Ló
Bakos Z., Vörös K., Fenyves B., Péntek G.: A ló idegrendszerének klinikai vizsgálata / 451

Baromfi
Palya V., Benyeda J., Süveges T.: Adatok a J alcsoportba tartozó baromfileukosis-vírus okozta megbetegedések hazai elõfordulásához és kártételéhez / 460

Parasitosis
Majoros G., Erdélyi K., Sztojkov V.: A Parafasciolopsis fasciolaemorpha (Trematoda: Digenea) métely elõfordulása Magyarországon / 469

Kisállat
E. Miller: A glükokortikoidok helyes és helytelen használata az állatorvosi gyakorlatban / 475
S. C. Budsberg: A nem szteroid gyulladáscsökkentõk használatának jelenlegi és jövõbeli irányzatai kutyák osteoarthritisének gyógykezelésében / 480

Labordiagnosztika
Oppel K., Pallós L., Temesváry K., Lakner H.: Az ismételt vérvételek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának vizsgálata a glikált fehérjék és a vérglükózszintek meghatározásával házinyúlban / 486

Környezetvédelem
Sályi G., Csaba Gy., Gaálné Darin E., Orosz E., Láng M., Majoros G., Kunsági Z., Niklesz Cs.: A Szamoson és a Tiszán levonult cianid- és nehézfémszennyezés hatása a vízi élõvilágra, különös tekintettel a halakra / 493

Élelmiszer-higiénia
Havas F.: A fém- és papírpénzek bakteriológiai állapotáról / 501

Járványtani elemzés
Solymosi N., †Medveczky I.: Térinformatikai rendszerek alkalmazása járványtani vizsgálatokban és a fertõzõ betegségek kontrolljában / 504

Jubileum
Dr. Surján János 80 éves (Szent-Iványi M.) / 508

In memoriam
Dr. Stefán Oszkár (Hajtós I.) / 509

Könyvismertetés
Sugár L. (szerk.): Vadbetegségek (Kõházi I.) / 510
A. Szunyoghy, Gy. Fehér: Anatomy drawing school, human and comparative anatomy (Mess B.) / 510
A. Szunyoghy, Gy. Fehér: Menschliche Anatomie für Künstler (Mess B.) 510
Szunyoghy A., Fehér Gy., Fáncsi T.: A ló mûvészeti anatómiája (Mess B.) / 511

Bakos Z. – Vörös K. – Fenyves B. – Péntek G.:
A LÓ IDEGRENDSZERÉNEK KLINIKAI VIZSGÁLATA

A szerzõk a ló idegrendszeri vizsgálatának módszerét ismertetik a Marek–Mócsy iskola alapján, kiegészítve azt a szakirodalomban közzétett vizsgáló módszerekkel. Vizsgálati sémát adnak meg, amelynek segítségével behatárolható az elváltozás helye, megbecsülhetõ a kórjóslat és felmérhetõ az, hogy milyen kiegészítõ és laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a diagnózis felállításához. Ismertetik a felállásra képtelen lovak esetében alkalmazható fizikális diagnosztikai módszereket.

Palya V. – Benyeda J. – Süveges T.:
ADATOK A J ALCSOPORTBA TARTOZÓ BAROMFILEUKOSIS-VÍRUS OKOZTA MEGBETEGEDÉSEK HAZAI ELÕFORDULÁSÁHOZ ÉS KÁRTÉTELÉHEZ

A szerzõk fiatal hússzülõpár-állományban tanulmányozták a fõleg myeloid sejtekbõl álló daganatokat okozó, J alcsoportba tartozó ALV kártételét. A betegséget makroszkóposan elsõdlegesen a csontok (bordák, mellcsont stb.) felületén és a különbözõ belsõ szervekben (májban, lépben, vesében petefészekben) megjelent daganatok jellemezték. A daganatok változatos szövettani képet mutattak, uralkodóan nem lymphoid típusú, hanem elsõsorban differenciálódott myelocytákból vagy kevésbé differenciálódott myeloblastokból álltak. A myeloreticularis szövet megszaporodása mellett azonban többször meg lehetett figyelni az erythropoeticus vagy olykor a lymphoreticularis szövet egyidejû daganatos burjánzását is. Virológiai vizsgálattal a beteg állatok vérébõl exogén ALV-t, az állományból gyûjtött tojások albuminjából pedig az ALV csoportspecifikus p27 antigénjét nagy gyakorisággal sikerült kimutatni. Bár az izolátumok pontos karakterizálása még folyamatban van, az azonban, hogy a betegség hús típusú állományban jelentkezett és elsõsorban a csontok felületérõl kiinduló differenciálódott myelocytákból vagy kevésbé differenciálódott myeloblastokból álló daganatok kialakulásában nyilvánult meg, nagyban valószínûsíti, hogy a megbetegedéseket a J alcsoportú ALV okozta.
Vizsgálataik bizonyították, hogy a szóban forgó állományban az elhullásokat döntõ mértékben és permanensen a daganatos elváltozások okozták. A hét és fél hónapig tartó termelési idõszakban a tojók 19,6, a kakasok 66,1, az összlétszám 24,3%-a hullott el a vírus közvetlen vagy közvetett hatására. A vizsgált állományban az egy tojóra esõ tojástermelés 31,79%-kal maradt el az állatok genetikai adottsága alapján elvárható szinttõl. A tojástermelés visszaesése és a folyamatos elhullások miatt az állományt kb. két hónappal korábban kellett a termelésbõl kivonni.
Vizsgálati eredményeiket a szerzõk számos ábrán és grafikonon mutatják be.

Majoros G. – Erdélyi K. – Sztojkov V.:
A PARAFASCIOLOPSIS FASCIOLAEMORPHA (TREMATODA: DIGENEA) MÉTELY ELÕFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON

Kisméretû mételyek kerültek elõ egy Gemenc környéki szarvas májából az OÁI Vadegészségügyi és Parazitológiai osztályán végzett rutin vadegészségügyi vizsgálat alkalmával. Hazánkban eddig nem volt ismeretes a címben feltüntetett parazita, amely Északkelet-Európa jávorszarvasaiban él. Petéi a szokványos koprológiai vizsgálatok során nem különböztethetõk meg a közönséges májmétely és a nagy amerikai májmétely petéitõl.

Oppel K. – Pallós L. – Temesváry K. – Lakner H.:
AZ ISMÉTELT VÉRVÉTELEK SZÉNHIDRÁT-ANYAGCSERÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A GLIKÁLT FEHÉRJÉK ÉS A VÉRGLÜKÓZSZINTEK MEGHATÁROZÁSÁVAL HÁZINYÚLBAN

A vérglükóz (vércukor) a háziállatokban és az emberben a szénhidrát/energia metabolizmus vizsgálatának egyik legfontosabb paramétere. Meghatározott értéke azonban nem minden esetben tekinthetõ önmagában informatívnak és hitelesnek, mivel néhány változás, pl. a sympathoadrenalis rendszer aktivitás-növekedése megváltoztathatja annak aktuális értékét.
Kísérletükben farmakonok adagolásának hatását vizsgálták a házinyúl (n=5–5) egyes vérparamétereire. Az alapvér (0) levétele után az elsõ, ún. kontrollcsoportnak 1 ml/ttkg steril fiziológiás NaCl-oldatot injektáltak ip. A további, ún. kísérleti csoportok a következõ farmakonokat kapták, szintén ip.: 1 ml/ttkg (1:10 hígítású ampulla) Atropin, 50 µg/ttkg tonogén, 50 µg/ttkg acetilkolin, valamint 1 NE/ttkg inzulin. Az injekciókat követõ 5., 10., 20., 30., 60., 120., és 240. percekben újabb vérvételekbõl a következõ paramétereket határozták meg: hematokrit, hemoglobin, vérplazmaglükóz, összfehérje, albumin, albumin%, globulin, IgG; valamint a glikált fehérjék (szérum/plazma fruktózamin – SeFa és glikált hemoglobin – GHb).
Megállapították, hogy az ismételt vérvételek hatására még a kontrollcsoportok vérglükózszintje is jelentõsen emelkedett, míg a glikált fehérjék, közülük különösen a glikált hemoglobin értéke alig változott. Utóbbiak így jobb markernek bizonyultak a vérglükóz-koncentrációk hosszú távú, biztosabb meghatározására. Ezért a három paraméter (vérplazmaglükóz, SeFa és GHb) együttes meghatározása a szénhidrát-anyagcsere elemzését hitelesebbé teszi.

Sályi G. – Csaba Gy. – Gaálné Darin E. – Orosz E. – Láng M. – Majoros G. – Kunsági Z. – Niklesz Cs.:
A SZAMOSON ÉS A TISZÁN LEVONULT CIANID- ÉS NEHÉZFÉMSZENNYEZÉS HATÁSA A VÍZI ÉLÕVILÁGRA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HALAKRA

A szerzõk a 2000. év februárjában, a romániai Nagybánya közelében mûködõ AURUL nemesfémkinyerõ üzem tározótava gátszakadásának következményeként szennyezõdött Szamos és Tisza élõvilágának károsodását foglalják össze. A vízfolyás irányában a folyóvizek összcianid-csúcskoncentrációja >30 mg/l-rõl 1,49 mg/l értékre csökkent, a toxikus fémek közül a cianiddal komplexet képezõ réz mennyisége volt a meghatározó. A szennyezõdés következtében 127–1241 tonna szélsõ értékekben meghatározott, ill. becsült tömegû hal pusztult el. A különbözõ fajú halak klinikai és kórbonctani vizsgálatával a kopoltyúk és a vér cianidmérgezésre jellemzõ élénkvörös színén kívül, érdemleges kóros elváltozásokat megfigyelni nem lehetett. Az izomzat és a kopoltyúk (össz)cianid-tartalmát 0,22–2,91 mg/kg, ill. 0,4–3,3 mg/kg szélsõ értékek közt határozták meg. A szervekben a réz feldúsulása nem volt igazolható. A mikroszkopikus és makroszkopikus flóra és fauna egyes taxonjai erõsen eltérõ mértékben károsodtak, de az eddigi vizsgálatok reményt nyújtanak arra, hogy az ökológiai katasztrófa az élõvilágban maradandó károsodást nem okozott.

Havas F.:
A FÉM- ÉS PAPÍRPÉNZEK BAKTERIOLÓGIAI ÁLLAPOTÁRÓL

Közvetlenül a pénzforgalomból vett hazai és külhoni papír- (n=115) és fémpénzek (n=71) bakteriológiai állapotát vizsgálták, lenyomati módszerrel, ill. lemosással. A baktériumszám a papírpénzeken mindig jelentõsen magasabb volt, mint az érméken. A különbség még nagyobbnak bizonyult a penészgombák esetében. Enterobacteriaceae családba tartozó csírák, enterococcusok és B. cereus csak a bankjegyeken fordult elõ. A legutóbbi kibocsátású forintjegyek antimikrobás hatását tapasztalták, hasonlóan a német márkajegyekhez. Annak ellenére, hogy sem az élelmiszer-kereskedelem sem az általános pénzforgalom területérõl egyetlen közvetlen egészségkárosodás sem ismeretes, amely bizonyíthatóan baktériumokkal szennyezett pénzzel lennel kapcsolatos, törekedni kell az eladói és pénzbeszedési tevékenység különválasztására, ill. a pénzvektor kontaminációs rizikóját gyakori kézmosással és segédeszközök használatával kell csökkenteni.

Solymosi N. – †Medveczky I.:
TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK ALKALMAZÁSA JÁRVÁNYTANI VIZSGÁLATOKBAN ÉS A FERTÕZÕ BETEGSÉGEK KONTROLLJÁBAN. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A szerzõk orvosi és állatorvosi példákon keresztül mutatják be a járványtani térinformatika kutatási és igazgatási alkalmazási lehetõségeit. A néhány évtizedes múltra visszatekintõ új technológia általános ismérveinek, történetének, felépítésének és leggyakrabban használt funkcióinak ismertetése után néhány lehetõséget vetnek fel arra vonatkozóan, hogy milyen területeken lehetne alkalmazni azt az állategészségügyben Magyarországon. Munkájukat a témába vágó cikkek tanulmányozására és egy saját fejlesztésû térinformatikai rendszerrel nyert tapasztalatokra alapozták.