távolságra való elhurcolásában is szerepet játszanak. A madarak, fogékonyságuktól függõen általános megbetegedés tüneteit mutatják és elhullanak vagy túlélnek. A lovak, emberek és az egyéb emlõsök is rovarcsípés révén fertõzõdnek, lovakban encephalitis alakul ki, az állatok lázasak, ataxiásak, túlérzékenység és bénulás jelentkezik. Emberben a megbetegedés általában enyhe, lázzal és influenzaszerû tünetekkel jár, de esetenként meningitis és meningoencephalitis is kialakulhat. Az ember megbetegedésének a megelõzésében a szúnyogirtásnak van döntõ jelentõsége, a lovak és a madarak számára pedig genetikailag módosított vírustörzseket, ill. inaktivált vírust tartalmazó vakcinákat is elõállítottak.

Szenci O. – Simonsen, I. – Bajcsy Á. Cs. – Perényi Zs. – Karen, A. – Sulon, J. – Beckers, J-F.:
A PLAZMA UREA-N-KONCENTRÁCIÓJA ÉS A VEMHESÜLÉS KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA EGY HOLSTEIN-FRÍZ TEHENÉSZETBEN

A szerzõk azt vizsgálták, hogy milyen összefüggés van a plazma karbamidnitrogén- (urea-N – UN) koncentrációja és a vemhesülés között egy nagyüzemi holstein-fríz tehenészetben.
A vizsgálatba véletlenszerûen bevont állatokat (n=103) tejtermelésük alapján, az NRC ajánlásának megfelelõen takarmányozták (nyersfehérje-koncentráció: 15–16%). A mesterséges termékenyítéseket az ellést követõ 39–410. nap között végezték. A vizsgálatban részt vevõ állatokat véletlenszerûen két csoportba osztották. Az egyik csoport tagjai a mesterséges termékenyítést követõ 12. napon GnRH-kezelésben részesültek, míg a másik csoport tagjai kontrollként szerepeltek. A termékenyítés után, de még a termékenyítés napján (0. nap) valamennyi állattól vért vettek. A vérvétel a farokvénából heparinos vérvételi csõbe történt, és azt még a 12., 21., 32. és 55. napon megismételték. A korai vemhességet és a késõi embrionális mortalitást egyrészt a mesterséges termékenyítést követõ 32–55. nap között végzett ultrahangvizsgálattal, másrészt az egyidejûleg vett vérplazma vemhességifehérje-koncentrációjának (Pregnancy Associated Glycoprotein – PAG) meghatározásával állapították meg. A plazma UN-koncentrációjára vonatkozóan egyik csoportban sem találtak szignifikáns különbséget a vemhes és a nem vemhes egyedek között. Ugyanakkor a plazma UN-koncentrációja a vizsgált idõszakban a mesterséges termékenyítést követõ 32. napig szignifikánsan csökkent.
A mesterséges termékenyítés napján mért alacsony plazma-UN-koncentrációjú egyedek (<5,7 mmol/l) 53,6%-a vemhesült, az 5,70–6,75 mmol/l közöttiek 47,8%-a, míg a 6,76–7,82 mmol/l közöttieknek csupán 46,7%-a lett vemhes, ugyanakkor ezen különbségek nem tértek el szignifikánsan egymástól. Nem volt lényeges eltérés a késõi embrionális mortalitás elõfordulásában sem; a kezelt csoportban mindössze kettõ, míg a kontrollcsoportban három ilyen eset fordult elõ.

Szomjas G.:
NAGYÜZEMI MALACVÁGÁS ÁLLATVÉDELMI SZEMPONTOK ALAPJÁN

Felnõtt sonkasertések levágására épült vágóhídon megszervezték 12–18 kg-os malacok levágását. A vágás elõtt kidolgozták a malacvágás technológiai folyamatát és annak veszélyelemzését (HACCP). Mûanyag kábítókonténert alakítottak ki, amelybe a CO2 gázt folyamatosan pótolták, ebbe a malacokat kézi erõvel lógatták be. A kábítási idõ 35–45 s volt. A CO2 gáz telítettségét lángpróbával, a kábítást a corneareflex vizsgálatával ellenõrizték.

Fodor K. – Molnár V. – Beregi A. – Felkai F. – Fekete S.:
DÍSZMADARAK TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ALAPELVEI. 1. ÁLTALÁNOS TAKARMÁNYOZÁSTANI ISMERETEK

A kedvtelésbõl tartott díszmadarak száma az elmúlt évtizedben jelentõsen megnõtt. Betegségeik egy része helytelen takarmányozásuk miatt alakul ki. A szerzõk, cikkük elsõ részében összefoglalják a díszmadarak általános takarmányozásának legfontosabb alapelveit. Összegzik a táplálóanyagokkal kapcsolatos ismereteket, valamint külön tárgyalják a vitaminok és az ásványi anyagok szerepét.

Gál J. – Sós E. – Marosán M.:
NÉHÁNY HAZAI NAPPALI RAGADOZÓMADÁR-FAJ ELHULLÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A szerzõk 21 elhullott nappali ragadozó madár adatait dolgozták fel. A felboncolt madarak faji megoszlása: 13 héja (Accipiter gentilis), 3 vándorsólyom (Falco peregrinus), 3 kerecsensólyom (Falco cherrug), 1 karvaly (Accipiter ninus) és 1 parlagi sas (Aquila heliaca). Az elhullási okok között 38%-kal elsõ helyen állnak a különbözõ eredetû mechanikai sérülések. Parasitosist és tüdõmicosist 21–21%-ban mutattak ki. A többi elhullási ok (senyvesség, a keringés heveny összeomlása, sokk, a köszvény és a nem fertõzõ eredetû emésztõszervi elváltozások) jóval ritkábbak. A fogságban tartott héjákban a különféle parasitosisok bizonyultak jelentõs elhullást okozó tényezõnek (23%). Ezzel szemben a szabadban élõ héjapopulációban a mechanikai traumák (60%) okozzák a legnagyobb veszteséget.

Lehel J.:
ÁLLATI EREDETÛ MÉRGEZÉSEK. IRODALMI ÁTTEKINTÉS. 3. ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) OKOZTA MÉRGEZÉSEK 2. PÓKSZABÁSÚAK

Az irodalmi áttekintés röviden ismerteti a pókszabásúak (pókok, skorpiók, atkák) közé tartozó mérgezõ állatok fajait, elterjedését, méreganyagukat, méregkészüléküket, a mérgezés során jelentkezõ klinikai tüneteket és a gyógykezelés lehetõségeit.

Kassai T.:
A REZISZTENCIANEMESÍTÉS HASZNOSÍTÁSA A BELSÕ ÉLÕSKÖDÕK ELLENI VÉDEKEZÉSBEN. 2. RÉSZ

A szerzõ a rezisztencianemesítéssel foglalkozó munkájának 2. részében a kiskérõdzõk és a szarvasmarha parazitás gastroenteritise elleni rezisztenciára végzett gazdaszelekciós kísérletek eredményeit ismerteti, különös tekintettel a szelekció ismérveire, specificitására, járványtani és gazdasági kihatásaira. Végül összefoglalja a gazdaszelekciós módszer elõnyeit és a vele kapcsolatos fenntartásokat.