Interjú
Megkérdeztük dr. Vonza András földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert (Visnyei L.) / 515

Baromfi
Kisary J.: Csirkeparvovirus-antigén kimutatása immunperoxidáz eljárással / 518
Bernáth S., Horváth E., Kovács A., Nagy E., Dobos-Kovács M., Szalai F., Farsang A.: A libák vérömléses vese- és bélgyulladásának kóroktana és a betegség járványtani jelentõsége / 522

Ló
Péntek G., Albert M., Lukács Z., Bakos Z., Bodó G., Vetési F., Fenyves B.: A here teratomája lóban. Esetismertetés / 529

Kisállat
Farkas R., Földvári G.: A kutyák és a macskák kullancsosságának hazai vizsgálata / 534
Center, S. A.: Az idült májbetegségek összetett gyógykezelése / 540
Lösenbeck, G.: Kutyák szerológiai allergiatesztjeinek indikációja / 552

Szarvasmarha
Ózsvári L., Bíró O., Illés B. Cs.: A szarvasmarhák vírusos hasmenése és nyálkahártya-betegsége (BVD-MD) okozta veszteségek nagyságának számszerûsítése / 555

Sertés
Csoma M.: Sertéshizlalási technológiák / 561

Élelmiszer-higiénia
Golian, J.: A Desana fertõtlenítõszer hatékonysága / 566

Toxikológia
Várnagy L.: A növényvédõ szerek toxikológiai vizsgálata az új hazai szabályozás szerint / 571

Rendezvény
9. Derzsy-napok (Kecskemét, 2001. június 13–14.) (Lantos Cs., Kecskeméti S.) / 525

Kisary J.:
CSIRKEPARVOVIRUS-ANTIGÉN KIMUTATÁSA IMMUNPEROXIDÁZ ELJÁRÁSSAL

A csirkeparvovirus ABU jelû törzsével fertõzött csirkevesesejt-tenyészetben Cowdry A típusú magzárványok figyelhetõk meg. A fertõzõ satnyaságon átesett csirkeállományból gyûjtött vérsavóval végzett immunperoxidáz festéssel szintén magzárványok mutathatók ki. Fertõzõ satnyaság tüneteit mutató csirke bélhámsejtjeinek magjaiban parvovirus-antigén jelezhetõ immunperoxidáz festéssel.

Bernáth S. – Horváth E. – Kovács A. – Nagy E. – Dobos-Kovács M. – Szalai F. – Farsang A.:
A LIBÁK VÉRÖMLÉSES VESE- ÉS BÉLGYULLADÁSÁNAK KÓROKTANA ÉS A BETEGSÉG JÁRVÁNYTANI JELENTÕSÉGE

Egy addig ismeretlen betegség 1969-ben nagyarányú elhullásokat okozott kislibák között Magyarországon. A libák vérömléses vese- és bélgyulladása elsõ észlelésének idejébõl származó fertõzõ anyag polimeráz láncreakció (PCR) vizsgálatával a szerzõk most a kórokozót polyomavirusként azonosították. Magyarország jelenleg mentes a betegségtõl. Korábbi fertõzési kísérletekben a kórokozóval az egynapos korú kacsák is megbetegíthetõk voltak. Ezért a szerzõk felhívják a figyelmet arra, hogy a fertõzött libák, tojásaik és az ilyen libákból elõállított nyers élelmiszerek mellett a fertõzött kacsák is közvetíthetik a kórokozót.

Péntek G. – Albert M. – Lukács Z. – Bakos Z. – Bodó G. – Vetési F. –Fenyves B.:
A HERE TERATOMÁJA LÓBAN. ESETISMERTETÉS

A szerzõk a lovak heréjében elõforduló teratomák sajátosságairól nyújtanak áttekintést, és egy hároméves cryptorchid mén esetismertetésén keresztül bemutatják az elváltozás klinikumát, mûtéti megoldását és a daganat morfológiai jellegzetességeit.
A hároméves magyar félvér ló bal oldali heréjét 7 hónappal korábban már eltávolították, de az állat továbbra is csõdörként viselkedett, és agresszív volt. A klinikán végzett rectalis vizsgálat során a hasüregben a cryptorchid here nem volt tapintható. Hátfekvésben, a külsõ lágyékgyûrû fölött, a lágyékgyûrû craniolateralis irányú tágításával végzett mûtéttel távolították el a daganatos herét.
A kórbonctani vizsgálat során a here állományában tömött és hullámzó tapintatú területek váltakoztak. A here metszéslapján a daganat az érett teratomának megfelelõ morfológiai képet mutatta: a sorvadt here parenchymájában zavaros folyadékkal vagy szõrszálakkal és kenõcsös anyaggal kitöltött üregek voltak, amelyek között kollagénrostos kötõszövet, porc- és csontszigetek helyezkedtek el. Szövettani vizsgálattal a cysták falában mirigyhám vagy a bõrre emlékeztetõ szöveti szerkezet volt látható. Az elvégzett klinikai vizsgálatokkal metastasis nem volt kimutatható.
3 hónappal a mûtét után a ló természete jelentõsen megváltozott, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett, csõdörként való viselkedése megszûnt. 9 hónappal a mûtét után végzett klinikai vizsgálat során posztoperatív szövõdményre vagy metastasisra utaló elváltozást nem találtak. A lóval azóta díjugratásban versenyeznek.

Farkas R. – Földvári G.:
A KUTYÁK ÉS A MACSKÁK KULLANCSOSSÁGÁNAK HAZAI VIZSGÁLATA

Hat hazai nagyváros (Budapest, Szolnok, Miskolc, Pécs, Veszprém és Zalaegerszeg) állatkórházaiban és rendelõiben kezelt kutyákról és macskákról gyûjtött kullancsok meghatározására került sor. A fertõzött egyedekkel kapcsolatban egy elõre elkészített kérdõív is kitöltésre került.
A 100 kutyáról és 9 macskáról gyûjtött 184 kullancs közül 14 származott macskáról. A beküldött kullancsok többsége (83,7%) adultusz, 71,7%-a vérrel félig vagy teljesen teleszívott nõstény és 12%-a hím volt. A nimfák aránya 15,8%, a lárváké 0,5% volt. A kutyákon és a macskákon talált kullancsok átlagos száma nem mutatott szignifikáns (P>0,1) eltérést. Mindkét gazdafaj esetében a legtöbbet az állatok fején találták, a második leggyakoribb elõfordulási helyük a nyaki terület volt. Négy faj egyedei fordultak elõ, legnagyobb arányban (58%) az Ixodes ricinus Linné volt jelen. A Dermacentor reticulatus (syn. D. pictus) Fabricius volt a második leggyakoribb faj (38%), amit az I. hexagonus Leach és a D. marginatus Sulzer követett. Leggyakrabban az I. ricinus fordult elõ mindkét gazdafajon. A D. reticulatus és a D. marginatus egyedei (59, ill. 1) csak a kutyára kapaszkodtak. Egy-egy kutyán és macskán az I. hexagonus szívott vért. Két kutyáról egynél több faj, az I. ricinus és a D. reticulatus példányait gyûjtötték.
A vizsgálat eredménye azt bizonyítja, hogy a D. reticulatus hazánkban nagyobb területen fordul elõ, mint korábban leírták, hiszen Budapest több helyén (a Szilas-patak mentén, Pesterzsébeten, Pestszentlõrincen), továbbá Gödöllõn, Vácot, Fóton, Tatán, Veszprémben és Pécset tartott vagy járt állatokról gyûjtötték a példányait. A babesiosisra utaló tünetek észlelése (magas láz, vérfestékvizelés stb.), egy esetben az állat vérében talált egysejtûek jelenléte és az ilyen kutyákon talált D. reticulatus egyedek gyakorisága közötti szignifikáns kapcsolat is megerõsíti a faj vektorjelentõségét.

 Ózsvári L. – Bíró O. – Illés B. Cs.:
A SZARVASMARHÁK VÍRUSOS HASMENÉSE ÉS NYÁLKAHÁRTYA- BETEGSÉGE (BVD-MD) OKOZTA VESZTESÉGEK NAGYSÁGÁNAK SZÁMSZERÛSÍTÉSE

A cikkben a szerzõk a hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintése alapján összefoglalják a szarvasmarhák vírusos hasmenése (BVD) és nyálkahártya-betegsége (MD) tüneteit és elõfordulását. Nemzetközi megfigyelések adataira támaszkodva meghatározzák a betegség által befolyásolt termelési mutatókat, azok megváltozásának mértékét, és ezek alapján megbecsülik a BVD által okozott éves veszteségek nagyságát állományszinten és országosan. Magyarországon a vírus által okozott átlagos becsült összes veszteség megközelíti a 630 millió Ft-ot évente. Egy ezer fejõstehenet tartó tehenészetben az akut klinikai BVD több mint 28 millió Ft, az idülten fertõzött állományokban kialakult BVD és MD pedig közel 1 millió Ft becsült éves veszteséget okoz. A bemutatott veszteségek nagysága nagy valószínûséggel alábecsült a BVD valós kártételéhez képest, mivel a betegség számos hatását nagyon nehéz számszerûsíteni.

Csoma M.:
SERTÉSHIZLALÁSI TECHNOLÓGIÁK

A szerzõ a magyarországi sertéshizlalási rendszereket elemezi az alkalmazott technológia (megvilágítás, zárt vagy kifutós tartás, a padozat, az almozás, a csoportlétszám, a szellõztetés, a takarmánykiosztás és a trágyaeltávolítás) alapján. Bemutatja az egyes rendszerek elõnyeit és hátrányait, valamint néhány esetben költségelemzést is végez.

Golian, J.:
A DESANA FERTÕTLENÍTÕSZER HATÉKONYSÁGA

A klór alapú Desana fertõtlenítõszer hatékonyságát háromféle módszerrel vizsgálták tejipari üzemekben, fertõtlenítési célú felhasználásra való alkalmasság szempontjából. Eredményeik szerint a szer a gyártó által javasolt 5%-os koncentrációban, 5 perces hatásidõvel megfelelõ hatékonyságú.

Várnagy L.:
A NÖVÉNYVÉDÕ SZEREK TOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATA AZ ÚJ HAZAI SZABÁLYOZÁS SZERINT

A szerzõ áttekintést ad a növényvédõ szerek állatkísérleti vizsgálatainak magyarországi elõírásairól. Bemutatja az elmúlt 30 év jogszabályi változásait, külön kitér az elmúlt néhány év törvényalkotási gyakorlatára, érinti a vonatkozó végrehajtási rendeleteket.
A dolgozatban részletesen megjelennek a jelenlegi, legújabb miniszteri rendelet alapján elõírt állatkísérletek, amelyekbõl származó adatok nélkülözhetetlenek egy-egy növényvédõ szer engedélyezéséhez.
A szerzõ rámutat arra, hogy ezen a területen a hazai joggyakorlat megfelel a nemzetközi elvárásoknak, megteremtve ezzel a kémiai biztonságot humán- és állat-egészségügyi szempontból egyaránt.